Egyszer volt...

A huszonötös szám, jól látszik, mágikus erővel bír az európai gondolkodásban. Mostanában nemigen nyithatunk ki úgy napilapot, hetilapot, folyóiratot, hogy ne találkoznánk benne ezzel a számmal és következményeivel. Igaz, a legújabbkori magyar történelem szempontjából valóban fontos mérföldkőnek számítanak a negyedszázaddal korábbi események – hogy mást ne mondjunk, megannyi újság alakult akkoriban, melyek közül azoknak, amelyek megérték a jelent, van, sőt kell mire visszaemlékezniük.

A MúzeumCafé még csak kilencedik évfolyamánál tart (nem is olyan nagyon csak, mindjárt egy évtizedes lesz!), de azért tud mire emlékezni: idei első számát ama kérdés köré szervezte, vajon milyen hatással volt a rendszerváltás a hazai múzeumok, gyűjtemények életére. Gréczi Emőke a korabeli politikai változások hatásait mutatja be, lépésről lépésre követve végig a folyamatot, ahogy a politika elengedi a közművelődés kezét, ahogy újfajta, addig ismeretlen hatások (például az igazán üzleti alapú műkereskedelem) változtatják meg az arculatát, s ahogy a politika megint „kézen fogja” a múzeumokat, gyakran az egyes műtárgyak, szobrok, festmények sorsát is meghatározva. Ezzel a változással foglalkozik az a körkérdés is, amelyre azok a muzeológusok válaszolnak, akik negyedszázada egy-egy műhely élén (vagy élvonalában) voltak, és testközelből figyelték, figyelhették az átalakulást. De ebbe a sorba illeszkedik Berényi Marianna érdekes írása is, aki Szombathely és Salgótarján Kádár-korszakban épült kiállítótereinek mai lehetőségeit vette számba, megválaszolva mintegy az előző cikkekben feltett, jövőre vonatkozó kérdéseket is. És ebbe a sorba illik (meglehet, a folyóirat szerkesztőinek szándékától függetlenül) a Matskási Istvánnal készült életútinterjú is: a nemzetközi hírű parazitológus, aki évtizedekig állt a Természettudományi Múzeum élén, gazdag és eredményes pályára tekint vissza bölcs iróniával, indokolatlan szerénységgel és végtelen jóindulattal.

Nádas Sándor