Beteg igazságszolgáltatás

A lengyel média egyik szenzációja volt az utóbbi napokban egy börtönigazgató. Nem csoda, hiszen meglepő dolgot tett: kifizette az egyik rab államkincstári tartozását.

2013. szeptember 17., 13:09

A nyugodtan szerencsétlennek nevezhető férfit azért ítélték el, mert egy szelet csokoládés nápolyit lopott el egy közértből, amelynek értéke 99 groszy – azaz nem egészen 70 Ft – volt. A súlyosan beteg, skizofrén embert a lopáskor elkapták, és az eltulajdonított összeg százszorosának megfizetésére kötelezték. A segélyből élő Arkadiusz K. a 100 zlotys büntetést nem tudta megfizetni, ezért 5 napi börtönbüntetésre ítélték.

A 42 éves férfin szemre semmi nem látszik, azonban amikor egy-két mondatot mond, még a laikus is látja, valami nagyon nem stimmel, minden zavaros, amit megpróbál közölni. Ami leginkább izgatja, azok a madarai: több papagájt tart nyomorról tanúskodó kicsi lakásában. A szomszédok mindegyike pozitívan nyilatkozik róla, egyikük szerint annyira jóindulatú és jószívű emberről van szó, hogy nem lehet nem szeretni.

Amikor bevonult a börtönbe, a büntetés végrehajtási intézet igazgatója átolvasta aktáit – és felháborodott. Nem egészen egy zloty miatt lecsukni egy beteget embertelen dolog – mondta, és a 3. napon kifizette a még hátralévő 40 zlotys büntetést Arkadiusz K. helyett. Úgy véli, ezzel talán gyógyított a beteg igazságszolgáltatási rendszeren.

A szakminisztérium képviselője csak a vállát vonogatta. Kijelentette: igenis helyén való a büntetés, még egy nápolyi miatt is, értéktől függetlenül. Annál is inkább, mert a férfi nem mutatott megbánást, hiszen jelentkezhetett volna munkára is, hogy ledolgozza büntetését. Nem tette meg (szerencsétlen, szinte bizonyos, hogy mindezt fel sem fogta), tehát rosszindulatú. Rend a lelke mindennek!

A lengyel média szerint nem egy ilyen eset történt az elmúlt időben, a legsúlyosabb, amikor a börtönből egy szintén skizofrén elítélt olyan nyomorúságos állapotban került szabadlábra, hogy azóta sem tért magához. Az igazságügyi minisztérium szerint azonban nem sok ilyen példa van. De vannak olyanok, akik úgy vélik, egy is túl sok – például a börtön igazgatója.