Egy biztos – bizonytalan pályán
Az Európai Parlament képviselői tudják, hogy Navracsics Tibor olyan kormány második embere volt, amelyik nemcsak szájkaratéval, de számos döntésével is megtagadta az Európai Unió értékrendjét. Ezért nyilvánították alkalmatlannak az oktatási, kulturális, ifjúsági és uniós polgársági tárca vezetésére. A fideszes képviselőket is magában foglaló Európai Néppárt azonban eddig nem vállalta a nyílt konfrontációt a magyar kormánnyal. Az uniós parlamentben pedig nagykoalíció működik: ha a konzervatívok igazán akarnak valamit, a kellő számú szavazatot megkapják a szocialistáktól is. Navracsics tehát uniós biztos lehet egy megcsonkított tárca élén vagy egy másik munkaterületen. Sokasodnak azonban a figyelmeztető jelek: a néppárti politikusok közül sem mindenkinek tetszik a menetelés a civileket vegzáló illiberális állam felé.
– Tényleg azt kérdezi, hogy azok a néppárti képviselők, akik Navracsics úr mellett szavaztak, egyetértenek-e a politikával, amit ő miniszterelnök-helyettesként folytatott? Dehogy értenek egyet. Az Európai Parlament a napi politikai játszmák világa. A pártok alkui pedig gyakorta felülírják az elveket.
Így válaszolt kérdésemre az uniós politika egyik kiemelkedően tekintélyes szakértője, Judy Dempsey, a Strategic Europe honlap szerkesztője, az International Herald Tribune és a The New York Times tudósítója, majd szemleírója. Az elemző figyelmeztet: az elvi politizálást az is gyengíti: az Európai Parlament működőképességét úgy őrzik meg, hogy fontos szavazások előtt a néppártiak és a szocialisták háttéralkukat kötnek. Az pedig igencsak fontos ügy, hogy felálljon egy működőképes Európai Bizottság. Így bizony előfordultak már a Navracsics-esetnél cifrább helyzetek is, amikor a néppártiak például olyan román vagy bolgár szocialistákra adták a voksukat, akiket erkölcsileg sem tartottak teljesen tisztának.
– Nézze, mindenki tudta, hogy Navracsics olyan kormány hű minisztere volt, amelyet számtalanszor támadtak médiapolitikája, oktatáspolitikája miatt. Amely a figyelem középpontjában állt, mert gyanússá tette az igazságszolgáltatás ügyének kezelése, az európai értékek semmibevétele. De mindenki tudta, hogy Orbán joga a jelölés, ő pedig csak saját belső köreiből való embert hajlandó küldeni.
Dempsey asszony szerint a képviselők nem is tehetnek mást, mint hogy figyelmeztessenek a múlt miatt, majd szemet hunyjanak, és tiszta lapot adjanak a jelöltnek: a végső döntést pedig a szereplése alapján hozzák meg. Navracsics nem szerepelt sem rosszul, sem kiemelkedően. Amikor nagyon kellett, még saját kormányát is bírálta kicsit. Hogy ez meggyőző volt-e?
– Maradjunk abban, hogy Navracsics politikus, és nem amatőr. Mindenképpen át akart menni, és ez sikerült neki.
Hegedűs István, a Magyarországi Európa Társaság elnöke úgy véli: Orbán választottja valójában megszerezhette volna a Jean-Claude Juncker bizottsági elnök által neki felajánlott posztot, ha brillírozik, hiszen biztosi jövőjét úgysem akarták megkérdőjelezni. Navracsics azonban egy kaptafára készült, monoton válaszokkal állt elő: azt a stratégiát találta ki, hogy mindig magáról beszéljen, amikor sem bírálni, sem dicsérni nem merte az Orbán-kormányt.
A meghallgatáson tehát lehet csillagos ötöst kapni, de el is lehet hasalni. Ezt bizonyította a tekintélyes alelnöki posztra jelölt volt szlovén miniszterelnök Alenka Bratušek esete, aki elképesztően felkészületlennek bizonyult, és a neki felajánlott energetikai tárcáról egyetlen kérdésre sem tudott kielégítően válaszolni. A léc egyébként eleve rezgett az ő esetében is, mert még távozó kormányfőként saját magát jelölte, ami nem vall acélos jellemre. Bratušek végül jobbnak látta, ha maga mond le.
A politikai jobboldal balszéléről érkezett Juncker bizottsági elnöknek most főhet a feje: ő a hét alelnöki poszt közül négyet szánt a volt szovjet blokk országainak, de egy kiesni látszik, az új szlovén jelölttel sem járt jobban, mint az előzővel. Miro Cerar kormányfő ugyanis a mindössze három hete kinevezett új miniszterelnök-helyettesét küldte a bizottságba. Violeta Bulc mellett az egyetlen érv, hogy nő. Viszont az üzleti életből jön, egyenesen Amerikából, és a világsajtó tanúsága szerint tűzjáró sámánként tette magát ismertté. Elemzők úgy vélik, valami pénzhiányos, súlytalan dolgot kellene neki adni: mint mondják, talán a kulturális és oktatási portfólió élén tehetné a legkevesebb kárt, Navracsicsot úgyis leszavazta a bizottsága. Talán a közlekedési és űrközlési tárcával megbízott szlovák Maroš Šefèoviè léphetne elő energetikai alelnöknek, és helyét átvehetné a magyar jelölt. Az illetékes szakbizottság azonban tiltakozik: nem akarják a cserét.
Lapzártakor még semmi sem látszik kizártnak, csak az, hogy az eredetileg tervezett időpontban, október 22-én az Európai Parlament tényleg szavazhasson a bizottságról. Ez baj. Baj, mert nincs idő a halogatásra. Miközben megerősödtek az euroszkeptikusok, roppant kihívások előtt áll az unió. Még mindig recseg-ropog az euró, növekedésre, új munkahelyekre lenne szükség. Újra kell gondolni az energiapolitikát az Oroszországhoz való viszonnyal együtt, egységes menekültügyi, bevándorlási szabályokat kellene alkalmazni, miközben az iszlám fanatikusok között egyre több az európai állampolgár.
– Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy miközben az ötszázmilliós lakosságú Európai Unió közös létkérdéseivel kell szembenézni, az új Európai Bizottság a magyar demokrácia reformjának ügyét kívánja magára venni?
A Carnegie Europe agytröszt vezető elemzője, Judy Dempsey fakadt ki így, válaszul a kérdésre: vajon az új bizottságtól elvárható-e, hogy a magyar kormányt jogállami úton tartsa, amikor az egy illiberális berendezkedés felé menetelne? Tétele persze kézenfekvő: a magyaroknak maguknak kell eldönteniük, milyen társadalomban akarnak élni, milyen hatalmi felállás felel meg nekik. Lehet panaszkodni a Fidesz módszereire, és a panaszok lehetnek jogosak is, de a megoldás akkor sem jön kívülről.
Judy Dempsey azt is elmondta: Brüsszelből nagyon nehéz megítélni, hogy valójában nincs-e igazuk az Európai Parlament fideszes tagjainak, amikor kétkedő kollégáiknak arról beszélnek, Orbán Viktor vezetésével most a végső nagy ütközetet vívják a régi, korrupt, kommunista, szocialista rendszer ellen. Ellenük nem lehet a klasszikus nyugati jogállam módszereivel fellépni, mert képviselőik befészkelték magukat a társadalom minden pórusába. Velük szemben csak saját módszereikkel lehet harcolni. Úgy kell eljárni velük, ahogyan ők jártak el ellenfeleikkel...
A Magyarországi Európa Társaság elnöke, Hegedűs István azonban úgy véli: az Európai Néppárt képviselőinek jelentős részét már nem lehet antikommunista jelszavakkal ámítani. Szerinte jelzésértékű, hogy amikor Frans Timmermans, Juncker bizottsági elnök leendő első helyettese nagyon kemény kérdéseket kapott Magyarországról, azokat egyetlen néppárti sem utasította vissza a magyar Gál Kingán kívül. Az öt nyelven brillírozó holland kifejtette: a jogállamiság ügyében nem szabad kompromisszumot kötni, mert semmilyen kulturális különbség nem lehet ok az alapvető jogok megsértésére. Kérdezték a híres-nevezetes 7. cikkelyről, a szavazati jog megvonásáról olyan ország ellen, amely megsérti az unió alapszerződését. Timmermans a párbeszéd mellett foglalt állást, de nem zárta ki a legerősebb eszköz alkalmazását sem. Megerősítette, ha a párbeszéd Magyarországgal nem vezetne eredményre, úgy az alapszerződést minden eszközzel meg fogják védeni.
Igaz, ma már nem az egyetlen lehetőség az uniós atombombaként emlegetett cikkely élesítése. Tavasszal az unió új eljárásrendet fogadott el a demokratikus elveket megsértő államok megrendszabályozására. Az új eszközre vonatkozó tervezet elfogadására éppen a magyar kormánnyal kapcsolatos viták miatt került sor. Kidolgozóinak egyike pedig Hollandia akkori külügyminisztere, bizonyos Frans Timmermans volt.
