Abszurdisztán 59.

Gregorián úr építkezik. Ez már önmagában is egész embert kívánó feladat, és egy életre szóló adósság, férfias kihívás fizikailag, szellemileg és erkölcsileg is, de Gregorián úr ezt az önmagában sem könnyű feladatot is képes tovább nehezíteni azzal, hogy akkurátusan betart minden rendeletet, minden szabályt – néha az állami szervek ellenére is.

Most például az történt vele, hogy a kerítésalapok kiásása közben valami furcsa tárgyat emelt ki a munkagödörből. Más ilyenkor talán egyetlen mozdulattal áthajítja a fellelt objektumot a szomszéd kertjébe (még nincs kerítés, még nem is kell nagyot hajítani), vagy (szelídített változat) bedobja a bérelt konténerbe, a többi sitt közé, de Gregorián urat nem ilyen fából faragták. Megvizsgálja jobbról, megvizsgálja balról a tárgyat, s miután egyre jobban megerősödik benne a gyanú, hogy valamely katonai jellegű eszközt tart a kezében, kihívja a rendőrséget. A rendőrök fél óra alatt a helyszínre érkeznek, megvizsgálják maguk is, kellő óvatossággal, a tárgyat, a közben odagyűlt bámészkodókat oszlásra szólítják fel, majd tanácstalanul széttárják a kezüket:
– A jófene tudja!
Ez még persze csak a vizsgálat eleje, itt még korántsem ér véget a történet, végtére a rend őrei is haladnak a korral, előveszik hát a szolgálati mobiltelefont, lefényképezik vele az objektumot, majd a képet beküldik a központba. Rövidesen jön a válasz, hasonló az előzőhöz, lehet eső, lehet sár, további, egyéb szögben fényképezett képeket várnak a helyszínelőktől. De a talány azután sem oldódik meg.

– Nem tudják biztosan – mondja a rend helyszíni őre. – Talán puskagránát.
– Értem – feleli Gregorián úr, pedig ez nem felel meg a valóságnak. – Akkor most hogyan tovább?
Rövid csend után az egyik rendőr közelebb lép:
– Mondok én magának valamit, uram! A legjobb lesz, ha jó mélyre elássa az egészet, és aztán elfelejti. – Majd, látva Gregorián úr ijedt arcát, bátorítóan hozzáteszi: – Lehet, hogy nem is gránát.
Lehet, gondolja Gregorián úr, de lehet, hogy az.

– Nem kéne értesíteni a tűzszerészeket? – kérdi bizonytalanul.
– Megtehetjük – von vállat a rendőr –, de annak nagy az idővonzata. A tűzszerészeknek, ha csak nincs közvetlen életveszély, harminc napon belül kell kijönniük. Addig le kell zárni a körletet, addig senki meg nem közelítheti, se kerítés, se ház, se építkezés, se semmi. Ja, és magának kell gondoskodnia az őrzésről. Na, mit választ?
– Még gondolkodom – feleli Gregorián úr, és az jut eszébe, hogy a végrendeletében majd fel kell tüntetnie, pontosan hova ásta el annak idején a gránátot. Hogy fognak örülni az örökösök!