A Vörös Napóleon

Az itt látható fotón a sortnadrágos Ho Si Minh aligha tarthatna még igényt az Apó megszólításra. A kép készültekor a japán megszállók ellen hadra kelt Viet Minh vezetője, aki szintén elmondhatta volna, amit az amerikai szerző írt e fotóval illusztrált riportja címéül: Pedig jó barátok voltak. A közös ellenség tette őket azzá, s e tényt mi sem igazolja jobban, mint hogy bal szélen az a francia nevű, de „csendes amerikai” (René Defourneaux) áll, aki két éve szolgált akkor már a CIA katonai jogelődjének, az OSS-nek a parancsnokaként.

De térjünk vissza címadónkhoz, Vo Nguyen Giaphoz, aki lezser eleganciájával – kalappal-nyakkendővel – tarkítja a militáris csoportképet. Ifjú éveiben újságíróskodott, majd nyelveket tanult. A campus után börtönben volt, az illegális párttagságot ugyanis évekre árazta be a gyarmati kormányzóság. Hat nyelven tökéletesítette magát.

A felvétel 1943-ban készült, amikor már ügyvédi álruhájának inkognitójából vezényelt partizándivíziókat. A „Nam War” idején – ahogy államokszerte rövidítették az USA legnépszerűtlenebb hadviselését – a legfelelősebb pozíciókat töltötte be Giap. Bármily különös: szerette és tisztelte Amerikát és azokat a tömegpusztító fegyvereket, amelyek sokmilliós veszteséget okoztak számukra Délen, de Északon is: csak néhány eszement militarista túlzásának tulajdonította őket. Ezért már annak idején – ismeretlenül is – nagyra becsülte a Clinton-féle szuperértelmiségieket meg azokat a közkatonákat, akik mind a maguk egyéni módján dezertáltak a felelősség elől. Az utóbbi időben – amíg csak energiája volt – szívesen elbeszélgetett minderről az USA vietnami nagykövetével is, aki pedig évekig hordta a „Hanoi Hilton” csíkos fogolyruháját.

Hogy mi minden volt ő a hosszú háború idején, még felsorolni is nehéz. Vezette a belügyi és a hadügyi tárcát, és mindenekelőtt megtartotta a vezérkari főnökséget. A ’68-as Tet-offenzíva kezdetén a titkos föld alatti járatokban csak csúszva-kúszva, később biciklit tolva lehetett araszolni Dél felé, de a ’75-ös offenzíva idején a saigoni helyőrség nem kis meglepetésére már harckocsik és teherautók kanyarodtak elő a „Ho Si Minh-ösvény” láthatatlan hadiútjairól. Giapnak nagy része volt a győzelemben (később Pol Pot leverésében is), Vietnam egységesítésében és Saigon átkeresztelésében is. Kilencvenévesen hivatalosan még miniszterelnök-helyettes volt, ha aktivitása már lecsendesült is.

Jogi tanulmányainak városa, Quang Binh volt egyébként a szülőhelye 1911 augusztusában. Itt alapított családot később, és lett öt gyermek ritkán látott atyja. A Vörös Napóleon – ahogy százkét éves korában bekövetkezett halálakor a nemzetközi sajtó elnevezte – számos stratégiai művet hagyott maga után, amelyek megtalálhatók minden magára valamit is adó hadiakadémia könyvtárában.

Bokor László