Economist: a Jobbik nem marginális erő a magyar politikában
Antiszemitizmus Magyarországon – Márton listája – ezzel a címmel tudósít az Economist a Gyöngyösi-ügyről.
Kiemeli, hogy a listák szörnyű emlékeket ébresztenek a zsidók körében, hiszen annak idején ilyen névsorok alapján néhány hét alatt 430 ezrüket hurcolták el Auschwitzba. Ezért azután Gyöngyösi érzelmi vihart és tiltakozóhullámot váltott ki a követelésével. A Jobbik nem marginális erő a magyar politikában. Habár nem tudott tőkét kovácsolni a gazdasági válságból, támogatása stabilan 10 % körül van. A Fidesz akarja ezeket a voksokat. Cinikusok azt mondhatják, ez magyarázza a hatalom langymeleg reagálását, amely nagyon hasonlít egy korábbi, hasonló állásfoglalására. Az amerikai nagykövetség már határozottabbnak mutatkozott, és ugyanez érvényes az ellenzékre is. Képviselőik közül többen sárga csillagot viseltek, pl. a DK-ból, amely a kisebbségi jogok egyik leghatározottabb védelmezője. Újhelyi István pedig kijelentette, hogy büszke lenne, ha a Jobbik kiderítené róla, hogy zsidó. Gyöngyösi messze nem az a kopaszra nyírt, bakancsos szélsőséges. Pártja éveken át azt hajtogatta, hogy nem antiszemita. Ám ez év elején már a vérvád felemlegetése is botrányt keltett. És az is biztos, hogy a Jobbik nincs összhangban potenciális európai szövetségeseivel. Joshua Keating a Foreing Policy-ban megállapítja, hogy a magyar jobb régi vágású zsidóellenessége nem vág egybe a földrész többi szélsőséges pártjának törekvéseivel. A holland Szabadságpárt egyértelműen Izraelt támogatja. A Brit Nacionalista Párt több, bár nem túl meggyőző kísérletet tett, hogy zsidókat is megnyerjen tagjainak. A francia Nemzeti Front szintén körüludvarolja a zsidó szavazókat. Tavaly az izraeli ENSZ-nagykövet lefényépeztette magát Marine Le Pen-nel. Izraeli részről utólag félreértéssel magyarázták az esetet. Nem valószínű, hogy Ilan Mor valaha elkövetne egy ilyen hibát Budapesten.