Csökkenőben a keleti tartományok lemaradása
Jó hír, hogy míg 2000-ben az új tartományokban, az egykori NDK területén az egy lakosra jutó bruttó hazai termék mennyisége a régi tartományokénak csupán 60 százalékát tette ki, 2008-ra ez az arány – hála a kétszeres növekedési dinamikának - 68 százalékra emelkedett. A rossz hír ugyanez: 2008-ban a keleti tartományok gazdasági teljesítménye a nyugati tartományokénak még mindig csupán kereken két harmada;
Két évtizeddel a berlini fal leomlása után az egykori NDK egyre nagyobb része érdemli ki a Helmut Kohl, az egyesülés kancellárja által használt és keletnémet honfitársainak kilátásba helyezett „virágzó tájék”, („blühende Landschaft”) elnevezést. Különösen Szász-Anhalt, Türingia és Szászország gazdasága fejlődött gyors ütemben, évi 2,4-2,5 százalékkal; míg Mecklenburg-Elő-Pomerániában, ebben a kevésbé iparosodott tartományban, ahol az idegenforgalom meghatározó, az éves átlagos növekedés nem érte el a 2 százalékot.
A növekedés motorja az ipari termelés – ennek mennyisége nyolc év alatt 64 százalékkal bővült. Új ipari negyedek jöttek létre – többek között – a mikroelektronikában Drezdában (20 ezer fővel), a járműgyártásban Chemnitz és Zwickau körzetében (12 ezer fővel), Lipcsében (3,3 ezer fővel), az egykoron a Wartburg autógyárnak otthont adó Eisenachban (4,4 ezer fővel); a vegyiparban Magdeburgtól délre (10,5 ezer fővel). Jelentős a foglalkoztatás a napenergia-hasznosítási berendezéseknél Drezdában (4,2 ezer fő), Bitterfeldben (3,5 ezer fő), valamint Erfurt és Jéna körzetében (kétezer fővel), s nem utolsósorban a szélenergia-termelésben Magdeburgban és Rostockban.
Kisebb a különbség szegényebb és gazdagabb tartomány között
Kelet-Németországban kisebbek a legfejlettebb és legkevésbé fejlett tartományok közötti különbségek, mint „odaát”. A legszegényebbnek számító Mecklenburg-Elő-Pomerániában az egy lakosra jutó GDP 2008-ban mindössze 5 százalékkal maradt el Szászország megfelelő mutatójától. A nyugati tartományokban jóval nagyobb, 29 százalékos a legszegényebb Schleswig-Holstein elmaradása a legfejlettebb Hessen gazdasági teljesítményétől.
A pénzügyi és gazdasági válság felgyorsította a Nyugat- és Kelet-Németország közötti fejlettségbeli különbség mérséklődését. Ez abból adódik, hogy a keleti tartományok gazdasága kevésbé exportorientált, mint a nyugatiaké, ezért a világgazdasági válság azt kevésbé sújtotta, mint a nyugatnémetet. Míg a nyugati tartományok vállalatai teljes forgalmuk átlagosan 46 százalékát az exportban realizálják, addig a keleti tartományokban ez az arány nem több 32 százaléknál.
Az IWF gazdaságkutató intézet felmérése szerint a keleti tartományok a válság idején nem kényszerültek oly nagy mértékben korlátozni a termelésüket, mint a nyugati vállalatok; így persze az a leegyszerűsített elképzelés sem igaz, hogy a keletnémet vállalatok jellemzően a nyugati konszernek meghosszabbított munkapadjai lennének, s válság idején ezek kerülnének először bezárásra. Rossz hír viszont, hogy a munkanélküliség a keleti tartományokban még ma is nagyjából kétszerese a nyugat-németországinak; emellett – az évi, még mindig százezres nagyságrendű elvándorlás mellett – ma is keletnémet lakosok ezrei ingadoznak lakóhelyük és a szomszédos nyugatnémet tartományban levő munkahelyük között.
Hasznosak voltak a támogatások
Az IWD kölni gazdaságkutató intézet elemzése cáfolja azt a véleményt, hogy a szövetségi költségvetésből biztosított regionális támogatások ne generáltak volna komoly gazdasági teljesítményt. Az intézet adatai szerint az újraegyesülés csaknem két évtizede alatt a keleti tartományokba 35,5 milliárd euró támogatási forrást biztosítottak, s ez 173,2 milliárd euró értékű beruházást tett lehetővé.
A szövetségi költségvetésből a keleti tartományok közül a legnagyobb összegű és arányú beruházási támogatási forráshoz Szászország jutott (29 százalék), megelőzve Szász-Anhaltot (csaknem 21 százalék) és Brandenburgot (csaknem 19 százalék). A szövetségi kormány által a keleti tartományok rendelkezésére bocsátott beruházási támogatási források 16 százaléka egyébként a vegyiparba került.
Juhász Imre, Berlin
