Agyelszívás: megindult a tudósok elvándorlása
Brain drain. Agyelszívás. A szó néhány évtizede jött divatba, és azt az aggasztó folyamatot jelölték vele, amelyben a fejlődő országok (és jó néhány akkori szocialista ország) legkiválóbb kutatói és tudósai a jobb munkakörülmények és a tisztességes fizetés reményében nyugatra szerződtek és ott folytatták kutatásaikat. Most a gazdasági válság nyomán kilátásba helyezett drasztikus költségcsökkentések úgy tűnik, a “nyugat” egyik legnagyobb országát is elérték. Immár Nagy-Britanniát is az agyelszívás réme fenyegeti. “Az egyetemek vezetői új tudományos agyelszívásra figyelmeztetnek” – írja az Independent.
A Guardian még borúlátóbb: “A tudományos kutatás finanszírozásának csökkentése ‘tönkreteheti’ Nagy-Britannia világhatalmi vezető szerepét” – ezt a címet adta a lap kétoldalas részletes összeállításának. Mindkét cikkből kiderül, hogy a legfontosabb brit egyetemek és a Magyar Tudományos Akadémiának megfelelő Royal Society vezetői felszólították a brit kormányt: ne csökkentse a tudományos kutatásokra szánt költségvetési forrásokat, mert különben a kutatók elvándorlása indul meg és az ország a globális tudományos kutatás peremére szorul.
Sir Andy Haines, a London School of Hygiene and Tropical Medicine, a világ egyik vezető trópusi egészségügyi intézetének igazgatója szerint “a kínai tudományos-technológiai beruházás 2020-ra a hatszorosára növekszik, a washingtoni kormány pedig most irányzott elő 6,3 milliárd fontot (kb. tíz milliárd dollárt) egészségügyi kutatásokra. Ezekre a lépésekre nekünk is reagálnunk kell”. Az egyetemek vezetői egyetértettek abban, hogy ‘ha nem születik hosszútávú stratégia arról, hogy a kormány a kutatásokat a költségvetésből támogatja, akkor az üzleti élet a lábával szavaz és olyan országokba költözik át, ahol a tudományt jobban támogatják’.
A Guardian részletesebb beszámolója a költségcsökkentésen kívül egy másik tényezőre is felhívja a figyelmet: ez pedig a bevándorlás korlátozása. Ez kétszeresen is érinti a tudományos életet: ha kevesebb külföldi diák tanul brit egyetemeken, az csökkenti ezen oktatási intézmények amúgy is szűkülő bevételeit, egyes országokból pedig nehezebben jöhetnek ide külföldi kutatók. Ez dupla csapás a tudományos élet számára.
A már idézett Sir Andy Haines szerint “tévedés korlátozni a bevándorlást, főleg olyan intézmények számára, amelyek bizonyíthatóan bevételt generálnak az országnak, mint mi is. Azok a diákok, akiket mi képzünk ki, hasznára vannak saját országuknak és a brit gazdaságnak is. Meg kell őriznünk reputációnkat mint olyan helynek, ahova a legkiválóbbak törekednek, és ha önkényes korlátozás veti vissza, milyen tanárokat és kutatókat alkalmazhatunk külföldről, akkor kiszorulunk az élvonalból”.
A Lordok Háza tudományos bizottságának elnöke nemrégiben levelet írt a tudományért felelős államtitkárnak, amelyben felhívta a figyelmét a tudósok aggodalmaira, megjegyezve: több világszínvonalú brit kutatóhely már érzékeli munkatársai elvándorlási törekvéseit. Amikor más országok épphogy növelik tudományos kutatásaikat, “komoly veszély” fenyegeti a brit tudományt, ha a kormány további elvonásokat vezet be e téren, amely az egész gazdaság versenyképességét veti vissza – figyelmeztetnek a politikusok is.
Pedig a felmérések szerint minden font, amit a költségvetés a tudományos alapkutatásokra fordít, öt font további befektetést hoz a gyógyszerkutató cégektől alkalmazott kutatásokra. Az utóbbi években több, mint kétszáz sikeres gazdasági vállalkozás jött létre egyetemi biotechnológiai kutatások ‘melléktermékeként’.
Imran Khan, a tudomány támogatásáért küzdő civil mozgalom egyik vezetője szerint: “Nem kell agykutatónak lenni, hogy felérjük ésszel: olcsó munkaerővel nem lehet versenyezni. Nekünk már nincs mit kiásni a földből. Mi csak a fejlett tudománnyal lehetünk versenyképesek a világban”.
Nagy-Britanniával kapcsolatos további írások az
angolosan.huoldalon.
