Abszolút többségben a baloldal

François Hollande köztársasági elnök pártja, a Szocialista Párt abszolút többséget vívott ki magának a parlamentben: háromszáz képviselői mandátumot. Ez önmagában is elegendő lenne a kormányzáshoz, de a környezetvédőkkel, a radikális baloldallal együtt a képviselőház balszárnya 348 helyet tudhat magáénak. Az eredmény felülírt minden előrejelzést. A jobboldal, elsősorban Nicolas Sarkozy pártja, az UMP és több kisebb jobboldali párt összesen 224 képviselőt küldhet a törvényhozásba. És végül a szavazás választ adott a nagy kérdésre is: bejuthat-e a szélsőjobb, a Front National a parlamentbe, miután egy hónappal ezelőtt, az elnökválasztáson tizenhét százalékot szerzett? Bejuthat: két képviselővel, de a győzelmet kivívó Marine Le Pen nélkül. Őt legyőzték ugyanis saját választókerületében, igaz, mindössze tizennégy szavazattal.

Hibás a képlet

Viszont Le Pen unokája, a huszonkét éves joghallgató Marion Le Pen ott ül majd a képviselők között, így a Le Pen család képviselete biztosított.

Egészen bizonyos, hogy a francia politikusok, miközben saját jelöltjeik szereplését figyelték, vigyázó szemüket Athénra vetették. S a görög választási eredmények láttán aligha nyugodhattak meg: az euró válsága tovább tart, az unió egysége enyhén szólva is törékeny.

A francia baloldal győzelme semmiképpen sem kérdőjelezi meg az unió létét, egységét vagy az eurót. De François Hollande választási programja és az új összetételű parlamentre szabott terve megkérdőjelezi az unió eddigi gyakorlatát, a problémákat másként rangsorolja, és más megoldásokat javasol. Még azon az áron is, hogy a viták gyengítik a hagyományosnak mondott francia–német tengelyt. Angela Merkelnek van tehát min elgondolkodnia.

A szigorúság+megszorítás=növekedés képlete a francia baloldal szerint nem vezetett eredményre.
A megszorításból nem lett növekedés, a szigor nem csökkentette a munkanélküliséget, éppen ellenkezőleg. Hollande programja a növekedést, a munkanélküliség jelentős csökkentését állítja a középpontba, a vállalkozások, a kis- és középvállalatok támogatása révén. (Nem új szándék, ez évtizedes jelszó már.)

A változás ígérete

Ellentétben a szélsőjobboldallal, a francia szocialisták nem a bevándorlási politika revízióját állították előtérbe. Az „immigrés”-nek, a legális bevándorlóknak megadják a szavazati jogot. Igaz, sokaknak feltűnt, hogy Hollande választási győzelmének estéjén a Bastille téren mindössze egy francia zászlót lehetett látni az arab országok és a legkülönbözőbb iszlamista csoportok zászlóerdejében (sőt, egyes utcákban trikolórt égettek), de a baloldal nagyon határozottan elhárította az etnikai vitákat. Olyannyira, hogy a kampány során Nathalie Kosciusko-Morizet, Sarkozy kabinetjének tagja, majd választási kampányfőnöke szükségesnek látta kijelenteni: nincs jobboldali antiszemitizmus és baloldali antiszemitizmus.

A baloldal választási győzelme a „változást” ígéri. Ezt a jelszót nagyon sokan használták már, és sokaknak be is jött. Például Obamának. Franciaországnak most baloldali többségű parlamentje és szenátusa van, de a baloldal tartalmát mindig az aktuális helyzet és feladatok szabják meg. François Hollande a parlamenti választások második fordulója előtt találkozott Rómában Napolitano köztársasági elnökkel. Elgondolkodtató: az egykori partizán, az Olasz Kommunista Párt keményvonalas vezető politikusa és Mitterrand pártjának mai vezetője az Európai Unió megszilárdítása mellett tesz hitet, közös fellépést sürget a munkanélküliség felszámolására, a társadalmi feszültségek enyhítésére.

Bérek és adók

Az elnökválasztás és a parlamenti választás között kevés érdemleges dolog történt Franciaországban. Inkább jelzésértékű gesztusnak tekinthető a bejelentés, hogy a köztulajdonban lévő állami vállalatok elnök-vezérigazgatóinak bérét évi 450 ezer euróban maximálták. Ez a minimálbér hússzorosa. S a kétmillió eurónál nagyobb jövedelmekre hetvenöt százalékos adót vetnek ki. Pontosabban: ez is progresszíven történik majd. Hogy megalapozott vagy alaptalan volt-e a tőke félelme, az a szocialista kormányzás során derül ki. Annyi bizonyos, hogy a francia „gazdagok” sorra vásároltak londoni luxuslakásokat, ingatlanokat, s helyezték el pénzüket svájci bankokban. És ők nyilván nem szavaztak balra.

A választásoknak két nagy vesztese van. Az egyik Jean-Luc Mélenchon, a Baloldali Front vezetője. Õ már az első fordulóban kiesett, így mehet vissza brüsszeli száműzetésébe, az Európai Parlamentbe. A Front tizenhárom képviselőt küldhet a képviselőházba, ez a kommunisták, a radikális baloldaliak ötvenszázalékos vesztesége, mert híveik a cél érdekében a szocialistákra szavaztak (ismét).

A szocialisták abszolút győzelmet arattak, a felelősség is abszolút mértékben az övék lesz, nyilatkozta Mélenchon.

A választás legnagyobb egyéni tragédiáját Ségole`ne Royal élte át. La Rochelle-ben indult, s egy „disszidens” szocialista, Olivier Falorni a párt vezérkarának minden felszólítása ellenére sem volt hajlandó visszalépni Royal javára, így, a jobboldal támogatásával, hatvankét százalékos fölénnyel legyőzte azt a politikust, akit a Szocialista Párt a parlament elnökének szánt. Az ügynek van némi „franciás” pikantériája is. Valérie Trierweiler, a köztársasági elnök élettársa a Twitteren azt írta a kampány kellős közepén, hogy Royallal, Hollande korábbi élettársával, négy közös gyermekük anyjával szemben a disszidenst támogatja. Hogy hogyan került a twitteres magánbejegyzés az újságok első oldalára, aligha kideríthető. Az új first ladyt többen figyelmeztették, hogy illene tudnia, hol a helye. Későn. De a győzelem háttérbe szorította ezt az epizódot.

Kis többséggel

Június 17-e, vasárnap különleges nap volt: a görögök nagyon kis többséggel az unióra és az euróra szavaztak. A franciák óriási többséggel, de szintén az unióra és az euróra voksoltak.

A vasárnap üzenete aligha érthető félre. Könnyen lehet, hogy Franciaország s vele az unió elindul a változás útján.