Berlin, Peking, két jóbarát

Igaz, nem sok sikerrel. A Ven Csia-pao kínai kormányfő berlini látogatása kapcsán a pekingi kormány által kiadott Fehér Könyvet hétfőn a Die Welt ismertette. Eszerint Kína Angela Merkel kancellár tavalyi látogatása óta stratégiai szövetségesének tekinti Németországot s az összegzés 19 fejezetben méltatja a sokrétű együttműködést. (Stratégiai együttműködésről ugyan már korábban megállapodott Pekinggel Gerhard Schröder, szociáldemokrata kancellár, de a gazdaságon kívül nem sok történt -a szerk. megj.) Így Németország Kína számára nem csak a legfontosabb kereskedelmi partnere, hanem legjelentősebb technológia-forrása és legnagyobb külföldi beruházója is. Kína teljes európai kereskedelmének kereken 30 százaléka Németországra esik. Ez csaknem annyi, mint a Franciaországgal, Nagybritanniával és Olaszországgal folytatott teljes árucsere s a német-kínai kereskedelem 2011 első öt hónapjában további 20 százalékkal tovább nőtt.

A kooperáció a gazdaság mellett kiterjed pénzügyi és tudományos területre csakúgy, mint védelmi, biztonsági kérdésekre, a kulturális és az ifjúsági cserére, sőt: a két ország évente párbeszédet folytat emberjogi kérdésekről is, ami a kínai megítélés szerint „hatékony és hozzájárul a kölcsönös megértéshez.” Igaz, Guido Westerwelle külügyminiszter előre jelezte: a tárgyalásokon fel kívánja vetni a kínai emberi jogok kérdését. Erre szólította fel egyébként a német kormányt az Amnesty International. Westerwelle egyébként már tavaly kínos helyzetbe került. Német kiállítás megnyitására utazott Pekingbe s tudomásul kellett vennie, hogy kiséretének egyik tagja, neves német Kína-szakértő, nem kapott vízumot- mert korábban kiállt egy emberjogi aktivistáért. Markus Löning, a német kormány emberjogi megbízottja májusban nyíltan kimondta Pekingben: Aj Vej-vej, a Németországban különösen jól ismert, nemzetközi hírű képzőművész letartóztatása megterhelte a német-kínai kapcsolatokat. Ez azonban mitsem változtatott a kínai kormány magatartásán. Tanulságos módon Hans-Olaf Henkel, a Német Iparszövetség korábbi, nagy tekintélyű elnöke nemrég csalódásának adott kifejezést, mert Aj Vej-vej szabadon engedése érdekében kiadott felhívását csak kevés nagyvállalkozó írta alá. Sőt: egyesek még azt is mondták, hogy Kínának nincs szüksége demokráciára.

Amint a német sajtó emlékeztet: Merkel kancellár még 2007-ben fogadta a Dalai lámát, vállalva Peking rosszallását. Németországban egyébként elsősorban a berlini kormányfői találkozónak tudják be, hogy a kínai hatóságok röviddel korábban szabadlábra helyezték Aj Vej-vejt és Hu Jia-t, a három éve bebörtönzött emberjogi aktivistát – ugyanakkor megtiltva, hogy elmondják, mi történt velük s hogy egyáltalán beszéljenek külföldi újságírókkal. A legfelsőbb színtű találkozó alkalmából a német média Kínában dolgozó 27 tudósítója levélben kérte Merkel kancellárt: járjon közbe, hogy „ne akadályozzák erőteljesen munkájukat ” s ahhoz olyan feltételeket kapjanak, mint a kínai tudósítók Németországban.

Peking bízik az euróban

A pekingi jelentés kitér a szabadalmi jogvédelem területén elért haladásra is; német részről régen és nyomatékosan szorgalmazták, hogy vessenek véget az e téren széles körben tapasztalható jogsértéseknek. A kínai mérleg végül azt is megemlíti, hogy a 80 milliós tagságú Kínai Kommunista Párt „átlépve az ideológiai határokat” cserekapcsolatokat ápol német parlamenti pártokkal, a kereszténydemokratákkal csakúgy, mint a Zöldekkel és a Balpárttal.

A kínai állami beruházási alap egyébként hosszú távon is bízik az euróban és további európai beruházásokat tervez, idézte a hamburgi lap Laurence Lau-t, az alap vezetőjét. Az alap jelenleg mintegy 300 milliárd dollár értékű vagyon felett rendelkezik, amelynek nagyobbik részét euróban tartják.

További írásokat olvashat Németországról a