Csontsoványra fogyott a magyar lány a görög börtönben
Börtönélményeiből írt könyvet és regénypályázatot nyert vele a makói Czipper Ágota. Azt mondja, a Görögországban ártatlanul rács mögött töltött 144 nappal többet nyert, mint amennyit elvettek az életéből - írja a .
Ágota 23 éves koráig Makón élt – ekkor költözött Budapestre, ahol az édesapja utazási irodát nyitott, ő pedig ott vállalt munkát idegenvezetőként. Ehhez kötődik kálváriája is, ami 12 esztendeje történt. Akkor épp nem dolgozni utazott a mediterrán országba, hanem nyaralni a barátaival. Egy nap rendőrök keresték meg a szálláshelyén, a papírjait kérték, majd elvitték, és rács mögé dugták – előbb egy magánzárkába, később egy női börtön cellájába zárták. Utólag derült ki: azért, mert az utazási iroda egyik görög partnere elszámolási vitába keveredett az édesapjával, és mivel az illetőnek rokoni kapcsolatai voltak az igazságszolgáltatásban, sikerült elérnie, hogy az iroda munkatársai ellen adjanak ki elfogatóparancsot, mert nem jelentek meg a kitűzött bírósági tárgyalásokon.
Ágota azt mondja: az idézéseket természetesen nem kapták meg, és számára nyilvánvaló, hogy az utazásszervező afféle zsarolásként azt akarta így elérni, hogy az édesapja fizesse ki amúgy jogtalan követeléseit. Az már szerinte a közmondásos görög bürokráciával és korrupcióval magyarázható, hogy 5 hónapig tartott, mire az utazási irodának sikerült tisztáznia: a követelések jogtalanok, és Ágota ártatlanul ül börtönben. Méghozzá szörnyű körülmények között: ételhez akkor jutott, ha lefizette az őröket, és vett magának. A haja kihullott, csontsoványra fogyott.
Ennek ellenére azt mondja, az egésszel nem vesztett, hanem nyert. Rengeteget tanult cellatársaitól: miként kell megőrizni méltóságunkat egy kilátástalan helyzetben, hogyan maradhatunk emberségesek, jók a pokolban is. „Naiv kislányként utaztam ki, érett, céltudatos felnőttként tértem haza. Megtanultam, hogy ami igazán fontos és értékes, azt nem veheti el tőlem senki" – mondja a 144 ártatlan nap című kötet szerzője, hozzátéve: mindent, ami az emberrel történik, az egész élet egységében kell nézni. Tulajdonképpen a börtönnek köszönheti azt is, hogy valóra vált gyermekkori álma – már kisiskolás korában író szeretett volna lenni.
