Az Év Embere egy bátor kislány
Tekintélyes politikus, tiszteletreméltó üzletember, esetleg embertársait példamutatóan segítő közéleti személy, Ausztriának hírt, dicsőséget szerző sportoló, művész helyett az idén Arigona Zogaj, egy a gyermekkoron alig túl lévő koszovói menekült kislány a Profil című hetilap választottja. A szerkesztő pedig nem véletlenül foglalkozik a hírrel és annak hátterével a politikai rovatban: Arigona csaknem hároméves elkeseredett harca az Ausztriában maradásért szinte jelképpé vált, s egyben jelzi az osztrák menekültpolitika csődjét is.
2007 ősze óta szurkolnak még az idegenekért kevéssé lelkesedő osztrákok is ennek a szomorú szemű csinos kislánynak. Akkor történt, hogy a hatóságok eldöntötték: az évek óta feltűnés nélkül Felső-Ausztriában élő, tökéletesen beilleszkedett ötgyermekes Zogaj családnak mennie kell. A 15 éves Arigona a kitoloncolási határozat végrehajtása elől megszökött. Öngyilkossággal fenyegetőző levele olvastán az édesanyát idegösszeomlással kórházba szállították, majd több hónapos huzavona után, a lakossági tiltakozás ellenére az édesapát és a négy testvért – köztük két tíz éven alulit – mégis kitoloncolták. Arigona, akit a helyi lelkész bújtatott, rejtekhelyről elkeseredett harcba kezdett, a hatóságokhoz, a belügyminiszterhez fordult.
A család közvetlen környezetét felháborították a történtek. A házaspár derekasan dolgozott, az öt gyermek közül három iskolába járt, kettőnek már volt munkahelye, mindannyian felső-ausztriai dialektusban beszéltek. A kisebbek, köztük Arigona még csak elképzelni sem tudták, hogy milyen lehet az a Koszovó. Baráti körük egyszerűen nem értette, miért kell ezt a kedvelt és problémamentes családot zaklatni, miért nem élhetik nehezen kialakított életüket. Arigona tízéves volt, amikor a szülők 2002-ben úgy döntöttek, hogy elhagyják a háború sújtotta, számukra semmiféle lehetőséget nem kínáló Koszovót.
A társadalmi nyomásra ugyan szóba került, hogy esetleg humanitárius alapon Zogajék megkapják a menekült státuszt, ám ezt a megoldást már az akkor hivatalban lévő belügyminiszter is elutasította, mondván, a kormány nem enged a zsarolásnak. Az ügy nem kevés fejfájást okozott, titkos találkozóra is sor került, de a tekintélyét féltő hatóságtól csak valamiféle álszent átmeneti megoldásra telt. Amíg az édesanyát kezelik, Arigona átmenetileg maradhat – szólt az ítélet. A család többi tagját azonban visszaküldték Koszovóba. Közben a kislányt segítő falusi pap, Josef Friedl is bajba került, illegális menekült tiltott támogatásával, a törvény végrehajtásának akadályozásával vádolták.
Az édesanya, Nurijel Zogaj állapota nemigen javult, ami nem csoda: a 8 illetve 9 éves két kicsi a távoli Koszovóban rokonokhoz került, meglehetősen sanyarú körülmények közé. A család e szétszakított része tovább szakadt: az apa pár hónap múlva bejelentette, hogy új életet kezd, mással. A két nagyobbik fivér nem kapott munkát, nem csoda, hogy többször is próbálkoztak a visszaszökéssel. Elsőre nem sikerült, egy magyarországi menekülttáborba toloncolták őket, később, egy évvel ezelőtt azonban mégis csak felbukkantak Felső-Ausztriában. A családegyesítés nem volt tartós, a két már nagykorú fiú belátta, hogy bajt hoz a kisebbekre, és „önként” visszament.
Maria Fekter belügyminiszter nem arról híres, hogy engedékeny az idegenekkel. A Zogaj család ellen a kifogás az, hogy annak idején 2002-ben illegálisan érkeztek Ausztriába, s ezen a hatósági megítélés szerint mit sem enyhít későbbi példás életük. Heinz Fischer államfő legalábbis Arigona Zogaj helyzetét másként látja. Év végi beszédében azt mondta, hogy méltányossági alapon megilletné a hamarosan nagykorú kislányt az osztrák állampolgárság, hiszen élete nagyobbik részét Ausztriában töltötte. Amúgy nem az ő döntése volt az illegális bevándorlás, ezért ő nem büntethető.
Kérdés, ez a kisiklott élet helyrehozható-e. Arigona, aki engedélyt kapott arra, hogy befejezze az iskoláit, megszerezze azt a képesítést, amivel később elindulhat a felnőtt életben, ma Linzben él, egy őt befogadó baráti családnál. Kerüli az embereket, fél, hogy az utcán megismerik, szorgalmasan szedi a neki felírt antidepresszánsokat - tavaly három hétig idegösszeomlással kezelték egy klinikán. Ma már csak barátai emlékezetében él az a vidám kislány, aki 2007-ig kicsit sem különbözött a divatról, filmekről, fiúkról csivitelő kortársaitól. Közelgő 18. születésnapja számára nem öröm, inkább rettegés, félelem a nagykorúságtól, hiszen ettől kezdve még keményebb szabályok vonatkoznak majd rá.
Az Év Embere címmel a tekintélyes hetilap bátorságát, elszántságát, Ausztria iránti odaadását méltányolja. Egyben azonban a lap választása az osztrák menekültpolitika, a kíméletlen és fantáziátlan hatóságok arcul csapása is, biztatás azoknak, akik szívesebben folytatnák a menekültek iránti megértés és nagyvonalúság, a befogadás politikáját. Végül is lennének hagyományai az ilyen magatartásnak Ausztriában.
