Az aflatoxin visszalő

Az 1960-as brit pulykavész előtt egyáltalán nem volt ismert az aflatoxin, amelyet a penészgomba termel, és amely a rendkívül száraz vagy a rendkívül esős időben szaporodik. Ez a rákkeltő vegyület gabonában (is) megtalálható, és így a tejben ugyancsak felbukkanhat, amennyiben penészes takarmányt eszik a jószág. Magyarországon a 2004-es „paprikabotrány“ idején vált közismertté. Szerbiában meg most.

Minden úgy kezdődött, hogy valaki visszalőtt.

Még az őszi kukoricatörés után terjedt el a hír, hogy a gyenge termés mellett a penészgomba-fertőzés is súlyosbítja a helyzetet. Az illetékesek természetesen a fülük botját sem mozdították. Aztán az olasz határról visszaküldtek egy Szerbiából származó kukoricaszállítmányt, mert aflatoxin B1-gyel fertőzött volt. A Mezőgazdasági Minisztérium azonnal nyilatkozatot adott ki: „a mi kukoricánknak” nincs semmi baja, és ki tudja, hogy Horvátországban (az Olaszország felé vezető úton) mire cserélhették ki a szállítmányt.

Ekkor robbant a bomba: Goran Ješić tartományi mezőgazdasági titkár (Vajdaságban nincsenek minisztériumok, hanem egyfajta államtitkárságok, Belg­rád­nak alárendelve) kijelentette, hogy a szerbiai kukoricaállomány 70 százaléka még állati takarmánynak sem felel meg. Belgrád azonnal reagált, és a szerb állam meg a szerb tejtermelők elleni alattomos támadásnak minősítette a nyilatkozatot. Tudni kell, hogy Ješić már évek óta nem a szerb nacionalisták üdvöskéje, a kimondottan liberális Polgári Szövetségben (Građanski savez) kezdte politikai karrierjét, Inđija szerémségi város többször megválasztott polgármestere, akinek például sikerült kizárólag a váro­sában felléptetni a világhírű Red Hot Chili Peppers együttest százezer néző előtt. Most már annak a Demokrata Pártnak a vezetőségi tagja, amely a tartományban kormányoz, a köztársaságban viszont ellenzékbe kényszerült, és rohamosan veszíti népszerűségét.

Még el sem csitultak a kedélyek, a boszniai határról visszafordították a horvátországi Dukat gyár tejszállítmányát, aflatoxin-fertőzés miatt. A szerb illetékesek azonnal igyekeztek megnyugtatni a népet: Horvátországból nem importálnak tejet, és a Szer­biában kapható Dukat-termékek kivétel nélkül szerb tejből készülnek. A belgrádi minisztérium azt állította, hogy a tejből alig egy-két százalék volt fertőzött. Vizsgálatot rendelt el a már említett Goran Ješić tartományi titkár is, és az ő eredményei egészen mást mutattak. Vagyis: a szerb tej jelentős része volt aflatoxinos.

Színre lépett a másik Goran is: Knežević, az egykori neves kosárlabdázó, Nagybecskerek (Zrenjanin) polgármestere, aki a Demokrata Párt tagjaként nyert helyhatósági választásokat, majd a Tadić-féle 2008-as korrupcióellenes kampány egyetlen áldozataként több mint egy évet vizsgálati fogságban töltött. A Szerb Haladó Párt és a Szerb Szocialista Párt különös házasságából született jelenlegi szerb kormányba Knežević már diadalmasan, immár mint a haladók kádere jutott be, mezőgazdasági miniszterként. Főnöke és minisztertársa az az Ivica Dačić (miniszterelnök és belügyminiszter), aki néhány évvel ezelőtt elrendelte a letartóztatását.

Knežević sajtóértekezletet hívott össze, ahol nyilvánosan felhajtott egy pohár szerb tejet, ezzel igyekezve megnyugtatni az egyre zavarodottabb közvéleményt. A show­-elemekkel tarkított előadása ebben nem merült ki, hiszen még azt is felvetette: Ješićnek biztosan piszkos volt a keze, amikor a tejmintákat elemzésre küldte, és ezért lettek rosszak az eredmények. A tudományos magyarázat után Knežević megvádolta a tartományi kollégáját, hogy a Demokrata Párttal és egy Victoria Group nevű céggel alá akarja ásni a szerb tejipar tekintélyét, és tevékenységüket (mármint az „összeesküvőkét”) a szervezett bűnözéssel foglalkozó állami szerveknek is ki kellene vizsgálniuk.

Az összeesküvés-elméletek hazájában, Szerbiában az arra hajlamosaknak nem is kellett több: majdnem spontánul (a Haladó Párt aktivistáinak szerény hozzájárulásával) Újvidéken a tartományi kormány épülete előtt a felháborodott vajdasági tejtermelők literszámra öntötték ki a tejet az utcai csatornákba. Előtte azonban jóízűen és látványosan hörpintettek a nedűből.

Közben a köztársasági és tartományi illetékesek is várták az eredményeket Németországból és Hollandiából, mert Szerbiában már nem találtak olyan tudományos intézetet, amely pártatlanul tudna kutatni az aflatoxin után.

Még mielőtt a végső ítélethirdetés megtörtént volna, egy szintén sajátságos szerb huszárvágásra került sor. A tél utolsó napján a belgrádi kormány átvágta a gordiuszi csomót: úgy oldotta meg a februári tejháborút, hogy az aflatoxin megengedett határértékét az eddigi kilogrammonkénti 0,05 mikro­gramm helyett 0,5 mikrogrammra növelte. Az Európai Unióban a 0,05-ös határérték az általános, és évekkel ezelőtt Szerbia is azért fogadott el ilyen szabályozást, hogy tejtermékeit eladhatóvá tegye az unióban. Most viszont úgy tűnik, az Egyesült Államokat, Brazíliát vagy Oroszországot célozzák meg, hiszen indoklásként őket említi a kormányhatározat (ezekben az államokban szintén a 0,5 a határérték).

A tejmizéria csak az egyik tünete a szerbiai belpolitikai válságnak, amely valószínűleg előrehozott választásokba torkollik. Szakértők nem tartják kizártnak, hogy erre még az ősszel sor kerül. Alig másfél évvel a legutóbbi választások után.

A Szerb Haladó Párt és ambiciózus vezetője, a miniszterelnök-helyettes Aleksandar Vučić le akarja fölözni azt a tényt, hogy pártja és ő maga toronymagasan vezet a népszerűségi listákon (40 százalékot is meghaladja az elfogadottságuk). Még a kormánykoalíció másik tagja, a milošević-i párt, a miniszterelnököt (Ivica Dačić) adó szocialisták is tartják 15 százalék körüli eredményüket. Viszont a jobb napokat látott demokraták (a mártír miniszterelnök Đinđić, a több elnöki mandátumot leszolgált Tadić, most pedig a belgrádi polgármester, Đilas pártja) népszerűsége már a szocialisták szintjére csökkent, pedig sokáig Szerbia a kétpárti rendszer felé haladt: haladók (jobbközép) és demokraták (balközép). Ez jelenleg már nem így fest. Úgyhogy egyelőre nem aktuális az állítólag az EU által is támogatott nagykoalíció (haladók/demokraták) ötlete.

A haladók (az elnevezés persze senkit se ragadtasson lelkendezésre) diadalmenetének van két nagy akadálya: Belgrád és Vajdaság. Ezen a két helyen még a demokraták kormányoznak. Dragan Đilas, az ellenzéki újságíróból (B92) lett üzletember Boris Tadić választást vesztett államfőt váltotta a párt élén, és polgármesteri széke egyáltalán nem stabil. Tekintettel arra, hogy Szerbiában a pártváltás nemzeti sport, Vučićék bármelyik pillanatban megfúrhatják.

Keményebb diónak tűnik Vajdaság, ahol nemcsak az autonómiával szimpatizáló szerbek, hanem a kisebbségek is szívesen szavaznak a demokratákra. Ez a kisebbségi pártoknak nem nagyon tetszik, de ez egy másik történet. Emiatt erősödik a belgrádi igény a tartomány (elég alacsony szintű) önállóságának felszámolására. Már olyan ötleteket is hallani, hogy Vajdaság ne is legyen egy egység, hanem a helyét három régió: Bácska, Bánát és Szerémség váltsa fel.

Hogy többé soha senki se mérgezhesse a szerb tejet.