Elsőnek érzett második

Lezserül öltözködik és háromnapos borostát visel. Másként beszél, nem úgy, ahogy a német politikusok többsége általában szokott. Mondanivalójába gyakran kever idézeteket neves filozófusoktól, de nem fogalmaz ködösen. És nem ül magas lovon, bár egyértelmű, hogy mi hajtja. A laza értelmiségi imidzsét ápoló Robert Habeck Németország kancellárja szeretne lenni.

A német Zöldek 52 éves társelnökének egyelőre meg kell elégednie az alkancellári poszttal az Olaf Scholz (SPD) vezette új hárompárti koalíciós kormányban. És egy kiemelt fontosságú miniszteri tárcával, nevezetesen a gazdasági, energetikai és klímaügyivel. A többi között az ő feladata lesz annak levezénylése, hogy Európa vezető politikai-gazdasági hatalma ráálljon a másfél Celsius-fokos útra. Vagyis a felmelegedés legfeljebb másfél Celsius- fokkal haladja meg az ipari forradalom előtti átlaghőmérsékletet. Ambiciózus cél számos klímakutató szerint lehetetlen küldetés, annyira rossz a helyzet.

Habeck szereti az ilyen lehetetlen missziókat. Amikor 2021 áprilisában bejelentette, hogy az ökológiai párt a másik társelnököt, Annalena Baerbockot indítja kancellárjelöltként, hosszan ünnepelték azért, hogy visszalépett. Utólag bevallotta, rengeteg álmatlan éjszakát okozott neki a döntés. Mert ugyan felvállalhatja a sorban a második szerepét, de így is sokan – még a Baerbock-táborból is –, elsőnek érzik.

Becsületére legyen mondva, végig lojális maradt a Scholz-kabinetben a külügyminiszteri posztot választó Baerbockhoz. Bármennyire is nekifeszültek a médiamunkások, Habeck fegyelmezetten tartotta magát és soha egyetlen rossz szót sem mondott a Zöldek listavezetőjéről. Akkor sem kezdte ki, amikor a meredek rajt után szárnyaló Baerbock több végzetes hibát követett el, s mindez ahhoz vezetett, hogy a párt a korábbi várakozásoktól elmaradva szerepelt a szeptemberi Bundestag-választáson. Igaz, a nemek egyenlőségét komolyan vevő Zöldeknek nem is volt más választásuk, mint hogy női jelölttel szálljanak ringbe, miután a keresztény pártok (CDU/CSU), a szociáldemokraták (SPD) és a liberálisok (FDP) is férfiakat tettek meg listavezetőnek.

A Lübeckben született, a Hamburgi Egyetemen filozófiát és germanisztikát tanuló Habeck irodalmi pályán indult. Feleségével, Andrea Paluch-hal gyerekkönyveket, bűnügyi történeteket írtak. Négy fiúgyermekükkel Flensburg közelében vettek az ezredfordulón egy régi parasztházat, s miután beköltöztek, akkor döbbentek rá, hogy a környéken nem épült még bicikliút. Habeck gondolt egyet és bekopogott a flensburgi Zöldekhez: ki, ha nem az ökopárt támogatná egy új kerékpárösvény kialakítását.

A belépő olyan jól sikerült, hogy két év múlva, 2004-ben Habeck a schleswig-holsteini Zöldek tartományi szervezetének élén találta magát. Irányításával a párt 2012-ben kormányzati szerephez jutott az SPD vezette többpárti koalícióban. Habeck a tartományi agrár- és környezetvédelmi tárcát kapta, amiről 2018 januárjában mondott le, miután Baerbockkal együtt társelnökké választották. „Kormányoznunk kell, Németországnak nem tett jót, hogy mi, zöldek régóta nem vállaltunk ilyen felelősséget”, hangoztatta Habeck, aki a szocdemek után a jobboldallal szintén hangot talált.

A környezetvédelmi tárcát a CDU-val és az FDP-vel létrehozott hárompárti tartományi kabinetben is megőrizte. „Tulajdonképpen imádok kompromisszumokat kötni”, nyilatkozta a Zöldpárt realista irányához sorolt Habeck. Kedvtelését teljes mértékben kiélhette, amikor tartományi környezetvédelmi miniszterként keresztülvitte, hogy hatalmas kiterjedésű szélkerékfarmokat alakítsanak ki. Különösen a konzervatív beállítottságú agrárgazdálkodók esetében volt szüksége minden meggyőző erejére, hogy elfogadtassa velük: a turbinák hangos csattogását érdemes elviselni a jelentős mértékű rezsicsökkentés, értsd: olcsóbb villamos áram érdekében.

Hajlékonyságát, pragmatizmusát persze nem mindenki díjazta, a Zöldpárt fundamentalista szárnya úgy látja, hogy túlságosan is engedékeny a nagy pártokkal szemben. Habeck a bírálatokra azzal válaszol, hogy változást, így például az ökológiai szempontok erőteljesebb érvényesítését csak kormányzati pozícióból lehet elérni. Amilyen jól tudott Schleswig-Holsteinben együtt élni az SPD-vel, hasonló attitűddel vágott neki a 2017-es Bundestag-választás után a CDU/CSU-val és a szabad demokratákkal folytatott koalíciós egyezkedésnek.

Annyira simán mentek a dolgok, hogy a Christian Lindner vezette szabad demokraták részben féltékenységből kitáncoltak a koalíciós tárgyalásokból és meghiúsították Angela Merkel álmát, szövetségi szinten közös kormányzati pozícióba terelni azt a három pártot, amelyben Merkel az új polgári közepet látta. A sors fintora, hogy négy évvel később Merkel már nincs ott a porondon, Lindner és Habeck viszont ismét egy hajóban találja magát. Csak éppen a szociáldemokraták is ott ülnek. Igaz, a koalíció alapfeltételeit a Zöldek és a liberálisok előbb egymás között játszották le, s a saját elképzelésükhöz kerestek partnert.

Pragmatizmusa vagy inkább hajlékonysága a koronavírus-válságban is megmutatkozott. Ellenzékben Habeck nem támogatta a védőoltások kötelezővé tételét, kormányzati pozícióban viszont már igen. „Helyzet van, méghozzá drámai. Cselekedni kell”, indokolta színváltását. A róla forgatott portréfilmben viszont megmutatja az önmagában is kétkedő értelmiségit. „Hogy lehet valaki annyira ostoba, hogy kormányozni akar?”, teszi fel magának a kérdést.

Mert azzal csak a baj, csak a balhé jár. Még több oldalvágás, még több fúrás.

S mindegyik elől nem tud elhajolni.