AIDS elleni gyógymód

Mi történik, ha egy magyar kutatónő találkozik egy berlini pácienssel Washingtonban? Válasz: az AIDS elleni vakcina feltalálása. Ez pedig nem vicc. Sőt az sem, hogy az említett kutatónő találmányát Magyarországon kívánja fejleszteni. Dr. Lisziewicz Juliannáról van szó, aki néhány évvel ezelőtt költözött haza laborjával együtt, hogy befejezze a vizsgálatokat, melyek az AIDS elleni tapasz, a DermaVir forgalmazásához szükségesek.
Miben is rejlik az oltóanyag nagyszerűsége, és miért váratott magára ilyen sokáig a feltalálása?
A klasszikus vakcinák legyengített, vagy elölt kórokozókat juttatnak a szervezetbe, hogy az immunrendszer megtanuljon ellenük védekezni. Sejtjei jellegzetes darabkákat, mintázatot ismernek fel, ez alapján pedig a következő találkozás alkalmával már képesek hatékony választ adni, azaz megölni a kórokozókat. Ám a HIV vírus pontosan ezt a rendszert fertőzi meg, mégpedig azokat a segítő sejteket öli meg, melyek a többi védekező és ölő sejtet aktiválják. Meglehetősen fondorlatos módja a csata megnyerésének, ha először a hadtesteket irányító tiszteket végzi ki az ellenség…
A vírus elpusztítására eddig is voltak gyógyszerek, ám ezek mérgek voltak a páciens számára is, ráadásul az esetek egy részében a kórokozó ellenállóvá vált, ahogy az egy jó katonához illik. De ha vírusnak sikerül alkalmazkodni, akkor az immunrendszernek miért nem?
Neki is sikerül, ezt bizonyítják az olyan szórványesetek, mint a híressé vált berlini páciensé. A HIV fertőzött fiatalember többször is megszakította a gyógyszeres kezelést, míg egy szép napon úgy döntött, teljesen abbahagyja. Csodák csodája, a vírus többé nem szaporodott, gyakorlatilag eltűnt a testéből. Sőt, akadnak olyan fertőzöttek is, akik gyógyszeres kezelés nélkül sem betegedtek meg, és az ő szervezetükben is találtak ellenálló fehérvérsejteket. Csoda? A kutatók nem hitték el, és utánajártak, mi is történik ilyenkor a szervezetben, hátha a megoldás lekoppintható…
Dr. Lisziewicz Julianna kutatócsoportja kiderítette, hogyan képes az immunrendszer felvenni a kesztyűt, és természetes módon ellenálló sejteket termelni. Sőt arra is rájöttek, hogyan lehet a folyamatot mesterségesen előidézni. Egy csipet nanotechnológiát vegyítsünk némi génterápiával, és máris kész a megfelelő oltóanyag! Képzeljünk el egy parányi hordozót, mely egy olyan DNS darabkát juttat be a szervezetbe, ami lényegében imitálja a vírust, vagyis antigénként hat. Ez vörös posztó az immunrendszer ölő sejtjeinek a számára. Ha ezzel érintkezésbe lépnek, már tudják a dolgukat: szaporodnak és megölik a HIV vírussal fertőzött sejteket. Vagyis ez a vakcina úgy aktiválja az immunrendszert, hogy nem juttat be sem kórokozót, sem ellenanyagot.
Sőt, még tű sem kell hozzá, elég egy tapasz, amit három órán át kell viselni egy évben hatszor. A nanotechnológiás eljárásnak köszönhetően a hordozó pontosan ott fejti ki a hatását, ahol kell. Mellékhatás? Legfeljebb bőrpír, ha valaki érzékeny a ragasztó anyagára.
Sőt, ha sikeres lesz a gyógyszer, az alkalmazott technológia sok más betegség kúrálásában is eredményes lehet, mint például a Chlamydia, vagy az allergia.
A kutatónő azonban bölcsen óvatosságra int: a kipróbálási fázisnak még nincs vége, habár az eredmények biztatóak. Az is bizonyos, hogy nem minden AIDS beteg gyógyítható meg a tapasszal, ez függ attól, mennyire előrehaladott a páciens állapota.
Viszont a gyerekek immunrendszere általában jobban aktivizálható, így ha megvalósul a tömegtermelés, a tapasz több mint kétmillió afrikai kisgyermeknek is reményt adhat a gyógyulásra.