Blaszfémia!
A múlt év utolsó napján a kormány rendeletben és határozatban sebtében döntött a német megszállás – 1944. március 19. címmel hívható szobor mielőbbi felállításáról, elfogadva Párkányi Raab Péter szobortervét. Melocco Miklós és Benedek György bírálata felsőfokon szól a kompozíció tervéről, amelynek két fontos eleme közül az egyik Gábriel arkangyal, aki Magyarországot, a másik a birodalmi sas, amely a náci Németországot jelképezi olyan térbeli elrendezéssel, amely azt sugallja, hogy az utóbbi rövidesen bekebelezi az előbbit. „[A] koncepcióterv egyedülálló, művész(et)i értéke kimagasló, szimbolikája példátlan... a kompozíció egy páratlan kvalitásos, kifejező és szuggesztív alkotás.”
A szimbolika valóban példátlan.
Az pedig, hogy Gábriel arkangyal Magyarországot jelképezi, továbbá – és különösen –, hogy Gábriel arkangyal bármilyen kapcsolatba kerül a nácizmus itteni jelképével, kimeríti a blaszfémia fogalmát.
Kovács Ferenc
Vác
