Adócsaló és választás
Uli Hoeneß ritkaság volt a német közéletben: az egykori labdarúgó, aki később a Bayern FC elnöke lett, nemcsak híres klubjáról volt ismert, hanem arról is, hogy egyfajta szürke eminenciása a politikának. Gyakran szerepelt a nyilvánosságban, tv-vitákban és egyebütt, s nyílt titok volt, hogy szűkebb hazája hagyományos kormányzó pártjával, a keresztény-szociálisok táborával rokonszenvez. Az adócsalás gyanúja miatt azonban nem csak Horst Seehofer, bajor miniszterelnök, a CSU elnöke határolódott el tőle, hanem még fontosabb jó ismerőse, Angela Merkel kancellár is. Így kínál a Hoeneß-ügy kitűnő lehetőséget az ellenzéknek az őszi szövetségi és bajorországi választások előtt.
Annál is inkább, mivel a szociáldemokraták és a Zöldek ellenállása hiúsította meg a hosszú viták után született német-svájci adózási egyezmény életbelépését. A német hatóságok előtt régen nyílt titok volt, hogy az ország polgárai akár euró-milliárdokat tartanak titkos svájci számlákon. Részben az adózás elől kisíbolt pénzeket, részben már adózottakat, amelyek után viszont kamat-adót nem fizetnek. Svájc hagyományos bank-titkára hivatkozva sokáig ellenállt, ám ezt feladta, amikor egyre több bank-alkalmazott lopta el a betétesek adatait s adta el azokat euró-milliókért a német adóhatóságoknak. Bár Németországban volt vita, illik-e egy jogállamnak bűnös úton szerzett adatokért az adófizetők pénzéből fizetni, végül a tartományok sorra vették a cd-ket, rajtuk sok ezet adócsaló pontos adataival.
A német-svájci egyezmény véget vetett volna e sajátos módszernek. Abban arról volt szó, hogy a számlatulajdonosok – amennyiben bevallják, mennyi a pénzük Svájcban és megfizetik utána a megfelelő német adót – nem csak névtelenek maradnak, hanem elkerülik, hogy adócsalás miatt eljárást indítsanak ellenük. A baloldali pártok – alkalmasint joggal – erkölcstelennek minősítették, hogy általában igen gazdag emberek ily módon megússzák az elítélést olyan cselekményért, amelyért a kis jövedelmű német polgárt is szigorúan felelősségre vonják.
Amennyiben az egyezmény tavaly, amint tervezték, életbe lép, senki nem tudta volna meg, hogy a Bayern München oly népszerű főnöke százmilliós összegek után nem fizetett (kamat-) adót. Miután azonban az alku meghiúsult és Hoeneß félt a lebukástól, feljelentette magát. Ezzel már sokan éltek, amikor megjelentek a lopott bank-adatok, joggal bízva abban, hogy enyhébb elbánásban részesülnek. Nem tisztázott még, hogy az egykori labdarúgó akkor tett-e bejelentést, amikor az adóhivatal még nem tudott viselt dolgairól – vagy csak azt követően. Az utóbbi esetben ugyanis hiába tette, ugyanúgy bírálják majd el, mintha végig lapított volna.
A politika elhatárolódik régi barátjától
A Hoeneß körüli felháborodást tetézi, hogy az igen népszerű, joviális foci-főnököt szigorú erkölcsű és kifejezetten szociális gondolkodású emberként ismerték, aki e nézeteit mindig határozottan képviselte a nyilvánosság előtt. Több, mint kínosak a fejlemények a CSU, Horst Seehofer és sok más keresztény-demokrata politikus számára, akik mindig szívesen mutatkoztak a Bayern elnökével. Most nem tehettek mást, mint hogy kijelentsék: bár Uli Hoeneß maradandó érdemeket szerzett a német labdarúgásban, a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak, kivétel nincsen. Az ellenzék persze várhatóan tovább üti a vasat, amíg az meleg. Az érvényes rendelkezések ugyanis változatlanul lehetővé teszik, hogy ha valaki feljelenti magát, mielőtt az adóhivatal rájön, hogy csalt – megúszhatja: ügye nem kap nyilvánosságot, s csak az elmaradt adót kell megfizetnie. A kormánypártok véleménye szerint a költségvetés szempontjából ez a megoldás az előnyösebb, több pénz folyik be, mint ha elítélnék az adócsalókat s próbálnák behajtani a hátralékot.
Közben az ellenzék azt is felemlegeti: hogyan lehetséges, hogy Seehofer miniszterelnök – saját elmondása szerint – már hónapokkal a botrány kirobbanása előtt tudott Hoeneß ügyéről, ám hallgatott. Német kommentárok szerint aligha elképzelhető, hogy a Bayern elnöke a történtek után a helyén maradjon – de Hoeneß, legalábbis egyelőre, lemondásról hallani sem akar s bánatos klubtársai szerint nem is lehet nélküle elképzelni az egyesület jövőjét. Éppen most, amikor a Bayern még a bajnokcsapatok kupáját is megnyerheti.
