Elillanó gázárak

Február 28-a, hétfő több szempontból emlékezetes marad: az Oroszország elleni szankciók hatására egyetlen nap alatt 32 százalékkal növekedett a gáz- és 7 százalékkal az olajár, valamint megjelent az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) új jelentése, amely 34 ezer korábbi kutatás eredményeit összegezve kimondja, haladéktalanul lépéseket kell tenni a globális felmelegedés megállítására. Az áremelkedés és a klímaválság ellen is a megújuló energiákra való átállás jelenthet megoldást. Ugyanezen a napon ültek össze rendkívüli megbeszélésre az uniós tagállamok energiaügyi miniszterei, hogy megvitassák, milyen lépéseket kell tenni a háborús helyzetben.

Az áremelkedés már 2021-ben elkezdődött. A COVID-válság utáni fellendülés kapcsán egy kicsit mindenki számított arra, hogy növekedni fognak az energiaárak, de készületlenül érte Európát a földgáz 170 százalékkal megugró ára. Ennek több okát látták a szakértők: egyrészt már az előző évben világszerte csúcsot döntött a földgázfogyasztás a globális primerenergia-felhasználásban 24,7 százalékkal, az Európai Unióban 24,5 százalékkal (Eurostat-adat). Európa a világ gázkitermelésének 14 százalékát fogyasztja el, míg a termelésből összesen 5,7 százalékkal részesedik. Ezért teljes éves földgáz-felhasználásának, ami az Európai Bizottság szerint 2020-ban közel 400 milliárd köb-méter volt, jelentős részét importálja: 41 százalékot Oroszországból, 24 százalékot Norvégiából, 11 százalékot Algériából.

Európa nemcsak fűt a földgázzal, hanem áram előállításához és ipari termeléshez is használja. Különösen Németország, az EU legnagyobb gazdasága igényli jelentős arányban az orosz energiahordozókat: földgázigénye több mint fele, kőolajszükséglete harmada onnan származik. A német atomerőművek bezárása csak fokozza ezt a függőséget.

Oroszország ezzel szemben bővelkedik fosszilis energiában: a Föld harmadik legnagyobb kőolajkitermelője, földgázból pedig a második. Ezekből származik a költségvetés bevételeinek töb mint 40 százaléka az Egyesült Államok Energiainformációs Ügynöksége (EIA) szerint. Ezért alakulhatott ki az Európai Unió és Oroszország kölcsönös függő viszonya, mert az uniónak energiahordozókra van szüksége (kőolajszükséglete 31 százaléka is orosz eredetű), Oroszországnak pedig bevételre – részben, hogy ellensúlyozza a Krím-félsziget annektálása miatt 2014 óta tartó gazdasági szankciók hatását.

Tavaly nyár óta Oroszország megváltozott szerződéskötési stratégiája miatt kevesebb gáz érkezett az uniós piacra, már ez árfelhajtó hatású volt. A Balti-tenger alatt lefektetett Északi Áramlat 2 gázvezeték körüli problémák is hozzájárultak ehhez: Ukrajna nehezményezte, hogy az  elkerülő vezeték miatt elesik a tranzitbevételektől, másrészt Németország már 60 százalékban orosz gázt importált volna, ami Oroszországot domináns helyzetbe hozza. Február 22-én azonban Olaf Scholz német kancellár felfüggesztette az új gázvezeték üzembe helyezését, arra hivatkozva, hogy Oroszország megsértette a nemzetközi jogokat a kelet-ukrajnai szakadár területek elismerésével. Február 27-én bejelentette, hogy amilyen hamar csak lehet, Németország két nagy kapacitású cseppfolyósgáz-tárolót épít az orosz import csökkentése céljából – eddig ilyennel nem rendelkeztek.

Február 28-án rendkívüli értekezletet tartottak az európai uniós energiaügyi miniszterek, és megállapodtak abban, hogy energiával is segítik Ukrajnát, amely a múlt hét óta nem kapcsolódik az orosz villamosenergia-hálózathoz. Emellett az EU többféle üzemanyag-szállítmányt is tervez indítani a háború sújtotta országba, mondta Kadri Simson, az Európai Bizottság energiaügyi biztosa. A megbeszélés második pontja az európai helyzet stabilizálására irányult. Az EU nem szakította meg a gázimportot Oroszországból, de fel kell készülnie arra, hogy esetleg Oroszország elzárja a csapokat.

Becslések szerint Európa egy hónapnyi gáztartalékkal rendelkezik, továbbá kilenc hétig képes szűkösen kielégíteni az igényeket a kereskedők készleteiből. Ez tehát összesen legfeljebb három hónapra elegendő. A rendkívüli értekezleten az európai energiaügyi miniszterek a földgáztartalékok felhasználása mellett döntöttek, egymás segítésére kidolgoznak egy belső ellátórendszert, hiszen nem rendelkezik minden ország tárolóval. Az Uniónak új források után is kell néznie az  orosz földgáz kiváltására. Az EIA szerint Oroszország mellett az Egyesült Államokból, Katarból, Nigériából és Algériából is érkezett cseppfolyós gáz az EU-ba, 2022 elején havi mintegy tízmilliárd köbméter, Magyarország éves gázszükségletének megfelelő mennyiség.

Az orosz földgázt és cseppfolyós gázt kiváltva növelni lehet a más országból érkező cseppfolyós gáz mennyiségét, de akkor versenyezni kell az ázsiai vásárlókkal, tehát az átállás további áremelkedést hozhat, különösen, ha a tervezett tárolók építési költségeit is hozzászámítjuk. Belátható, hogy a négyszáz milliárd köbméteres éves felhasználás Oroszországból importált 41 százalékát, nagyjából 160 milliárd köbméter gázt más forrásból pótolni nem lesz egyszerű feladat.

Jóllehet a gáz az energiamix meghatározó része maradhat a következő évtized során, a 2030-ra meghatározott klímacéloknak megfelelően mennyiségét 25 százalékkal kell csökkenteni a 2015-ös értékhez képest. Eleve fennáll tehát egy belső kényszer a zöldenergiára való átálláshoz, ám ezt súlyosbítja az Ukrajnában zajló konfliktus okozta külső nyomás. A Reuters által megkérdezett elemzők szerint az orosz gázimport csökkenése súlyos helyzetet okozhat az európai iparban, akár egyes gyárak bezárásához is vezethet. Az európai energiaügyi miniszterek megvitatták azt a görög javaslatot, hogy létre kell hozni egy új uniós alapot, amely alacsony kamatú hitelekkel segíti a kormányok küzdelmét az emelkedő energiaárak ellen. Az áremelkedés hatására ugyanis a legtöbb uniós tagállam kénytelen volt az energiaárakba beépített vagy közvetlen anyagi támogatásokkal, illetve adókedvezményekkel segíteni a fogyasztókat, máskülönben nem lettek volna képesek kifizetni az elszálló energiaárakat.

Nagy kérdés, hogy mit hoz 2022 tavasza Európának: egyre több importált csepp-folyósított palagázt, a megújuló energiára való átállás ütemének felgyorsítását vagy esetleg akár a német atomerőművek újraindítását? “Németország egyelőre támasz-kodhat a többi uniós tagország készleteire és az európai gáztározók kapacitására”, mondta a 168 Óra hetilap kérdésére Claudia Kemfert, a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) energia-, közlekedési és környezetvédelmi osztályának vezetője, a Lüneburgi Egyetem professzora. Úgy véli, ha az orosz gázszállítás hosszabb időre teljesen leáll, az sok nehézséget okozhat.

Ebben a helyzetben azzal kell számolni, hogy szükségessé válhat a fogyasztás mértékének csökkentése, elsősorban az ipari felhasználók körében. “Amilyen gyorsan csak lehet, el kell szakadnunk a főleg orosz eredetű olajtól, gáztól, széntől és urániumtól. Ahelyett, hogy a földgáz kiváltására bővítenénk az atomenergia és a szén felhasználását, a éle Apollo-programra van szükségünk a megújuló energiára való átálláshoz.” Kemfert professzor szerint a nukleáris eredetű és a szénen alapuló energia továbbra is sebezhetővé teszi Európát a zsarolásra, és késleltetik a megújuló energiaforrásokra való teljes átállást. Jelenleg az Európai Unió szénből állítja elő az elektromosenergia-szükségletének 20 százalékát. Márpedig a szén felhasználására adott haladék a fosszilis energiahordozók importjától való függést is meghosszabbítja. “Békés technológiákra van szükségünk. A zöldenergiára való átállás megteremti a békét, az ellátás biztonságát és a szabadságot”, mondta Claudia Kemfert.