Az egyenlőségre épülő társadalomhoz szükség van a genderkutatásra – Interjú Irmtraud Fischer teológussal
– Ön szerint miért áll olyan szenvedélyes viták kereszttüzében a társadalmi nemek kutatása? Talán nincs is másik olyan tudomány, amely hasonlóan heves érzelmeket váltana ki.
– A genderkutatás legtöbb ellenzője csak áltudományos vitákat ismer, de maguk soha nem olvastak tudományos publikációkat a társadalmi nemekről. Hangsúlyozni kell, hogy valójában nem létezik olyan, hogy „a genderelmélet”. Sokféle, egészen különböző irányzat van, amelyek ugyanazon fogalom alá tartoznak. Kezdve a nők helyzetének kutatásával, amely a férfiak által dominált tudományos vizsgálódás világában korábban fel sem merült, egészen az úgynevezett dekonstrukciós elméletekig, amelyek szerint a nemekről alkotott hagyományos képekben az adott társadalom viszonyai tükröződnek. Idetartoznak a szexuális kisebbségekkel kapcsolatos elméletek is. A genderkutatás törekvéseinek közös kiindulópontja azonban az emberi jogok ügye, amelyet a társadalmi egyenlőtlenségek, hierarchiák és hatalmi viszonyok, az etnikai vagy nemi rezsimek közötti dinamikus kölcsönhatások világában kell elhelyezni. Minden embert megilletnek ugyanazok az alapjogok, függetlenül attól, hogy milyen a neme, a vallása, milyen etnikumhoz tartozik, mennyi idős, milyen a szociális helyzete, beteg-e vagy egészséges. Valójában erről szól a genderkutatás.
– A viták változó intenzitással mindenütt folynak, de a vallási fundamentalisták tiltakozása ellenére a színvonalas nyugati egyetemek szinte mindegyikén folyik képzés a társadalmi nemek tanulmánya szakon. Ráadásul igen népszerű a diákok között. Ön szerint miért?
– A genderkutatás olyan szaktudással és képességekkel vértezi fel az egyetemistákat, amelyekre égető szükség van a társadalom minden olyan területén, ahol a diszkrimináció megjelenhet. Az EU-irányelvek, amelyek tiltják a nemi és a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést, jelentős munkaerőpiacot teremtettek ezekhez a tanulmányokhoz, hiszen ma már minden közszolgálati testületnek szüksége van ezekre a kompetenciákra. A társadalomnak pedig semmiképpen sem szabad eltűrnie, hogy ilyen kompetenciáknak csak azok legyenek a birtokában, akik menedzsmenttanulmányokat folytattak. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a gazdaság felhasználja a reklámokban a nemekről való tudást azért, hogy az embereket fogyasztásra ösztönözze. A nemi sztereotípiák ilyen használata nem csupán megerősíti a sémákat, de a nőket a tradicionálisan nekik kijelölt, alárendelt helyzetbe kényszeríti. Az egyenlőségre épülő társadalom felépítéséhez és fenntartásához szükség van tehát a genderkutatásra is.
– A magyar olvasó számára talán meglepő, de a társadalmi nemek kutatása igen erős az egyházi fenntartású vagy keresztény orientációjú egyetemeken. Miért?
– A zsidó és a keresztény biblia elbeszélései, jogi elképzelései és erkölcsi normái évszázadokon keresztül meghatározták és részben ma is meghatározzák a társadalmi életet. Akkor is, ha néhány európai társadalom magát szekulárisként definiálja, a társadalmi nemekről való teológiai szemléletű tudásra nekik is szükségük van: csak ennek segítségével érthetik meg saját történelmüket, de számos még ma is eleven konfliktust is. Éppen a társadalmi nemek kutatása világít rá arra, hogy a zsidó-keresztény kultúra lényegesen sokszínűbb volt, mint ahogy azt a tradicionalista körökben hiszik. A zsidó és a keresztény biblia, vagyis az Ó- és az Újszövetség sok felszabadító üzenetet tartalmaz. Teológus társaimmal tíz évvel ezelőtt indítottuk el a Biblia és a nők nagy nemzetközi kutatási projektet azért, hogy megmutassuk a Biblia gazdagságát, annak évszázadokon keresztül húzódó recepcióját, értelmezését és aktualizálását is. Több mint háromszáz kutató dolgozik világszerte ezen a projekten, amelynek eredményeit folyamatosan négy nyelven közöljük, és végül 22 kötetben adjuk majd ki. Ebben a projektben nemcsak teológusok vesznek részt, hanem sok más tudományág képviselői is, például filológusok, archeológusok, művészet- és zenetörténészek, filozófusok.
– A társadalmi nemek kutatását gyakran vádolják azzal, hogy figyelmen kívül hagyja az emberek biológiai nemét. Ön mit gondol, rendben lévő dolog-e például, ha egy gyereket arra biztatnak, hogy válassza meg a saját nemét?
– Senki nem változtat nemet puszta szórakozásból. Történetileg ez inkább úgy volt, hogy előíró módon csak két nem közül lehetett választani. Mindenki csak férfi vagy nő lehetett, és csak egy szexuális irányultság volt, nevezetesen a heteroszexuális. Csakhogy mindez, de facto, nem felel meg és soha nem is felelt meg a valóságnak. Emberek mindig is születtek úgy, hogy nemi jegyeik nem voltak egyértelműek, és még a közelmúltban is az volt a jellemző, hogy ezeket az embereket még kisgyerekkorban „átoperálták” azért, hogy a kívánt egyértelműséget létrehozzák. Tették ezt anélkül, hogy a kromoszómáikra odafigyeltek volna. A modern orvostudomány és pszichológia sok kutatást végzett, amiből tanult, és tudomásul vette, hogy vannak olyan emberek, akik a másik nemhez tartozónak érzik magukat. Ezeknek az embereknek a szenvedésútja gyakran hosszú és tövises, és éppen ezért a teológiának észre kellene vennie a szenvedésüket. A teológia feladata az, hogy ezeknek az embereknek az oldalára álljon, és nem az, hogy elítélje őket. Ha pontosan olvassuk a Szentírást, észrevesszük, hogy nemi kisebbségek már a bibliai időkben is léteztek. Ez mindenekelőtt a tilalmakban tükröződik vissza. Ám ha a Bibliában szó van a homoszexuális cselekedetek tilalmáról, az közel sem jelenti, hogy ezek máig érvényesek lennének, hiszen a társadalmaink sok tekintetben változtak. Nem követjük például a rabszolgaságra vonatkozó törvényeket sem, amelyek hála istennek régen érvényüket vesztették. Ráadásul a Bibliának van sok olyan erkölcsi előírása, amit soha senki sem követett. Például azt, hogy ki kellene vájni a szemünket, ha gonoszságra csábít. Melyik keresztény ember ne lenne vak, ha így járnánk el?
– A katolikus egyházat kizárólag férfiak irányítják, ráadásul olyanok, akiknek az életéből hiányzik a női partner. Az aktívan hívő emberek többsége viszont nő. Lát-e esélyt arra, hogy az egyházzal kapcsolatos döntésekben érvényesüljön a nők szava is?
– Ma már egyre több nő kap vezető tisztségeket az egyházmegyék adminisztratív vezetésében, az egyházjog mégis előírja, hogy a végső döntés a felszentelt személyek kezében legyen. Az, hogy minden feladat náluk fut össze, igencsak problémás, különösen a jelenlegi paphiány miatt. Közben a történelem folyamán még soha nem volt annyi, akadémián képzett teológus és teológusnő, mint manapság. Tehát bőven lenne elég potenciális vezető, ha a gondolkodás nem korlátozódna kizárólagosan a cölibátusban élő férfiakra. A cölibátus kötelezősége azonban bizonyosan nem fog változni ez alatt a pápaság alatt – feltételezhető, hogy ez eleve eldőlt, mert a döntés feltétele volt a pápaválasztó konklávéban. A házasság nélküli élet jelképe az elmúlt évtizedekben a sok szexuális visszaélési botrány miatt negatív jelképpé vált, a visszaélések gyanújának és a szexuális bűncselekmények veszélyének szignáljává lett, ami sok kiváló papi személyiséggel szemben kétségkívül igazságtalan.
– Hat-e bármilyen módon az egyházra, hogy a katolikus egyetemeken tanulmányozzák a társadalmi nemeket?
– Hadd kezdjem ott, hogy a szexuális visszaélések problémája megrázkódtatta a katolikus egyház alapjait, és bevallom, engem ez a jelenség nem csupán mélyen megdöbbent, de teológusnőként szégyellem is magam az egyházam miatt. Az egyház mindig is jogot formált arra, hogy beleszólhasson a szexualitás rendkívül intim kérdéskörébe, ez pedig még megrázóbbá teszi a papok által elkövetett szexuális visszaéléseket, ami egyre több országban tömegesen kerül napvilágra. Az egyháznak kétségtelenül jót tenne, ha többet foglalkozna a hivatást gyakorlóknak a szexualitással való helyes bánásmódjával. Ebben éppen a gendertudomány segíthet, amely a hagyományos koncepciókon túlra tekint. Segíthet például abban, hogy ne vonjanak le elhamarkodott következtetéseket, például azt, amit manapság a legmagasabb szinten is lehet hallani, amikor a visszaélések elleni stratégiáról van szó: nevezetesen, hogy ne szenteljenek fel homoszexuálisokat pappá. Nagyon világosan különbséget kell tenni a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális bűncselekmények és a nem heteroszexuális irányultság között, aminek semmi köze nincsen a védett kiskorúak sérelmére elkövetett visszaélésekhez. Minél idősebb leszek, annál világosabb számomra, hogy a szexuális visszaélési botrányok, valamint a nőkkel szembeni, a modern nemi demokráciának megfelelő bánásmód megtagadása a katolikus egyház végérvényes bukását okozhatja. / Barát József
