Én akartam idejönni

– Harmincéves diplomáciai pályafutása során már számos pozíciót betöltött. Legutóbb helyettes nagykövet volt Németországban. Nagykövetté Magyarországon lépett először, és úgy tudom, ön választott minket.

– Én akartam idejönni, igen. Fontos országnak tartom Magyarországot. Nemcsak azért, mert Európán belül központi helyen van, de NATO- és EU-tagsága okán is. Izraelben rengeteg magyar él. Van kapcsolat tehát a két ország között. Nem mellesleg: szeretem a szellemi és kulturális erőpróbákat.

– Erőpróba volna a magyarországi külszolgálat?

– Nem pusztán a sajnos létező antiszemitizmus miatt. Azt gondolom, árnyalni kell az Izraelről kialakult, a média által túlságosan sematizált képet, miszerint a Közel-Keleten minden fekete vagy fehér. Tehát az izraeliek mindig rosszak, a palesztinok pedig mindannyian jók. A hamis mítosz letörése nem könnyű feladat egy olyan országban, ahol alig tudnak valamit Izraelről.

– A tájékozatlanságból fakadna az is, hogy a magyarok egy része mentális foglya a különböző összeesküvés-elméleteknek az „izraeli gyarmatosítókról” vagy a „katonai megszállókról”? Efféle téveszméket szinte lehetetlen is kitörölni a fejekből, hiszen az egyének a cáfolatot saját „hitük” megerősítéseként értelmezik.

– Egy nemrég készült felmérés szerint a magyaroknak majdnem a fele úgy véli: Magyarország rossz helyzetéről valamilyen külső erő tehet. Nyilván a gazdasági krízisek mindig táptalajai a külföldet hibáztató összeesküvés-elméleteknek. Ezek lerombolása hosszú folyamat, jól tudom. De belevágtam már. Ugyanakkor a torz szemléletek megváltoztatása nem csak rajtam múlik. Felelőssége a magyar államnak is, hogy oktatással és felvilágosítással rendet tegyen a fejekben. Ha gyerekek otthon azt hallják, hogy – szándékos a túlzás – még a busz is a zsidók miatt késik, tovább öröklődik ez a mentalitás a következő generációkra is.

– Sokszor hallottam öntől: a politikai, gondolkodásbeli feszültségeket leginkább a közös oktatási és kulturális programok oldhatják. Valóban segíthet az előítéletek elleni küzdelemben mondjuk a Vásárcsarnokban felállított óriás humusztál?

– A diplomatának az is feladata, hogy közelebb hozza egymáshoz a hétköznapi embereket: ismerjék meg a másik országot, annak lakóival, kultúrájával, szokásaival és gasztronómiájával együtt. Sokat utazom Magyarországon, előadásokat is tartok Izraelről és a zsidóságról. Azt érzem, nyitott az új információkra a közönség. Meggyőződésem: csakis a párbeszéddel lehet hidat teremteni az eltérő gondolkodásúak között.

– A gazdasági hidak viszont mintha gyengülnének. Az előző izraeli nagykövet, Aliza Bin Noun nyilatkozta két éve a 168 Órának: az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség elriaszthatja az izraeli befektetőket Magyarországról. Azóta egyébként is csökkent a beruházási ráta, s feltételezem, az egykori nagykövetasszony jóslata is beigazolódhatott mára.

– Nincsenek adataim erről. Kétségtelen: lehet elrettentő hatása az Izrael-ellenességnek. De befektetőinket nem ez zavarja elsősorban. Egész Európát sújtja a válság, nem csak Magyarországot. Márpedig egy üzletember a rideg adatok alapján számol: oda megy, ahol gyorsan és biztosan megtérülhet a befektetett pénze. Most nem a kelet-közép-európai régióba jön. Más piacokon keresi a boldogulást. Ugyanakkor tény az is: az elmúlt két évben kétszeresére nőtt az idelátogató izraeli turisták száma. Ha annyira tartanának a magyarországi antiszemitizmustól, nem utaznának ennyien ide. Még pár napos pihenésre sem.

– Pedig éppen a minap mondta Csányi Sándor, az OTP elnöke: a magyar politikai közélet ma kimondottan versenyhátrányt jelent az országnak.

– Nem tisztem Csányi Sándor szavait elemezni. Ahogyan a magyar belpolitikai helyzet értékelése sem feladatom. De tagadhatatlan: egy befektetés megtérülése sok tényezőtől függ. Nemcsak a lehetséges profit számít, hanem az is, mennyire bürokratikus az adott országban a rendszer, s eléggé kedvező-e a befektetői környezet. Amúgy szerintem itt a mezőgazdaságba érdemes befektetni. Izrael agrártudását Magyarország jól kamatoztathatná. Őszintén szólva eddig nem értem el nagy áttörést ebben, miközben lenne igény Magyarországon erre.

– Ezt miből gondolja?

– Vannak már sikeres együttműködések. Mondok egy példát. Mindkét országnak voltak projektjei a harmadik világ megsegítésére. Készítettem egy tervet, hogy a magyarok és izraeliek közösen vegyenek részt egy ilyen kezdeményezésben. Vidéki útjaimon is megkeresnek helyi kereskedelmi kamarák képviselői, hogy segítsek felvenni a kapcsolatot izraeli üzletemberekkel. Ilyenkor mindig azt mondom: szervezzenek küldöttséget, és menjenek ki Izraelbe. A programot megszervezem, összehozom a magyar és az izraeli felet. A többi már rajtuk múlik.

– A magyar miniszterelnökkel is szoktak ilyen kérdésekről beszélgetni? Egyáltalán: találkoznak, egyeztetnek Orbán Viktorral?

– A miniszterelnökség huszonnégy órás feladat. Kis ország képviselőjeként nem zavarnám azzal Orbán Viktort, hogy még rám is időt szánjon. De természetesen ismerjük egymást. Konkrét ügyekben viszont a Miniszterelnöki Hivatalhoz vagy a Külügyminisztériumhoz fordulok. Mindkét helyen kiváló szakmai kapcsolataim vannak. Amúgy a magyar politikusokkal is nagyon jó a viszonyom. A Jobbik kivételével mindegyik párt képviselőivel megtaláltuk a közös hangot. Sokan jártak nálam vendégségben is.

– Ellenzéki körökben egyre gyakrabban felvetődik, hogy Orbán Viktor esetleg kikormányozná az országot az Európai Unióból. Politikusokkal folytatott beszélgetései alapján mennyire tartja ezt valószínűnek?

– Nem találgatnék. Ám az biztos: az izraeliek igazán tudják, milyen komoly előny, ha egy ország nagyobb közösséghez tartozhat. A Közel-Keleten nekünk nincsenek partnereink, sem szövetségeseink. Úgy gondolom: minden országnak meg kell találnia a helyes kompromisszumot a saját érdekei és a csoportérdekek között egy közösségen belül. Másfelől: Magyarország EU-tagként keleten is keresi az együttműködési lehetőségeket. És egyik nem zárja ki a másikat. Csak annyit fűznék hozzá: amikor Magyarország keleti nyitásban gondolkodik, Izrael is nyitott további együttműködésre.