Aki nem tud arabusul...

Elhűlve hallgattam Rogán frakcióvezető úr szeptember 5-i megvilágosodását, aki néhány napos gondolkodás után megfejtette a rejtélyt: a világ- és a hazai sajtóban tapasztalható felháborodásnak egyetlen okozója az egykorvolt Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, mivel közös folyosón helyezte el a hallgatókat.

Bevallom, először a 71. évemmel kötelességszerűen együtt járó szenilitásomat tettem felelőssé: biztosan én keverem a dolgokat. Alapos utánajárást követően megnyugodhattam: a világméretű felháborodás oka nem a 2004-ben elkövetett rettenetes bűnügy („lecsengett”), nem is a 2007-ben hozott kemény ítélet („jogos, tudomásul véve!”), hanem a tettes átadása hazájának. S ezzel összefüggésben Rogán úr volt szíves bűnbakká kinevezni az egykori Nemzetvédelmi Egyetemet anélkül, hogy belelapozott volna a periratokba (fárasztó!), vagy felütötte volna az angol–magyar szótárt, esetleg utánanézett volna a NATO 1993–1994-es és azt követő ez irányú tevékenységének (macerás!).

Van szerencsém közölni a kevésbé tájékozottakkal, hogy a nagyon alapos 2007. évi ítélet egyetlen szóval sem marasztalta el a NATO-t, a Magyar Köztársaságot, a Honvédelmi Minisztériumot vagy az egyetemet.

Úgyszintén az angol „Partnership” szóban még az angolul nem tudó is felfedezhet valami „partner”-t, „partnerség”-et. Tehát az 1993–94-ben útjára indított „Partnership for Peace – PfP”, azaz „Partnerség a Békéért” –, amelyhez Magyarország elsők között csatlakozott 1995-ben, alapvető célként azt tűzte ki, hogy a közeli vagy távolabbi időben NATO-taggá váló vagy geopolitikai szempontból fontos térségekben (Kaukázus, a volt szovjet Közép-Ázsia) tevékenykedő hadseregek katonáit közelebb hozza egymáshoz, megismerjék egymást a jövő partnerei, ne adj’ isten, barátságok szövődjenek közöttük.

A fentiek okán a minden érintett országban egységes (és megítélésem szerint helyes!) gyakorlat szerint a tanulócsoportokban és az elhelyezésben „keverték” a résztvevőket. Így részesült egy életre szóló rettenetes „élményben” az áldozat fiatal magyar tiszt szobatársa. Ezért nem aludt egy szobában sem a két örmény, sem a két azeri tiszt. (Sőt, jelenthetem Rogán úrnak, hogy amikor én vettem részt hasonló – sajnos csak két hónapos nyelvképzésen – a kanadai kormány költségén Base Bordenen, ott is a két-két magyar, szlovák, cseh, négy lengyel tiszt szintén külön-külön tancsoportba került.)

Most – utólag – a „megokosodottak” biztosan meg tudnák oldani, hogy ezek a baráti kapcsolatok („partnership”) vasráccsal elzárt hálókörletekbe, golyó- (balta-) álló üvegkalitkákba dugott hallgatókkal valósuljanak meg, de a NATO, a Magyar Honvédség és a ZMNE illetékesei – akkor még – nem voltunk képesek erre. (Mea maxima culpa!)

De arra igen, hogy én azonnal intézkedtem – a lelkiállapotára való tekintettel – a másik örmény és a tarthatatlan helyzetbe került másik azeri tiszt hazaküldésére, illetve másnap jeleztem a NATO-illetékeseknek, hogy a jövőben egyidejűleg nem, csak külön-külön tanfolyamokon vagyok hajlandó fogadni – a NATO által körültekintőbben „megszűrt” – azeri vagy örmény tiszteket. (Szó, észrevétel nélkül el is fogadták.)

Nem mellesleg: a későbbiekben is „helyre kellett” tennem például a nálam felháborodottan tiltakozó egyik déli szomszédos állam dandártábornokának a „fejét”, aki tiltakozott azellen, hogy őt egy csoportba tettük a volt másik tagköztársaságból jött tiszttel. Felvilágosítottam, hogy éppen azért vannak itt, hogy elsimuljanak ezek az ellentétek, s idővel azonos szövetség tagjaiként lehessenek „partnerek”. Ha ezt nem tudja elfogadni, akkor azonnal útba is indíthatom haza. Maradt, s szerencsére tragédia sem lett belőle.

Elnézést, ha hosszabbra sikerült, de szerettem volna a nyilvánosság elé tárni a tényeket, nem szerecsenmosdatás, hanem a mindenkori Honvédelmi Minisztérium, Magyar Honvédség és az egykorvolt Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tisztessége érdekében!

DR. SZABÓ MIKLÓS
ny. altábornagy
a ZMNE rector emeritusa