Bíróság elé áll a franciák kedvence

A terhére rótt törvénytelenségek miatt akár 10 évi elzárásra és 150 000 euró pénzbüntetésre is ítélhetik a novemberben 78. évét betöltő volt államfőt.

A precedens nélküli eljárás lehetősége három éve, elnöki mandátuma s a vele járó immunitás megszűnése óta Damoklész kardjaként függött a franciák szemében máig legkedveltebb politikus feje fölött.

Noha Chirac a jelek szerint hallgatási fogadalmat tett, amikor 2007-ben elköszönt az aktív politizálástól (azóta egyetlen szóval nem minősítette sem a napi politika történéseit, még kevésbé utódját) egy szeptemberi közvélemény-kutatás tanúsága szerint magasan vezeti a francia közéleti szereplők ranglistáját: 73%-os népszerűségnek örvend Sarkozy elnök 34%-os mutatójával szemben. (A második helyet 69%-al biztosan tartja az ügy egyik ellenoldali főszereplője, Bertrand Delone, Párizs szocialista párti főpolgármestere.)

A per tárgyát képező büntetőjogi következményekkel járó cselekmények egyébként nem Chirac két elnöki mandátumának (1995-2007) időszakához kötődnek. Chirac a vád szerint párizsi főpolgármesteri pozíciójában - amelyet három egymást követő ciklusban (1977-1995) töltött be -, hivatali hatalmát felhasználva a fővárosi büdzséből közpénzeket csatornázott át az általa 1976- ban alapított új-gaulle-ista konzervatív párt (RPR – Tömörülés a Köztársaságért, a jelenlegi kormánypárt, az UMP elődje) kasszájába az 1994-95-ös választási kampány időszakában.

A pártfinanszírozás lehetőségeit akkoriban igen szűkre szabó törvényt a városházi Chirac-csapat azzal a trükkel játszotta ki, hogy fiktív munkaszerződések alapján rendszeres havi bért számlázott RPR-hez közeli „tanácsadóknak”, akik a munkavégzés nélkül szerzett jövedelmüket a pártkasszába juttatták el. A 21 bizonyított eset miatt Alain Juppét, Chirac akkori bizalmi emberét, későbbi miniszterelnökét 2004-ben jogerősen 14 havi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.

A párizsi városházán folyt illegális pénzügyi manőverek feltárása 1999-ben kezdődött. Chirac kezdettől tagadta a vádakat, s 2007-ig nem is lehetett törvény előtt felelősségre vonni. Közben az ügyek többsége elévült, ezért csak az 1994 óta elkövetett törvénysértések szerepelnek majd a márciusi tárgyaláson. A számos közvetett bizonyítékon túl egy hamis munkaszerződésen szerepel is a későbbi elnök aláírása, de a feltárt esetek több nevesített szereplője már beismerte, hogy rendszeres bérezése dacára sosem dolgozott a fővárosi önkormányzatnál.

Az RPR-színekben „tanácsadóként” javadalmazottak közül hét személy ellen szintén eljárás folyik, köztük van Chirac négy volt kabinetfőnöke, s három további jól csengő név: az Alkotmánytanács jelenlegi elnöke, Jean-Louis Debré egyik fivére, Jean de Gaulle, az V. köztársaság alapítójának unokája és a CGT-Force ouvriere szakszervezeti szövetség volt vezetője, Marc Blondel.

Jean-Louis Debré, Chirac közeli jó barátja és kollégája az Alkotmánytanácsban, a per kitűzésének hírét keserű indulattal kommentálta: „Ez nem jó Franciaországnak és nem jó neki sem!”

Chirac ügyvédje többször is kijelentette, hogy bár védence nem ismeri el a vádakat, kész megjelenni a tárgyaláson és bebizonyítani ártatlanságát, ha…ha egészségi állapota megengedi.

A tárgyalás időpontját kitűző bejelentést – október 1. – megelőző és követő napokban a francia sajtót ellepték az exelnök depressziós lelkiállapotáról szóló jelentések.

Barátoktól, barátok barátaitól és azok ismerőseitől idézik, hogy a franciák kedvenc nyugdíjasa krónikus kedvetlenségben szenved, enervált, kiveszett belőle az életöröm és az energia, nem tesz eleget Japántól Kínán keresztül a ciszjordániai Ramallahig (itt egy róla elnevezett utcát kellene felavatnia) terjedő külföldi meghívásoknak, saját kultúraközvetítő alapítványával sem törődik egy ideje. Ki tudja, milyen állapotban lesz fél év múlva?

Vannak azonban olyan elemzések is, amelyek szerint az eredetileg novemberre várt tárgyalás jövő tavaszra való kitolása a lehető legjobbkor jött a volt elnöknek. A döntést négy nappal azután jelentették be, hogy a párizsi városházán aláírták azt a szerződést, amely szerint a fővárosi adófizetőket ért kár megtérítése céljával Chirac és az UMP (Népi Mozgalom Uniója) 2,2 millió eurót fizet be az Hotel de Ville pénztárába. Az összegből az exelnök 550 000 eurót vállalt, a fennmaradó 1,65 milliót az UMP egyenlíti ki.

Bertand Delanoe főpolgármester „az igazság, a tények elismerése és a kártérítés” érvényesítésének hármas indokával érvelt kezdeményezése mellett, amit az ellenzéki Szocialista Pártban eredetileg hevesen elleneztek. Főként azt kifogásolták, hogy a megállapodás fejében az Hotel de Ville bejelentette: a kár megtérítése után visszalép a Chirac ellen indított eljárástól. Az ügylet megköttetett, a városatyák elsőprő többsége – a zöldek kivételével –megszavazta az egyezséget, s a felperes kiszállt a történetből.

Egyes szakértők szerint a deal megkötésével Chirac csapdába sétált bele: a megállapodás szentesítésével saját bűnösségét dokumentálta.

Itt vége is lehetne az ügynek, de időközben párizsi magánszemélyek tettek feljelentés Chirac ellen. Kérésüknek az ügyészség helyt adott.

Per tehát - elvileg - lesz. Az ügyészség egyébként két tényezővel indokolta a több hónapos halasztást: a nanterre-i városházán is fiktív állásokra derült fény ugyancsak Chirac polgármesteri időszakából, s ezek a szálak is az RPR akkori első emberéhez vezetnek. Adódik tehát a két ügy összekapcsolása és együttes tisztázása.

A másik indok még ennél is meggyőzőbb: tekintettel a per iránt várható óriási médiaérdeklődésre, megfelelő állapotba kell hozni a tárgyalótermet, s ehhez egy hónap persze nem elegendő.

Franciaországgal kapcsolatos további cikkek a