19:00 - 20:00

Maflás

Csernus Imre műsora

Adam Michnik: Orbán Viktor Magyarország rossz arca, a primitív támadási kényszer

Újbóli megválasztása után a Jog és Igazságosság (PiS) tovább másolhatja az illiberális magyar módszereket, Adam Michnik, a lengyel rendszerváltás kiemelkedő alakja és a ma is legolvasottabb politikai napilap, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője mégis pozitívumként értékeli, hogy a demokratikus ellenzék összességében több szavazatot gyűjtött.

2019. október 29., 16:00

Szerző: Galavits Patrik

– A lengyelek jól élnek, ráadásul a PiS által erőltetett identitáspolitika is tetszik nekik, ezért a hétvégi választás eredménye sem meglepő – nagyjából így lehet összefoglalni a külföldi, így a magyar sajtó értelmezését is a lengyel választásokról. Egyetért?

– Ez sikerpropaganda, amivel Orbán Viktor tábora meghajol Jarosław Kaczyński előtt. A szavazatszámokból viszont az látszik, hogy nagyon megosztott a lengyel társadalom. Részben igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a választás kimenetele borítékolható volt – az elemzői várakozások nagyon hasonló végeredményt vártak, mint ami végül lett. De nem hiszem, hogy Kaczyński egyértelmű győzelmeként és az ellenzék sima vereségeként értékelhetjük a múlt vasárnapot. Természetesen a PiS tábora sikerről beszélhet, elvégre ők nyerték meg a választásokat. De a küzdelem nem volt kiegyenlített, a kormánypártnak sokkal több erőforrása volt, amibe beletartozik a közmédia is. Ugyanakkor hangsúlyozom: a demokratikus ellenzék összességében több szavazatot gyűjtött, és a szenátusban szűk többséget is sikerült szereznie a kormánypárttal szemben.

Fotó: Wikipédia

– Mennyire járul hozzá a lengyelek megosztottságához a katolikus egyház? A politikához való viszonyt lehet kritizálni, de a Sekielski testvérek pedofil papokat és az őket mosdató egyházat bemutató dokumentumfilmje már védhetetlen dolgokra irányította rá a figyelmet.

– Furcsa volt a visszhangja ennek a filmnek, hiszen először mindenki azt hitte, hogy ez majd sokat árt az egyház elsősorban azon részének, amely közel áll a PiS-hez. De végül sikerült úgy értelmezni, hogy a filmmel csak támadni akarták a katolikusokat. A lengyel katolikusok pedig védeni akarják az egyházukat. Ez nyilvánvalóan amolyan sántakutya-effektus, de működik. Az utóbbi időben pedig azok a hangok erősödtek fel, amelyek a pedofíliáért a meleglobbit, vagyis a PiS ellenfeleit teszik felelőssé. Ahogy Orbán Viktor Soros Györgyöt látja Magyarország legnagyobb ellenségének, úgy sok püspök azt sulykolja, hogy Lengyelországban az LMBT-közösségek jelentenek fenyegetést. Bár én permanens heteroszexuálisként ezt nem érzékelem.

– A kormány Magyarországon is megpróbálja céljaihoz felhasználni az egyházakat, de nálunk azért rendszerint vannak papok, akik kifejezik nemtetszésüket. A lengyel katolikus egyház is megosztott?

– Tudom, hogy Magyarországon is sok pap van, aki közelebb áll Orbánhoz, mint Ferenc pápához. Itt is van ilyen megosztottság, de a többség megkérdőjelezhetetlenül PiS-es.

– Magyarországról nézve a lengyel társadalom meglehetősen lojálisnak tűnik az EU-hoz.

– Attól függ, kit kérdez. A közvélemény-kutatások szerint nagyon Európa-pártiak a lengyelek. Persze a támogatások nélkül aligha ez lenne a helyzet. Itt az emberek mindig a nyugati világ részeként gondoltak magukra, akik még védelmezik is Nyugat-Európát a tatárokkal, bizánciakkal vagy éppen az oroszokkal szemben. Kaczyński ebben a gondolkodásban még a szokásosnál is továbbment. A németektől kezdett el kártérítést követelni a történelmi sérelmekért. Ez jellemző a gondolkodásmódjára, pedig 1939-ben Lengyelországot Hitler és Sztálin együtt támadta meg. Hogy van az, hogy a zsidók hasznot húzhatnak a szenvedéseikből, mi pedig nem? – gondolja Kaczyński. Ez teljes káoszt okoz a fejekben. Aztán ott az egyházon belüli Európa-ellenesség. Az egyik püspök mondta azt korábban, hogy Jézus Betlehemben és nem Brüsszelben született. Akik így gondolkodnak, azoknak Európa egyet jelent a fertővel, a válásokkal, a dekadenciával, az abortusszal és minden rosszal.

– Sok párhuzamot lehet vonni Magyarország és Lengyelország között, de azért vannak szembetűnő különbségek. Nehezen elképzelhető például, hogy tömegek vonuljanak utcára Magyarországon bírósági reformok miatt, de Marek Kuchcińskinak is olyan botrány után kellett lemondania a házelnökségéről, aminél sokkal nagyobbakat magyar politikusok túlélnek. Mitől érzékenyebb a lengyel társadalom, mint a magyar?

– Hogy miből lesz botrány, arról sokszor egy pillanat dönt. Zárt találkozókon az emberek mindenféléket beszélnek: Gyurcsány annak idején öt mondattal többet mondott a kelleténél, és lavinát indított el. Nem tudom, hogy Lengyelországban mi fog ilyet okozni, de biztos vagyok benne, hogy lesz ilyen.

– Tehát ebből a szempontból nem lát különbséget a lengyel és a magyar társadalom között?

– Lehet, hogy hungarofilként én rossz példa vagyok. Tudom, mit gondolnak a magyarok az országukról, és gyakran kritikusak. Sok honfitársa a barátom, szeretek jót gondolni a magyarokról. Számomra Orbán Viktor Magyarország rossz arca. Ami nagyon érdekes, mert régen nem volt ilyen. A magyarokban hatalmas intellektuális potenciál van. De hogy a kérdésére válaszoljak: látok különbséget. Az önök társadalma a történelmi eseményeket és hatásaikat depressziósabban éli meg. Ebből fakadhat aztán egy primitív támadási kényszer. Korábban ezt Csurka István képviselte, most pedig Orbán.

– Hiába van a hatalomnak propagandamédiája Lengyelországban, magyar szemmel nézve úgy tűnik, még mindig könnyebb dolga van a kormánytól független sajtónak, mint nálunk. Az például elképzelhetetlennek tűnik, hogy akármelyik médiumot csak úgy, egyik napról a másikra beszántsák, mint Magyarországon a Népszabadságot. Egyetért?

– Én sem tartom valószínűnek, hogy valami hasonló történjen. De ahogy Kaczyńskit ismerem, mégsem elképzelhetetlen. Lengyelországban lényegében a hatalom bizonyos elemeinek megváltoztatása zajlik. Ez nem ugyanaz, mint Magyarországon, mert Orbán Viktortól eltérően a PiS-nek nincs alkotmányozó többsége. Nem tudom, Lengyelországban mire készülnek, de a lehető legrosszabbat feltételezem róluk. A diktatúrák ereje abban rejlik, hogy egy darabig tolerálják a szabadság bizonyos szintjét. Szólásszabadság van: ha Moszkvában bemegyek egy könyvesboltba, mindent találok. Ahogy Magyarországon is árulhatnak Orbánról kritikusan fogalmazó könyveket. Tehát írók vannak – az olvasókkal van inkább baj. Én sem ebbe a gyönyörű szerkesztőségbe születtem bele. Az életem első felét emigráns kiadókban, szamizdatoknál és titkos íróasztaloknál töltöttem. Egy biztos: mindenképpen megpróbálják majd megszüntetni a független sajtót. Egyáltalán nem lepődnék meg például, ha holnap azt olvashatnák az újságokban, hogy engem letartóztattak, mert az irodámban kábítószert találtak. Ilyenek a módszereik – de súgni azért nem akarok nekik.