Coltbiznisz: aki nem hülye, vehet

Jóllehet naponta átlagosan csaknem 100 amerikait lőnek le munkahelyén, tanintézetében vagy az utcán, ezek a gyilkosságok a helyi médián túl csak akkor kerülnek be a sajtóba, ha sorozatban követik el őket. 2007 elején például az egész Egyesült Államokat megrázta annak a dél-koreai diáknak az ámokfutása, aki a blacksburgi műegyetemen (Virginia állam) néhány óra leforgása alatt 32 embert lőtt le. Alig pár nappal később a Nebraska állambeli Omaha egyik bevásárlóközpontjában nyolc halottat követelt egy hasonló lövöldözés. Az idén februárban egy újabb ámokfutó öt nőt terített le fegyverével Chicagóban, egy elővárosi ruhaüzletben. Történetesen Valentin-napon az Észak-illinoisi Egyetemen egy lövöldözés után öt halott maradt a földön. Júniusban egy hendersoni (Kentucky állam) műanyaggyárban tett egy munkahelyi konfliktus végére pisztolyával pontot egy később öngyilkosságot elkövető fickó; itt négyen vesztették életüket.

A hiányzó vessző

A szabad fegyvertartás az amerikai történelem része. A vadnyugat meghódításának, a mindenható jó öreg Coltnak, a banditák, a ló- és a marhatolvajok elleni védekezésnek, a polgárőrségnek, az indiánok elleni háborúknak a hagyományaiból fakad. Az Egyesült Államok alkotmányának 1791-ben elfogadott 2. kiegészítése kimondja, hogy „mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet csorbítani a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát”. Ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy bárki, bármikor, bármilyen formában szerezhet és tarthat otthonában vagy viselhet azon kívül bármilyen lőfegyvert. Egyrészt azért nem, mert a második kiegészítés nem teljesen egyértelmű (egy hiányzó vessző miatt emlékeztet arra a híres üzenetre, hogy „a királynőt megölni nem kell félnetek...”), másrészt azért, mert a fegyvertartás korlátozása alapvetően nem szövetségi hatáskörbe tartozik, hanem azt az egyes államok, sőt városi önkormányzatok szabályozzák.

Nem is olyan régen még számos államban, ha úgy kívánta a kedves vevő, postai úton, utánvéttel is lehetett fegyvert – akár AK–47-es gépkarabélyt is – rendelni, tavaly már arról hoztak szövetségi szintű törvényt, hogy az eladónak ellenőriznie kell a vevőt. Nem a fegyvertartási engedélyt kell számon kérnie tőle (az ugyanis csak itt-ott szükséges), hanem a központi adatbázisban kell utánanéznie annak, hogy az illetőt nem tartják-e számon elmebetegként. Puskája, vadászfegyvere (de nem pisztolya!) ma is külön engedély nélkül minden amerikainak lehet az otthonában, igaz, azt töltetlenül, szétszedett állapotban, elzárva kell őriznie. Az utóbbi évtizedekben Washingtonban, New Yorkban és számos más városban a helyi önkormányzat úgy döntött: nem ismeri el alapvető jogként, és engedélyhez köti a legtöbb bajt okozó, a különösen veszélyesnek ítélt maroklőfegyverek (pisztoly, revolver) birtoklását.

A szabad fegyvertartás mellett lobbizók tábora – fegyvergyárosok, -kereskedők, „hagyományőrző” fegyverbarátok – a Nemzeti Lőfegyver Szövetség körül tömörül; ők többnyire az amerikai közvélemény konzervatívabb rétegét képviselik. Fő érvük: a polgárok elidegeníthetetlen joga az önvédelem, és ők éppen fegyvereikkel, azok birtoklásával riaszthatják el a bűnözőket a betöréstől, rablástól. A liberálisok általában a fegyvertartás ilyen vagy olyan mértékű korlátozásának hívei. Az ő vezető érdekcsoportjuk az úgynevezett Brady-kampány. (A névadó James Brady elnöki szóvivő azt követően kezdeményezte ezt, hogy súlyosan megsebesült a Ronald Reagan ellen 1981-ben elkövetett merényletben.) Szerintük ahol több fegyver van az emberek otthonában, kezében, ott nagyobb a fegyveres bűnözés veszélye, és több a fegyverrel (például gyermekek által) okozott baleset.

Erőszakhoz vezet

Hogy aztán ki melyik csoportot támogatja, az gyakran nem is annyira a világnézettől, mint inkább az egyéni tapasztalatokból következik. A főiskolákon történt lövöldözések óta például számos egyetem hallgatói követelik, hogy önvédelmi célból engedélyezzék nekik és a tanszemélyzetnek pisztoly bevitelét a campusokba. Egy arizonai honanya ezt még a közép-, sőt az elemi iskolákra és óvodákra is ki akarta terjeszteni. A szövetségi kormány tervei szerint a nemzeti parkok látogatóinak engedélyezni fogják – természetesen ugyancsak önvédelmi célból –, hogy rejtve, töltött fegyvert viselhessenek. A Lőfegyver Szövetség helyesli ezt az elképzelést, a Nemzeti Parkok Szolgálatának több volt vezetője viszont ellenzi. Floridában az állam szenátusa megszavazta a törvényt – s az már csak a kormányzó aláírására vár –, hogy az atomerőművek, a fegyintézetek és az iskolák alkalmazottainak kivételével minden polgár fegyverrel járhasson munkába. Oklahoma, Alaszka, Kentucky és Mississippi államban ezt már egy ideje engedélyezték. A törvény ellenzői szerint minden évben tucatnyi munkahelyen robban ki lövöldözés; a lőfegyverviselést engedélyező vállalatoknál több a munkahelyi emberölés, mint a fegyvert tiltóknál.

Az elmúlt hetekben a fegyverlobbi nagy győzelmet könyvelhetett el. A közbülső fórumok után ugyanis az Alkotmánybíróság szerepét betöltő Legfelsőbb Bíróságig jutott egy 66 éves washingtoni biztonsági őr panasza, aki azt kifogásolta, hogy a fővárosban 31 éve elfogadott helyi rendelkezés értelmében otthonában nem tarthat maroklőfegyvert. A George Bush elnöksége idején két konzervatív főbírával kiegészült legfőbb ítélőszék 5 szavazattal 4 ellenében az alkotmány 2. kiegészítésével ellentétesnek mondta ki a szabad pisztolytartás tiltását. Mindamellett a többségi véleményt megfogalmazó Antonin Scalia is megállapította, hogy a bírák „tudatában voltak annak a problémának, amit a maroklőfegyverekkel elkövetett erőszak okoz országunkban”, és „komolyan mérlegelték” a fegyverbirtoklás tiltása melletti érveket. A kisebbségi véleménynek hangot adva John Paul Stevens főbíró vitába szállt azzal a többségi véleménnyel, miszerint a 2. kiegészítés biztosítaná a saját lőfegyverhez való jogot. Most az egyes államokon és városokon van a sor, hogy ilyen vagy olyan formában módosítsák az eddigi jogszabályokat.

Üzenet a világnak

A liberális The New York Times szerint: „A döntés ártatlan emberéleteket fog követelni, mérhetetlen fájdalmat és szenvedést hoz, és még veszélyesebbé teszi Amerikát. Azonkívül azt az üzenetet küldi a világnak, hogy az Egyesült Államok a fegyverrel kapcsolatos jogokat az emberi jogok fölé helyezi.” A republikánus elnökjelöltnek tekinthető John McCain egyértelműen és minden fenntartás nélkül üdvözölte a Legfelsőbb Bíróság döntését, míg ellenfele, Barack Obama némi fenntartással tette ezt.