Aggasztó kórtünetek

Bajok vannak az orosz gazdaságban, és a jelek szerint nem kicsik. Az országban sorozatban magas és még magasabb szintű gazdasági tanácskozásokon boncolgatják e jelenség okait, és keresik belőle a kiutat. Putyin elnöknek a nézőkkel folytatott minapi, élőben sugárzott televíziós kérdezz-felelekje is a gazdaság helyzetével és az életszínvonal kérdéseivel kezdődött. Az államfő beismerte, hogy a szociális célokat szolgáló kiadások növekedésének üteme tavaly meghaladta a termelékenység emelkedését, de ezt – legalábbis mint átmeneti jelenséget – megengedhetőnek mondta. Ezzel azonban sok orosz közgazdász, sőt politikus sem ért egyet, mi több, úgy tűnik, hogy zárt ajtók mögött maga az elnök sem. Pedig a több millió, ha ugyan nem több tízmillió tévénéző előtt kifejtett helyzetértékelését megkönnyítette a Goszsztat (a statisztikai hivatal) által néhány nappal korábban közzétett jelentés, amelyben számos szakértő, köztük például a CMAKP Makrogazdaság-elemző Központ munkatársai szerint is manipuláltak az ott szereplő adatok.

A kalmük autonómia fővárosában, Elisztában tartott országos tanácskozáson beszédének közepén Putyin kikapcsoltatta a tévékamerákat és a mikrofonokat, majd számon kérte a részt vevő miniszterektől és kormányzóktól, hogy mit valósítottak meg azokból a szociális feladatokból, amelyeket egy évvel ezelőtt, államfői beiktatásakor közzétett elnöki ukázaiban tűzött ki eléjük.

„A munka minősége szánalmas, mindent felületesen csinálunk. Ha továbbra is így fogunk dolgozni, lófüttyöt sem érünk el.” Ez közvetlenül azelőtt hangzott el, hogy Medvegyev miniszterelnök az Állami Dumában tartott expozéjában majdhogy sikertörténetnek állította be a múlt évet. Ugyanakkor a kormány és a régiók vezetőinek megbírálása (mert hiszen a fejedelmi többes ellenére természetesen erről volt szó) az orosz prezidenciális rendszerben nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az elnök – rájuk tolva a felelősséget a hiányosságokért – elégedetlen a miniszterekkel (értelemszerűen mindenekelőtt a kormányfővel) és a kormányzókkal. Amiből előbb vagy utóbb – a szovjet-orosz kifejezéssel élve – minden bizonnyal levonják a szükséges „szervezeti következtetéseket”. Putyin nem is csinált ebből titkot, és kerek perec megmondta a minisztereinek: „Vagy én nem dolgozom hatékonyan, vagy önök dolgoznak valamennyien rosszul, és távozniuk kell. Felhívom a figyelmüket, hogy én a második variánsra hajlok.”

Melyek azok a gazdasági mutatók, amelyeknek összességét egy Szocsiban tartott minapi tanácskozáson maga Putyin is „aggasztó kórtüneteknek” nevezte? Bár Oroszország elég sikeresen kászálódott ki a 2008-as recesszióból, az utóbbi időben lelassult a gazdaság fejlődése. 2012 első negyedében a GDP még 4,8 százalékkal nőtt, az utolsó negyedévben viszont ez a növekedés már csak 2,1 százalékos volt, az idei esztendő első negyedévében pedig csupán 1,1 százalék. Erőteljesen folytatódik a tőke menekülése Oroszországból (például csupán április második hetében 400 millió dollárt vontak ki az országból a külföldi befektetők), tavaly az államadósság 22 százalékkal nőtt, a külső államadósságban pedig különösen gyorsan emelkedett az állami tulajdonú óriásmonopóliumok adóssága miatt. Ez abból is adódik, hogy az utóbbiak hiteleiket dollárban és euróban veszik fel, miközben gyengül a rubel.

Igaz, a korábbiakhoz képest alacsony az infláció üteme (tavaly alig haladta meg a 6 százalékot), és viszonylag alacsony (5,5 százalékos) volt a munkanélküliség is, az idei prognózisok mégsem optimisták. Andrej Belouszov gazdaságfejlesztési miniszter kifejezetten attól tart, hogy ha a költségvetés terhére folyósítandó kedvező hitelekkel és más módszerekkel nem kerül sor gyors, a GDP növekedését ösztönző lépésekre, az idei őszre az orosz gazdaság recesszióba süllyed. És Belouszov ezt nem is próbálja külső tényezőkkel, a világgazdaság helyzetével vagy a kőolaj némileg mérséklődött, de még mindig magas világpiaci árával magyarázni, hanem belső okokkal indokolja. A miniszter egyebek között felhívja a figyelmet arra, hogy az oroszországi termelőüzemekben a rendelkezésre álló kapacitásoknak csak a 65 százaléka van kihasználva, és a gazdaságban meglehetősen gyorsan nő a „szürke szektor” súlya. German Gref, a Szberbank (az orosz OTP) elnök-vezérigazgatója nem hisz a közelgő recesszióban, és Anton Sziluanov pénzügyminiszter sem lát ilyen fenyegetést, a Kommerszant című tekintélyes gazdasági napilap pénzügyi melléklete viszont nem zárja ki, hogy a GDP az idén jottányival sem fog nőni. Abban azonban jóformán mindenki egyetért, hogy állami beavatkozásra, intézményesített reformokra van szükség. Medvegyev miniszterelnök nem győzi hangsúlyozni (erről beszélt legutóbb a Dumában is), hogy Oroszország kimerítette az eddigi fejlődési modell növekedési lehetőségeit, más szavakkal: tovább már nem lehet a költségvetést csak az energiahordozók exportjára építeni. (Kivált, hogy az orosz kőolaj, de főként a földgáz iránti külföldi igény már a közeljövőben, de középtávon mindenképpen csökken, ami természetesen az árakat is befolyásolja.)

A szavak szintjén ezzel – Putyint is beleértve – mindenki egyetért, mint ahogyan azzal is, hogy óriási szükség van olyan innovációs parkokra, mint a Medvegyev által még államfő korában kezdeményezett szkolkovói projekt. Egyelőre azonban Szkolkovo létrehozása szinte sehol sem tart, és irányítói ellen milliárdos nagyságrendű korrupció miatt büntetőeljárás folyik. Egyes vélemények szerint Putyinnál az innováció csak a beszédeiben fontos, a kötelező mantra része.

Az orosz elnöknek, noha kétségkívül sokat foglalkozik vele, a gazdaság nem erős oldala. És némileg tanácstalannak tűnik miniszterei, tanácsadói, az egyes érdekcsoportok egymástól eltérő álláspontjainak kereszttüzében, akik és amelyek mind eltérő módon értékelik Oroszország jelenlegi gazdasági helyzetét, perspektíváit, a gazdaság tartós fellendítésének feltételeit. Putyin utasította tanácsadóját, Elvira Habibulinát, a Központi Bank kinevezett elnökét, valamint Igor Suvalov első miniszterelnök-helyettest, hogy csökkentsék a minimálisra ezeket a nézetkülönbségeket, és terjesszék elő az orosz gazdaság fejlesztésére irányuló, összehangolt javaslataikat. Különösebb jóstehetség nélkül előre jelezhető, hogy az e tárgyban összehívandó magas szintű tanácskozások a közeljövőben is folytatódnak. A kérdés csak az, hogy ott milyen következtetésekre jutnak majd, s azok nyomán valójában mi változik majd az orosz gazdaságban.