Egy huszonkét éves lány válaszolt Barack Obama helyett a levelekre a Fehér Házban
A Fehér Házban kevesen tudtak egy apró szobáról az épület egy rejtett helyén, ahol kilenc ember foglalkozott azzal, hogy megválaszolja az Egyesült Államok akkori elnökének, Barack Obamának küldött leveleket. Az levelezés iroda (Office of Presidential Correspondence) átlagosan napi tízezer üzenetre igyekezett válaszolni. Ezeknek a többségére egy sablonszerű választ írtak, de az elnöknek minden nap kiválasztottak tízet, amely az elnök asztalára került, Barack Obama pedig el is olvasta őket.
Az ezekre adott személyesebb válasz megírása volt az egyetemen frissen végzett Kolbie Blume első munkája. Tulajdonképpen ő lett az elnök hangja, ami valljuk be, minden bizonnyal tenyérizzasztó feladat lehetett.
Kolbie Blume a beosztása szerint 2015 augusztusától egészen Barack Obama második ciklusának végéig mintalevelezési igazgató volt. Más néven személyre szóló leveleket írt amerikaiaknak az elnök nevében.
A most is csak 22 éves lány a The Atlanticnek adott interjújában elmondta, nem csak a levél íróját kellett megértenie, de idővel azt is meg kellett tanulnia, mit érezne az elnök, ha személyesen válaszolna. Ehhez Barack Obama beszédeit, könyveit, mimikáját, valóban általa írt leveleit és más dokumentumokat , hogy megtalálja azt a hangot, amely szerinte a leginkább jellemző az elnökre. Ez szerinte az idealizmus és alázat. Levelet írni egyébként nem volt könnyű az elnök nevében, már csak azért sem, mert soha nem beszélgetett személyesen vele.
Az elnök néha maga válaszolt a levelekre, de az esetek többségében azt írta, hogy ő válaszoljon. Csak esetenként adott egy kis útmutatást, központozással, kiemelésekkel és kulcsszavakkal, de semmi több. Így aztán a 22 éves fiatal nő vállát nyomták olyan családok történetei, akik óriási gondban voltak, és akik minden bizonnyal pár kedves és biztató szóra vágytak.
Blume elmondása alapján nagyon szerette a munkáját, és amikor utolsó munkanapján egy közös fotó erejéig találkozhatott az elnökkel megszólalni sem tudott. Barack Obama csak annyit mondott Blume édesanyjának, akit szintén meghívtak az eseményre: Nagyon büszke lehet a lányára!
Az amerikai elnökök levelezési szokásairól könyvet is írtak. Nmsokára megjelenő művében a To Obama: With Love, Joy, Anger, and Hope című könyvben Jeanne Marie Laskas leírja, hogy George Washington maga kézbesítette napi öt levelét, William McKinley alapította az első levelezési osztályt a naponta beérkező 100 levél miatt. Franklin D. Roosevelt pedig fél millió levelet kapott azon a héten, amikor az első rádióbeszédét tartotta.
Richard Nixon nem szerette a negatív kritikákat tartalmazó leveleket elolvasni, Ronald Reagan maga válaszolt meg néhányat hétvégente, George W. Bush pedig legfeljebb már megválaszolt leveleket olvasott el. Barack Obama volt az első, aki ragaszkodott ahhoz, hogy egy teljes stábot felállítson a levelek megválaszolására, és aki minden este el is olvasott tízet belőlük, melyek kiválasztásán szintén egy teljes stáb dolgozott az alapján, mennyire válságos a levélíró állapota, mennyire sürgető a téma, gyerek írta-e és a többi. A végső döntést, hogy melyik legyen az a 10 levél, Kolbie Blume főnökéé volt, aki ehhez naponta 200 előre kiválasztott levelet olvasott el.
