Amikor a megtámadott tojásokat rúg

Az előbbi szerint nem kell módosítani az úgynevezett gyűlöletbeszéd-törvényt, hiszen a szólás- és véleményszabadság rovására lehet csak módosítani, az pedig szent és sérthetetlen. Magyarán, aki véleménynek, véleménymegnyilvánulásnak mond valamely gyalázatos, sértő kijelentést bárkire, az nem baj. Ha osztozom mások más hasonló véleményével, az sem baj – így aztán rengeteget lehet zsidózni, cigányozni, buzizni, hazaárulózni, hiszen „én” nem gyalázkodtam, csak kimondtam a véleményemet erről vagy másról.

No persze, kellőképp jobboldalinak kell lennie a véleménynyilvánítónak. Mert ha nem az, akkor rágalmazó, gonosz gazember.
Mondhatnám: nekem az a véleményem, hogy egy exbesúgó ne legyen miniszter, se rádióelnök, egy umbuldáns ne legyen az adóhivatal elnöke, még akkor sem, ha szobatárs volt a kollégiumban. Lehetett az a véleményem, hogy egy székház-, bánya- és szőlőügy érintettje ne nagyon viseljen közfunkciót, főleg olyan ne, akiről bizonyos lehallgatási, megfigyelési koholmányok kivizsgálásakor testületileg lett megállapítva, hogy nem mond igazat. Még akkor is, amikor ennek az ellenkezőjét állítja.

No, de lépjünk tovább! Mára már tudom, tudjuk, hogy tojást dobálni nem hogy nem tilos, hanem egyenesen kívánatos mint nonverbális véleménynyilvánulás. Az, persze más kérdés, hogy tojás címén mi mindent lehet hajigálni, vagy hogy mi mindent lehet tojásnak deklarálni. Mivel tölthetők, preparálhatók a tojások? Lehet-e balról jobbra is hajigálni? Mi van akkor, ha a megtámadott visszadob? Mi van akkor, ha ugyanez a megtámadott netán úgy rúgja meg azokat a tojásokat, hogy azok ezután nem használhatók – hogy úgy mondjam – rendeltetésszerűen.

Még elképzelni is szörnyű egy szoprán férfigárdakórust, amint a Horst Wessel dalt intonálja.

Bartha András
Bécs