Egy „forradalmi költő” halála
Az olasz avantgárd költészet egyik nagy alakja volt: a Gruppo 63 csoport vezéralakja, Umberto Eco kenyeres pajtása, színpadi szerző, egyetemi tanár, Dante kutatója. Edoardo Sanguineti életének 80. évében hunyt el május 18-án Genovában.
Költészete a klasszikus hagyományoktól a legmodernebb kísérletekig terjedt. Magyarul is megjelent Laborintus című kötete – ebből Luciano Berio kortárs operát is írt - gyűjteményes verseinek pedig a Mikrokozmosz címet adta, bevallottan Bartók Bélától ihletetten. Ebben ötven év termését valóságos zenei partitúraként szerkesztette meg, számos új szót is alkotott, hogy még hitelesebben, de szarkazmustól sem mentesen mutassa be az elmúlt fél évszázad történetét. Ugyanakkor „mikrokozmosznak” nevezte szűkebb pátriáját, meggyőződése volt, hogy Genovában megtalálható az egész univerzum miniatürizált formájában. „Genova a világ zsugorított őstípusa” – mondta.
Edoardo Sanguineti nem készült a halálra: május 20-án ő nyitotta volna meg a genovai hercegi palotában (Palazzo Ducale) a komikus gondolkodás fesztiválját. „Jobb nevetve írni, mint könnyek között, mert a nevetés igazán embertől való” – figyelmeztetett egyik utolsó interjújában.
A költő a haiku műfajával is próbálkozott, álljon itt emlékére négy darab, Terebess István fordításában.
1.
hatvan Hold:
egy haiku szirmai
a szádban:
2.
kivilágított akvárium
békákat küld
a ciszternákba:
3.
újbor:
meleg habját
érzem a nyelveden:
4.
fehér lap
mint minilábnyomaid
a friss hóban:
