D-Day, avagy a Magyar Demokrácia Napja
A tegnapi napon, 2011. október 1-én egy több tízezres tömegtüntetés volt a budapesti Kossuth téren. Ez önmagában lassan már nem is lenne tán túl izgalmas hír, hiszen Orbánék gusztustalan, pártállami diktatúrája, dilettáns gazdaságpolitikájuk és pökhendi, hazug demagógiájuk ellen mind többen és többen tüntetünk. Tüntettek már baloldaliak, liberálisok, nyugdíjasok, munkavállalók vagy éppen a diákok. Külön-külön. Csakhogy tegnap a fentiek már mind együtt demonstráltak és ez viszont egy izgalmas hír.
Megvalósulni látszik tehát az a széleskörű, erős és hiteles összefogás, mely végre egyesítheti hazánk öntudatos állampolgárait, demokratikus erőit. Pártlogók és hátsó szándékok nélkül. Titkos pártkasszák és mutyi-tengelyek nélkül. Kulisszák mögött megkötött, elvtelen, becstelen alkuk nélkül. Új arcokkal, új gondolatokkal, új szellemiséggel. Rácáfolva Orbánék aljas és sunyi törekvéseire, hogy a gyalázatos, jogsértő Kubatov-listáik mentén, tudatos cinizmussal megosztott és megnyomorított magyar társadalom nem lesz képes az összefogásra.
Tegnap egy törvényes, békés és méltóságteljes demonstráció zajlott a Kossuth téren.
Ott voltak a civil szervezetek, a szakszervezetek, a nyugdíjasok és a diákok. Ott voltak a civilek, bal- és jobboldaliak, ott voltak konzervatívok és liberálisok, ott voltak a rendvédelmiek és más munkavállalók. Ott volt 50-60 ezer magyar demokrata, akik nem kérnek már a „nemzeti együttműködés rendszerének” hazudott és csúfolt orbáni diktatúrából és nem kérnek a tudatos jogsértésekből, szerzett jogaik csorbításából sem.
Megérkeztek tehát a D-Day rendezvénysorozat főerői és együtt ünnepelték a demokráciát, az összefogást és a bátorságot. A Magyar Demokrácia nagy napja és ünnepe volt ez. Ráadásul pedig egy történelmi pillanat is. Hiszen a magyar demokraták végre rájöttek, hogy össze kell fogniuk, mivel csak együttes erővel válthatják le az Orbán-kormányt, csak együtt győzhetik le az orbáni diktatúrát és csak együtt javíthatják ki aztán az orbáni, felelőtlen ámokfutás hibáit és azok súlyos következményeit.
A demokráciánk megőrzése, megóvása, a jogsértések megszüntetése, a racionális és tisztességes kormányzás, valamint alapvető, emberi, állampolgári és szociális jogaink megvédése ugyanis már nem jobb- vagy baloldaliság és nem is pártlogók kérdése. Ez ma már „csak” tisztesség és józan ész kérdése.
Ezt ismerte fel végre két vezetésre teremtett, bátor demokrata, Kónya Péter és Árok Kornél, illetve ezt ismerte fel több százezer öntudatos, magyar állampolgár, bátor, hazai demokrata, akik már követik vagy hamarosan követni fogják ezt a bátor katonát és tűzoltót, valamint a tegnapi napon zászlót bontó civil mozgalmat, a Magyar Szolidaritás Mozgalmat.
A Magyar Szolidaritás lehet talán az az új és hiteles erő, mely korrekt és tisztességes megoldásokat, programot kínálhat majd a bizonytalanoknak és végre sokak számára vállalható alternatíva lehet a kiüresedett és minden téren csúfosan megbukott FIDESZ helyett. Ez az új erő talán hitet adhat az elfásult, csalódott és bizonytalan szavazóknak és talán leválthatja majd a szakadék felé tartó Orbán-kormányt, illetve a széles, társadalmi összefogás segítségével talán valóban kijavíthatja majd Orbánék felelőtlen, vétkes hibáit is.
A tegnapi napon mintegy száz civil és szakszervezet fogott össze egy demonstráció erejéig. „Ez jó mulatság, férfi munka volt.” De ezt a széleskörű összefogást meg kell őrizni és ki is kell teljesíteni, hiszen „rendezni végre közös dolgainkat / ez a mi munkánk; és nem is kevés.”
A Clark Ádám téren, a D-Day „főhadiszállásának” színpadán elmondott tegnapi beszédem végén, az elsők között jelentettem be csatlakozási és támogatási szándékunkat a „Kék szalaggal a demokráciánkért” civil mozgalom alapítójaként és képviselőjeként, illetve természetesen magánszemélyként is csatlakozom majd a Magyar Szolidaritás Mozgalomhoz. Mert hiszem, hogy ez az új erő lesz a jövő útja.
Akik tegnap ott voltak, ott lehettek, azok életük végéig büszkék lehetnek erre. Köszönöm, köszönjük mindenkinek, még egyszer, akik eljöttek és köszönöm, hogy ott lehettem Veletek!
Azt gondolom, hogy valóban egy történelmi pillanat részesei lehettünk.
dr. Dániel Péter
