Ébredj fel hírességként!
Három millió rubel jár a oroszországi irodalmi díj első helyezettjének, aki idén Pavel Baszinszkij irodalomtörténész és kritikus „"című életrajzi tanulmányával. Csak kívánni lehet, hogy a Tolsztoj halálának 100. évfordulójára megjelent, és a recenziók szerint a minden ismert dokumentumot újból alaposan megvizsgáló, ugyanakkor szórakoztató és izgalmas munka eljusson a magyar olvasókhoz. Valószínűleg hamarabb foghatjuk kézbe az egy millió rubeles harmadik díjat elnyert, a Magyarországon szinte minden munkájával jelenlévő Viktor Pelevin „t” című regényét, amelynek ugyancsak Tolsztoj gróf a főszereplője.
A
„t”-ről közölt kritikák szerint remekül mulatnak majd azok, akik otthon érzik magukat az író virtuális valóságokat több síkon keverő nagyon furcsa, nagyon egyedi, ezotériával és misztikummal dúsított világában. Ezt tanúsította az olvasók szavazata is, amely az első helyre, a közönség kedvencévé emelte a napjaink egyik legjelentősebb írójaként számon tartott Pelevint, aki 2007-ben már rajta volt a Nagy Könvv „rövid listáján”. (A Nagy Könyv második díját, 1,5 millió rubelt Alekszandr Ilicsevszkij Orosz Booker díjas költő és prózaíró kapta „Perzsa”című regényéért.) A legrangosabb nem állami irodalmi elismerés száztagú zsűrije az idei különdíjat „az irodalomhoz való hozzájárulásért” Anton Csehovnakítélte, aki most lenne 150 éves.A Nagy Könyv az évente kiosztandó összeget tekintve a Nobel-díj után a legnagyobb értékű nem állami irodalmi díj, amelyet 2005-ben orosz magánkézben lévő óriásvállalatok és az oroszországi gazdasági életben meghatározó szerepet játszó üzletemberek alapítottak (az egyik alapítóról, a Renova vállalatcsoport többségi tulajdonosáról, Viktor Vekszelbergről
ittolvashat). A szakma társalapítóként képviseli magát: országos irodalmi intézet, kiadói egyesületek szövetsége, nagy sajtóügynökségek – egytől egyig nagyhatalmú, jelentős szervezetek, amelyek főnökei, gyakran miniszteri rangú vezetők, ott vannak a díjosztás feltételeit meghatározó felügyelői tanácsban. Ez a testület határozza meg az évi díjösszegeket és a díjazottak számát.Nevezni a díjra orosz nyelvű, a nevezési éven belül megjelent vagy még kéziratban lévő fiction és non fiction prózai művekkel lehet. A több lépcsős és egész évben nagy médiafigyelemmel kísért válogatási folyamat végén legfeljebb 15 mű marad. (Idén a 379 versenyzőből 14 jutott a döntőbe). Ezeket értékeli a pályatársakból, irodalomtudósokból, irodalommal foglalkozókból, gazdasági szakemberekből álló száztagú díjosztó zsűri, az úgynevezett irodalmi akadémia, és az olvasók is felállíthatnak egy rangsort: a döntőbe jutott munkákat az egyik díjalapító, a
Komszomolszkaja Gazetahonlapjáról le lehet tölteni, és ugyanott szavazni is lehet rájuk.A Nagy Könyv díjait megnyerni persze dicsőség is, de elsősorban óriási könnyebbség a szerző számára, hiszen biztos megélhetést jelent legalább a következő kiadói szerződésig, vagy még tovább. Ami a könyveladásokra gyakorolt jótékony hatását illeti, a tekintetben egyelőre sok a kétely, s ugyanez áll a többi irodalmi díjra is, amelyekből körülbelül ötszáz van Oroszországban, az öt millió rubellel járó Állami Díjtól az 1,5 milliós Költő díjon át az egy liter vodkával (hölgy írók esetén egy üveg fehérborral) és egy zöldalmával jutalmazó Andrej Belij díjig.
- Az irodalommal szemben általában, és a hazai kortárs irodalommal szemben kiváltképp közömbös közönség a díjátadást megelőző héten és azután is lépten-nyomon beleütközik az átmenetileg médiasztárokká vált nyertesek nevébe, elkapja a díj láz, szeretne minél többet tudni a szerencsés nyertesekről. Persze túlzott optimizmus lenne azt hinni, hogy az izgatottság oka a könyvszeretet. Inkább a tetemes pénzösszeg az, amely az emberek fantáziáját megmozgatja. Az érdeklődés ott el is apad – írta az
itogi.ru művészeti és kulturális portál szerzője a Nagy Könyv kapcsán. Az Oroszországi Könyvkamara adatai is azt mutatják, hogy a Nagy Könyv és más presztízsdíjak utóbbi éveinek nyertesei közül egyetlen egy sem szerepelt az eladási toplistákon, bár egyre gyakrabban fordul elő, hogy a szokásos 15-17 000 eladott példányszám felmegy 25 000-35 000-ig. És bár ez csak egy csepp a tengerben, de azért adhat okot némi örömre és bizakodásra.Az irodalmi díjazottak nem túl jó szereplését magyarázza a kereskedők ódzkodása attól, hogy akár bizományba is átvegyenek olyan műveket, amelyekből nem tudnak garantáltan 100-200 ezret eladni. Aztán a válság következményei elapasztották a díjazott művek célközönségét, az irodalmat fogyasztó vidéki értelmiségi számára túl drága a 300 rubeles könyv.
Az irodalmi és könyvpiaci szakértők egyetértenek abban, hogy Oroszországban egyelőre egy rangos díj csak akkor egyengeti hatékonyan egy mű sorsát, ha egy amúgy is ismert és sikeres íróról van szó, mint például
Ljudmila Ulickaja, akinek „Daniel Stein, tolmács” című regénye 2007-ben volt Nagy Könyv-győztes. Kevésbé ismert díjazottak pedig a médiafelhajtás ellenére is sokszor megbuknak a könyvpiacon, ami távolról sem jelenti a díjak bukását. A szakértők szerint a helyzet folyton alakul, és akár jóra is változhat.
