„Én ismerem Donaldot, arról van szó, hogy aggódik mostanában” – avagy hogyan is röpült az amerikai külügyminiszter?
Rex Tillerson, az Egyesült Államok külügyminisztere március 10-én, szombaton nehezen aludt el. Afrikai körútjának vége felé Nairobiban gyomorrontást kapott, ráadásul az egész út kínosan alakult. Azt kellett megmagyaráznia afrikai partnereinek, hogy Donald Trump elnök nem is úgy gondolta, amikor országaikat koszfészeknek nevezte. Nagyon is becsüli őket. Pedig mindenki tudta, hogy pontosan úgy gondolta, ahogy mondta, és egyáltalán nem érdekli, mit gondolnak erről az afrikaiak.
Mikor Tillerson végre elaludt, éjjel kettőkor John F. Kelly tábornok, kabinetfőnök ébresztette, mondván, a főnök elégedetlen, számítson Twitter-üzenetre.
A külügyminiszter újabb faragatlan, Trump-féle beszólásra számított, már megszokta. Kedden, hazatérte után azonban olyan üzenetet olvasott, amely 280 leütésnyi terjedelméhez képest igencsak tartalmasnak bizonyult. Trump előbb gratulált Mike Pompeo CIA-igazgató külügyminiszteri jelöléséhez, majd megköszönte Rex Tillerson munkáját. Ez volt 14 hónapnyi megaláztatás vége a Exxon világcég volt elnöke számára.
A Fehér Ház légkörére jellemző, hogy az apparátus tagjai manapság fogadásokat kötnek, ki lesz a következő kabinettag, akit az elnök meneszt. A The Washington Post 17, jórészt névtelenséget kérő tisztségviselővel készült interjú alapján H. R. McMaster tábornoknak, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának felmentésére számít. A híresztelések ősforrása egyébként maga az elnök, aki előszeretettel panaszkodik egyik munkatársának a másikra, és kérdezgeti, hogy helyette kit kellene kinevezni.
Trump szereti ugyanis, ha félnek tőle, ha versenyeznek kegyeiért. Mint mondta, imádja a konfliktusokat.
Persze ez nem azt jelenti, hogy szeretné, ha vitatkoznak vele, ahogyan azt Rex Tillerson tette. Inkább az elismerést szereti. A rekorder Mike Pence alelnök. Róla feljegyezték, hogy egy háromperces hozzászólásban is tizenötször tudja dicsérni az elnököt.
A külügyminiszter menesztése legfeljebb őt magát lepte meg, a sajtóban már hónapok óta számítottak rá. Az aktusnak beceneve is volt, csak Rexitként hivatkoztak rá. Pedig Tillerson kinevezésére Trump eredetileg nagyon büszke volt. Lenyűgözte, hogy az ExxonMobil elnök-vezérigazgatója globális játékos, tudott üzleteket kötni a Közel-Keleten csakúgy, mint Moszkvában, ahol maga Putyin elnök tüntette ki az Orgyen Druzsbi elnevezésű érdemrenddel. A széles vállú, hófehér hajkoronájú üzletember már reprezentatív megjelenésével is imponált Trumpnak. Az elnök mondta is, hogy nincs az a casting, ahol ne rá osztanák a külügyminiszter szerepét.
Amúgy Tillerson és Trump semmiben sem értett egyet. A külügyminiszter szerint maradni kellett volna a párizsi klímaegyezményben, az elnök szerint ki kellett lépni. Tillerson amellett érvelt, hogy őrizzék meg az iráni nukleáris egyezményt, Donald Trump szerint az feleslegesen köti meg az Egyesült Államok kezét. A volt Exxon-főnök amellett volt, hogy Észak-Koreával tárgyalni kell, az elnök az erőpolitika mellett kardoskodott. Nézeteltéréseik voltak Oroszország és Jeruzsálem ügyében is. Igaz,
Trump nem elvi vitáik miatt haragudott leginkább, hanem azért, mert Tillerson az ősszel elfelejtette cáfolni az NBS tévé hírét arról, hogy a külügyminiszter egy Pentagon-megbeszélés után egyszerűen idiótának nevezte az elnököt.
Tillerson egyébként gyakran járt a Pentagonban, mert az elnöki értekezletek előtt szeretett egyeztetni Jim Mattis tábornokkal, a védelmi miniszterrel, kettősük gyakran kiegészült John Kelly kabinetfőnökkel is. Bob Corker, a szenátus külügyi bizottságának elnöke nem véletlenül nyilatkozott úgy, hogy ez a három ember választja el az országot a káosztól.
Az Egyesült Államok nemzetközi kapcsolataiban Tillerson távozásával egy időben valóban megjelentek a kaotikus elemek. Kétségtelen, hogy a volt üzletember miniszterként jelentős hibákat követett el. A karrierdiplomatákkal sohasem tudott jó kapcsolatokat kialakítani, a médiával sem boldogult. Ráadásul a világ vezetői tudták, hogy nem beszélhet az elnök nevében, és ez megtépázta tekintélyét. Mégis mérséklő hatást gyakorolt Trumpra, ami nem várható a jobboldal jobboldalán álló Pompeótól, aki feltétlen csodálója az elnöknek. Tillerson tárgyalásos megoldást akart Phenjannal, az őszön már megkezdte diplomáciai csatornáinak előkészítését is, ám Trump Twitter-üzenetben állította le: Csak az időt vesztegetjük, ha a kis rakétaemberrel próbálunk tárgyalni, takarékoskodj az erőddel, Rex! Ehhez képest, miközben Tillerson Afrikában múlatta az időt, március 9-én az elnök dél-koreai vezetőkkel folytatott 45 perces tárgyalásai után váratlanul olyan kijelentést tett, amellyel megdöbbentette tábornokait, Jim Mattist és H. R. McMastert. Kijelentette, hogy még május vége előtt kész tárgyalni Kim Dzsongunnal. Idáig persze Tillerson egyáltalán nem akart elmenni.
A kétes kalandot még bizonytalanabbá teszi, hogy Trump kijelentette, május 12-én kész kilépni az iráni atomegyezményből, mert az szerinte több helyen lyukas. Ez a játék nem babra megy. Irán vállalta 13 ezer centrifuga leszerelését, lemondott dúsított uránjának 98 százalékáról, leállította plutóniumreaktorát, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség kamerái és ellenőrei az iráni atomipar minden lépcsőjénél jelen vannak. Ha az elnök tényleg felborítja az egyezményt, ez az egész Közel-Kelet stabilitását veszélyezteti, és Szaúd-Arábiát is atomprogram végrehajtása felé nyomhatja. Ráadásul hogyan fog érvelni Kim Dzsongunnak az atomprogram vállalása mellett, pont miután egy ilyen szigorú rezsimet is egyoldalúan fel akar rúgni?
Tillerson nem az első távozó az üzlet világából érkezett kabinettagok közül. Március elején köszönt le a Nemzetgazdasági Tanács igazgatói posztjáról Gary Cohn, a Goldman Sachs befektetési bank volt elnöke. Rá mindenki úgy tekintett, mint aki ideális kapcsolat a Fehér Ház és a nemzetközi pénzügyi világ között. Cohn azért távozott, mert Trump ragaszkodott egy őrületes fordulathoz a nacionalista gazdaságpolitika felé. Az acéltermékekre 25 százalékos, az alumíniumtermékekre tízszázalékos védővámot akar bevezetni, méghozzá azonnal, március végén. Ez kereskedelmi háborút jelent az Európai Unióval is. Brüsszel máris felelt, válaszul vámot vezethet be egyebek mellett amerikai élelmiszerekre, szeszes italokra, háztartási eszközökre, gépekre, textíliákra, motorokra, összesen 2,8 milliárd euró értékben, ami felmehet több mint hatmilliárdra is.
Március első felében Trump két, a világot nála jobban ismerő alapemberét veszítette el, és két olyan konfliktust is kavart, amelyből Washingtonnak nehéz lesz kikeverednie. Az elemzők attól tartanak, hogy az üzletemberek után megkezdődhet a katonák menesztése is.
– Én ismerem Donaldot, arról van szó, hogy aggódik mostanában – mondja Jack O’Donnel, a Trump Plaza és az Atlantic City Casino volt elnöke. Az elnök szerinte akkor válik ennyire impulzívvá, amikor gondok gyötrik.
Trump aggodalmai persze érthetők, az elnökválasztás orosz befolyásoltságát firtató Mueller-vizsgálat miatt is, meg azért is, mert a CBS március 25-én interjút készül sugározni Stormy Daniels pornósztárral, aki pedig már felvett 130 ezer dollárt azért, hogy hallgasson a viszonyukról.
Amikor az Egyesült Államok elnöke a múlt kedden Kaliforniába indult, s az Air Force One fedélzetéről hívta azután személyesen Tillersont, úgy nyilatkozott, hogy végre a kedve szerint alakulnak a dolgok. A kabinet összetétele és minden más is. Úgy látszik, március idusára véget ért Donald Trump rosszkedvének tele. Igaz, ettől a világ még egy lépéssel kevésbé biztonságos hely lett.
