Államfő kerestetik
Joachim Gauck német államelnök bejelentette, hogy magas korára való tekintettel (75 éves) novemberben lejáró mandátuma után nem jelölteti magát a második periódusra. Döntése egyrészt osztatlan sajnálkozást váltott ki a társadalomban és a politikai pártok körében, másrészt az utódlás körüli vita kezdetét is jelentette.
Gauck rendkívül népszerű államelnök. Az iránta megnyilvánuló társadalmi rokonszenv vetekszik az első elnök Theodor Heusséval („Papa Heuss”) és a szinte utolérhetetlennek hitt Richard von Weizsäckerével. Pedig Gauck származását, foglalkozását, életvitelét tekintve is különbözik tőlük. Az egykori NDK-ból származik, ahol a kommunista rendszer megdöntését követelő demokratikus ellenzék tagja volt. Foglalkozását tekintve evangélikus lelkész. Elvált, nem él házasságban új élettársával. Soha nem volt párttag, a pártpolitika felett áll és az emberek közelében él. Nem szól bele a Kelet és a Nyugat közötti vitákba, de határozottan támogatja a menekültekkel szemben tanúsított isten hozta! kultúrát.
Távozásával Gauck bonyolult német belpolitikai helyzetet hagy maga után. A konzervatív Angela Merkel és a szociáldemokrata Sigmar Gabriel vezette kormánykoalíció a személyi és tárgyi ellentétek miatt szinte munkaképtelen. A nagy pártok, a CDU/CSU és az SPD, amelyek a háború óta a német politika fő hordozói, sokat vesztettek népszerűségükből. Az SPD, amely korábban 30-35 százalékos párt volt, most 20 százalék körül tántorog. A CDU/CSU egykor az abszolút többség közelében járt, ma 34 százalékon áll. Közvélemény-kutatások szerint most először ketten együtt sem tudnak biztos abszolút többséget felmutatni, így új összetételű koalícióra lesz szükség az új elnök jelölésénél és az egy év múlva esedékes parlamenti választásoknál. De eddig a többi számottevő parlamenti pártot (zöldek, liberálisok, Balpárt) sem az egymással vagy a nagy pártokkal való együttműködés szándéka jellemezte.
De menjünk sorjában. A konzervatív pártok, a CDU és a CSU „testvérpártnak” nevezik magukat. Őket azonban egyre inkább csak formálisan köti össze a christlich szót jelentő C. Formálisan is két különálló párt. Az egyik csak Bajorországban, a másik csak az ország többi tartományában indul. Viszont a berlini parlamentben, a Bundestagban pártszövetséget alkotnak. Ezt a pártszövetséget kezdettől fogva az állandó viták jellemezték. Ezek alapja elsősorban a bajor és északnémet mentalitás közötti különbség. A nyolcvanas években néhány napra már fel is bomlott a koalíció: a bajorok kiléptek. Akkor azonban az intelligens és művelt Franz Josef Strauss volt a miniszterelnök Münchenben. Ő átlátta, hogy a hangos kilépéssel csak saját és pártja politikai sírját ássa. A mostani bajor kormányfő, Horst Seehofer nem ilyen alkat. Napról napra támadja koalíciós partnerét, Angela Merkel kancellárt, tekintet nélkül viselkedésének pártja számára is hátrányos következményeire. Merkel és Seehofer azt a benyomást keltik, mintha az egyik Washingtonban, a másik Moszkvában ülne – írta kapcsolatukról a Der Spiegel.
A másik nagy német párt, az SPD válsága a szocialista, szociáldemokrata pártok európai válságának német változata. Klasszikus támasza, a munkásosztály megosztott. Az automatizáció, a globalizáció megváltoztatta gondolkodását, osztályöntudatát. Tagjainak jelentős része a polgári középosztályhoz csatlakozott, sokan pedig a radikális szélsőjobboldalhoz közeledtek.
De nincs egyetértés a többi parlamenti párt között és azokon belül sem. Megosztja őket mindenekelőtt a párttá szerveződött szélsőjobboldali radikális Alternative für Deutschland, az AfD (országosan 18 százalék) és a nyomában keletkezett, még nála is radikálisabb Pegida mozgalom. Ezek leplezetten vagy nyíltan antiszemiták, nacionalisták, Európa-ellenesek. Mindkettő az ország keleti, volt NDK-s tartományaiban született és terjeszkedik.
Az államelnököt Németországban az országos gyűlés, a Bundesversammlung választja. (A weimari köztársaság katasztrofális tapasztalata miatt az alaptörvény nem teszi lehetővé az államelnök népszavazás útján történő választását.). A választásra jogosult 1260 képviselő felét a berlini, felét a tartományi parlamentek delegálják. A következő választás 2017. február 12-én lesz. A törvény három választási menetet tesz lehetővé. Az első kettőben abszolút, a harmadikban egyszerű többség szükséges. Az államelnököt öt évre választják, tisztségét maximum két periódusban töltheti be.
Az országos gyűlés összetétele szerint abszolút többségre most egyik pártnak sincs esélye. Mindegyiknek koalíciós partnert kell keresnie. A legbiztosabb koalíció természetesen a két nagy párt, a CDU/CSU és az SPD összeállása lenne. Ez azonban azért valószínűtlen, mert mindegyik kijelentette, hogy saját jelöltet indít. De mivel a választásokig még fél év van hátra, ez is és minden más, jelenleg érvényesnek tűnő koalíciós tervben lehetnek változások.
Másik koalíciós lehetőség lehet a konzervatív pártok, a CDU/CSU és a Zöldek szövetsége. Tartományi szinten ez már működik Baden-Württembergben. A zöldek egyébként minden irányban mutatnak koalíciókészséget. Alkottak már közös kormányt – ugyancsak tartományi szinten – az SPD-vel is.
Harmadik, és minden szempontból új lehetőségként említik a baloldali felállást: SPD–Zöldek–Balpárt. Ennek a pártösszetételnek is meglenne az abszolút többsége. A Balpárt attraktív és éles eszű frakcióvezetője, Sahra Wagenknecht azonban minden, az SPD-vel való együttműködést ellenez. Szerinte az ilyen koalíció „neoliberális pártkartell” lenne.
Ismert és elismert jelöltje minden pártnak van. A CDU-ban elsőnek Wolfgang Schäuble nevét említették, aki nemzetközileg is elismert tekintély, szenvedélyes európai, és aki 73 éves kora és kerekes székbe kényszerülése ellenére is vállalná az elnökséget. Másik jelöltként emlegetik Ursula von der Leyen védelmi minisztert, akinek neve már öt évvel ezelőtt is felmerült. A legesélyesebb CDU-s jelöltnek Norbert Lammert parlamenti elnököt tekintik, akinek országos tekintélye Merkel kancellárét közelíti.
Az SPD-ben a legalkalmasabb jelöltnek Walter Steinmeier külügyminisztert tekintik, akinek egyes források szerint titkos riválisa Sigmar Gabriel pártelnök. Utóbbi felvetette a lehetőségét, hogy nőt kellene államelnöknek választani. Nevet nem említett, de sokak szerint a Berlini Tudományos Központ elnökére, Jutta Allmendingerre gondolt.
Végül a zöldek. Talán a többi pártban is sokan fontolgatják a baden-württembergi Winfried Kretschmann, a CDU-val közösen kormányzó zöld miniszterelnök személyét.
Kompromisszumkész, csendes, népközeli politikus. Habitusa Theodor Heusséra és Joachim Gauckéra hasonlít.
És persze megint felmerült Angela Merkel neve is. (A Forbes a múlt héten tüntette ki ismét a világ legnagyobb hatalommal rendelkező asszonya címmel.) A Die Zeit emlékeztet rá, hogy már 2003-ban félrehívta őt Horst Seehofer, és a parlament egyik ablakmélyedésében megkérdezte tőle: „Angela, te nem érdeklődsz a hivatal iránt?” Angela akkor határozott nemmel válaszolt. Ez 13 évvel ezelőtt volt. Persze Merkel sokak szerint a mai pozíciójában fontos Németország és Európa számára.
