Economist: Nem demokrácia, ha a győztes azt csinál, amit akar
A török kormányfő hiába hivatkozik arra, hogy megnyert három választást is: a demokrácia nem azt jelenti, hogy a győztes utána azt csinál, amit csak akar – írja a The Economist.
Hiába hivatkozik világszerte egyre több megválasztott, ám autokrata vezető arra, hogy a megszerzett többség felhatalmazza bármire: ez csupán a többségi elv, amely azonban okvetlenül nem jelent demokráciát, bár a felszínen a kettő nagyon hasonlít egymásra.
Először is a szavazati arány még nem abszolút bizonyíték a demokratikus erényre, lásd Orbán Viktor győzedelmes túlhatalmát. Vagyis a széleskörű támogatás nem jelenti azt, hogy a vezető okvetlenül és automatikusan demokrata, bár az erős ellenzék sem jelenti az ellenkezőjét. És a bátor reformokból sem lehet arra következtetni, hogy az őket bevezető politikus antidemokrata lenne.
A nagy kérdés az, miként alakul a kapcsolat a támogatók és az ellenzők között. Itt részben azokról a szabályokról és intézményekről van szó, amelyek korlátozzák a vezér hatalmát, ideértve a polgárok alapvető jogait, a független bíróságokat és a szabad sajtót.
És hát figyelmeztető, hogy Erdogan – hatalma bebiztosítására – felvetette az alkotmánymódosítás lehetőségét. És ami még alapvető: a demokraták tudják, hogy az a kisebbség – sőt sokszor többség –, amely nem rájuk szavazott, szintén az adott országhoz tartozik, és joga van arra, hogy meghallgassák.
A vezetőnek egy egész nemzet, és nem csupán a saját támogatóik érdekeit kell képviselnie. A demokrácia alapelve, hogy a szavazóknak olyan kormányt kell választaniuk, amely úgy irányít, ahogy akar, ám egy ponton a tömeg megszabadulhat tőle. A győzelem azonban senkit sem jogosít fel, hogy figyelmen kívül hagyjon minden féket és ellensúlyt.
Az Erdogan és a többi hasonszőrű politikus által hangoztatott többségi elv egyfajta zombi demokráciával egyenértékű. Külsőre valódinak látszik, de nincs szíve.
