Az unió a jövőért emlékezik

Napjainkban egyre élénkebb érdeklődés övezi Európai kulturális identitásának kérdését. Ennek meghatározása azért különösen nehéz, mert hiába vannak közös európai gyökereink, ha a huszadik század megosztottsága még ma is akadályozza az egységes európai identitás létrejöttét. Közös jövőnk építéséhez azonban elengedhetetlen történelmünk ismerete és megértése.

2008. május 8., 16:08

A huszadik század diktatúrái elmélyítették a megosztottságot Európa keleti és nyugati fele között. Az ekkor megtörtént rémtettek újbóli előfordulásának megakadályozása volt az Európai Közösségek alapítói atyáinak egyik fő célja. A jövő érdekében szembe kell néznünk és foglalkoznunk kell múltunk ezen oldalával is. Az erre irányuló törekvések eddig nem jártak sikerrel. A titkos Hitler-Sztálin paktum jelentőségét még ma sem ismerik el. Ugyanakkor a két diktátor 1939. augusztus 23-tól követte el fő bűneit. Lengyelország lerohanása és a Sztálin által elrendelt első tömeges deportálás ezen egyezmény közvetlen következménye volt.

Sztálin és Hitler megállapodásuk szerint befolyási övezetekre osztották Európát. Sztálin szabad kezet adott Hitlernek Nyugat-Európában és Lengyelország nagy részében, cserébe szabadon rendelkezett a balti államokkal. Európa 65 évre kettészakadt. A gyógyulási folyamat csak az Európai Unió 2004-es és 2007-es bővítése után kezdődhetett el.

Itt hangsúlyoznánk, hogy ezért még most is csak a gyógyulási folyamat elején járunk. A 2004-es és 2007-es bővítések adminisztratív, jogi és gazdasági következményeit már részletesen tárgyalták. Ugyanakkor mindez csak a jéghegy csúcsát jelenti.

E három terület az építmény, amelynek biztos alap szükséges: közös, európai célok és az ezek elérésére irányuló akarat. Ezért is elkerülhetetlen a múltbéli sérülések gyógyítása. Fel kell ismernünk és meg kell vizsgálnunk Európa nyugati és keleti felének múltját. Ennél is fontosabb azonban, hogy a Nyugat és a Kelet megértése után egyesítenünk kell őket, a történelmi sajátosságok összegzésével. Ez az összegzés azonban gyakran nem megy végbe magától, hanem szükség van egy katalizátorra, amely meggyorsítja a folyamatot. A nap, amelyen Európa emlékezik a sztálinizmus és nácizmus áldozataira, közelebb hozza majd egymáshoz az EU két felét.

Augusztus 23. különleges dátum Európa történetében. Különleges Nyugat és Kelet számára, a poszt-kommunista és a már régóta demokratikus országok számára is. Az önkényuralom mindkét formáját jelképezi. Jelképezze inkább az újraegyesítést, a múlt kísérteteivel történő leszámolást! A múltat jelképező és a jövőbe mutató jelképet alkotunk, ha augusztus 23-át az emlékezés napjává nyilvánítjuk. Végül, de nem utolsósorban az Európai Unió a régi és az új tagállamok egyenjogúságát is elismeri, ha kinyilvánítja e dátum jelentőségét.

Marianne Mikko, Európai Szocialisták Pártja, Észtország
Gurmai Zita, Európai Szocialisták Pártja, Magyarország
Inese Vaidere, Nemzetek Európájáért Unió Lettország
Christopher Beazley, Európai Néppárt és Európai Demokraták, Egyesült Királyság
Alexander Alvaro, Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért, Németország