Az iszlám beszüli magát Európába
A nyugat-európai sajtóban, értelmiségi, de még politikai körökben is egyre többen teszik fel a kérdést, mi lesz a kontinens jövője? Vajon a 21. század vége felé kisebbségbe kerülnek az európaiak saját földrészükön a muszlimokkal szemben?
Kétségtelen, hogy az idő az iszlám világ felől bevándoroltaknak dolgozik, mert míg körükben a születések száma kimagasló, addig az eredeti lakosság egyre inkább fogy és elöregszik. Ez azonban súlyos konfliktusokhoz vezethet.
Az első muszlim közösségek az 1960-as évek nagy gazdasági fellendülése idején érkeztek Nyugat-Európa országaiba, amikor a nehéziparnak nagy mennyiségű, olcsó, képzetlen munkaerőre volt szüksége. Akkor még senki sem gondolta, hogy az Észak-Afrikából, Törökországból és Dél-Ázsiából érkező vendégmunkások nem térnek vissza hazájukba, hanem idővel családjukat is magukkal hozzák és London, Párizs, vagy Amszterdam külvárosaiban végleg letelepednek. Jelenleg mintegy 16 millió iszlám vallású bevándorló él Nyugat-Európában, a legtöbben Franciaországban és Németországban. Egyes becslések szerint Marseille, Amszterdam és Rotterdam 2015-re muszlim többségű városokká válnak.
A probléma nem is abban rejtőzik, hogy egy kisebbség lélekszáma folyamatosan növekszik a többséghez képest. A gond az, hogy a kisebbség nem tud beilleszkedni az őt befogadó társadalomba, nem képes, és nem is akarja elsajátítani annak normáit.
Az európai muszlimok talán legnagyobb része elutasítja az európai kultúrát és értékrendet, foggal körömmel ragaszkodik saját hagyományaihoz. A bevándorlók utódai is elszeparáltan, a nagyvárosok külső kerületeiben élnek. Az általános gazdasági növekedés lelassulásával sokuknak nincs munkája, többségük pedig nem jut el a középiskoláig. Emiatt Párizs, London, vagy Amszterdam egyes muszlim negyedeibe még a rendőrök sem merik a lábukat betenni. A legújabb statisztikák szerint a francia börtönök lakosságának több mint fele iszlám vallású, noha az ország lakosságán belüli arányuk csupán 10%.
A témával foglalkozó kutatók a muszlimok beilleszkedésének kudarcát két tényezővel magyarázzák. Egyrészt a bevándorlók az anyaország legelmaradottabb részeiről érkeztek. Első generációjuk még írástudatlan volt, a törzsi beidegződéseket pedig gyermekeik és unokáik sem tudták levetkőzni, ami megnehezíti integrációjukat.
A másik oka azonban az európai kultúrában keresendő. Unni Wikan Nagylelkű Árulás: Politika és kultúra az új Európában (Generous Betrayal: Politics of Culture in the New Europe) című könyvében azt írja, hogy az európai társadalmak különböznek az amerikai olvasztótégelytől. Az öreg kontinens országai a mai napig nemzetállamok maradtak, ahol csak akkor lehet valaki dán, svéd, vagy holland, ha apja is az volt. Bőre fehér, neve nem idegen hangzású. Mindenki más az idegenek, az "ők" körébe tartoznak "velünk" szemben. Így egy marokkóit, vagy törököt soha sem fogadnak el egynek önmaguk közül.
Ez a fajta európai mentalitás az egyik fő oka a militáns iszlám terjedésének a földrészen. Sok bevándorló fiatal már elvesztette kapcsoatát az anyaországgal. Soha nem járt ott és nyelvét sem beszéli. Azonban ott, ahol él, számkivetettnek érzi magát. Sőt, mivel a 18-25 éves muszlimok többnyire munkanélküliek és képzetlenek, önmaguk is elutasítják, hogy ahhoz a társadalomhoz tartozzanak, ahol képtelenek céljaikat megvalósítani. Számukra az egyetlen identitásbeli keretet a radikális iszlamizmus adja meg. Ennek az egyik eredménye, hogy Irakban egyre több Európából érkezett fiatal követ el öngyilkos merényleteket.
A muszlim lakosság beilleszkedési képtelensége egyre több feszültséget generál az európai országokban. Miután Theo van Gogh filmrendezőt egy marokkói eredetű fiatal 2004-ben Amszterdamban meggyilkolta, a többségi társadalomban is felerősödtek a radikális hangok. Geert Wilders holland politikus Fitna (polgárháború) című filmjében lesarkított, torz képet ad az iszlámról. Egyes bloggerek egyenesen atomháborút javasolnak, amiben letörlik az iszlám országokat a térképről. A ?mérsékeltebbek? a tömeges népirtás és a rabszolgaság visszaállítása mellett törnek lándzsát.
Mindennek fényében a témával foglalkozók sötét jövőt vizionálnak kontinensünknek. Van, aki biztosra veszi, hogy Európa idővel "Eurábiává" válik és integrálódik az iszlám világba. Mások véres faji háborút jósolnak, ahol végül kiűzik, vagy kiirtják a muszlimokat.
Vajon létezik azonban harmadik út is, ahol mindkét közösség megtalálja saját számítását? Van esély a nyugati kultúra és az Iszlám szintézisére? Talán járható út a brit példa, ahol mérsékelt prédikátorokat alkalmaznak a mecsetekben, akik Európa iszlamizálása helyett a beilleszkedésre, az Iszlám és a nyugati normák összeegyeztetésére sürgetik a fiatalságot. Előmozdíthatja ennek a célnak az elérését a cantenbury érsek azon javaslata is, hogy a saria egyes elemeit építsék be az ország jogrendszerébe, közelebb hozva ezzel is a muszlimokat az államhoz.
