A tűzszünet annyit tesz, hogy készülnek az újabb összecsapásra

Számomra úgy tűnik: a korábbi véleményekhez képest most mintha visszafogottabban reagálna a nemzetközi sajtó Izrael szerepére a gázai konfliktusban. Csak egy példa: a bukaresti konzervatív liberális lap, a Romania Libera szerint a Hamasz terrorista szervezet, és Izraelnek jogában áll megvédenie magát.

Ez egyre nehezebben cáfolható állítás. A Hamasz az utóbbi nyolc évben 8000 rakétát, illetve aknagránátot lőtt ki Izrael felé. A technológia is „tökéletesedett”: korábban néhány kilométeres hatósugarúak voltak a rakéták, ma már 30-40 kilométerre is elérnek. Izrael mindeddig csak akkor reagált a támadásokra, ha biztosan tudta, honnan lőtték ki a rakétát.

Az ENSZ elítéli a Hamasz rakétatámadásait, ugyanakkor aránytalannak tartja Izrael válaszlépését.

A nemzetközi jog másképpen értelmezi az arányosság fogalmát, mint a köznyelv. Az elv nem az, hogy ha Izraelt házilag összebarkácsolható rakétákkal lövik, akkor a hadsereg katonái szaladjanak le a vasboltba, és készítsenek hasonló fegyvert. A hadviselés szabályai szerint az arányosság azt jelenti: a támadással okozott pusztítás mértékének arányban kell állnia a támadásból várható katonai előnnyel. Izrael döntése szerint az a cél, hogy megszűnjenek a rakétatámadások. Az arányosságot ehhez képest kell értelmezni. Még akkor is, ha ez nem ugyanannyi emberáldozatot követel a két oldalon.

Nyilatkozta: a gázai övezet kettéosztása nehezíti az izraeli hadsereg dolgát, mivel a városokban nehezebb megóvni a civil lakosságot. Egyáltalán: elkerülhetők a civil áldozatok az offenzíva során?

Előre tervezéssel minimálisra lehet csökkenteni a civil áldozatok számát. Izraelnek van tapasztalata ebben. De míg Izraelben – főleg a rakéták által sújtott déli területen – minden családi házban létesítettek biztonsági helyiséget, a társasházakban óvóhelyet, a sűrűn lakott Gázában nincs hová menekülni a támadások idején. Az iszlám fatalista vallás. Azt hirdeti: ha Allah a halálunkat akarja, mindegy, van-e óvóhely. Kérdés az is: pontosan ki a civil. Attól, hogy egy sérült utcai ruhában fekszik a kórházi ágyon, még lehet, hogy előzőleg fegyver volt nála.

Ehud Olmert izraeli miniszterelnök azt mondta: addig folytatják a támadásokat, amíg nem tudnak véget vetni a Hamasz rakétakilövéseinek. Hogyan látja: sikerülhet ez?

Erkölcsi korlátok nélküli világban ez hetek alatt megvalósítható lenne. A történelem során volt már példa ilyesmire: 1982-ben Hafez Asszad szíriai elnök leverte az egyre agresszívabb eszközöket alkalmazó Muszlim Testvériség felkelését. Előzetesen értesítették a civileket, hogy mire készülnek. Nekik télvíz idején ki kellett költözniük a sziklák közé. Az ott maradtakat pedig lemészárolták: 15-20 ezer áldozata volt a hamai felkelés leverésének. Az izraeli társadalom értékrendjébe ez nem fér bele. De a realitások sem ezt diktálják: az európai és elvétve közel-keleti kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatoknak azonnali végét jelentené egy ilyen nagyszámú áldozattal járó katonai akció. A Hamasz – becslések szerint – több ezer rakétát és aknagránátot raktározott el: ez napi 30-40 kilőtt rakétával számolva kitart egy darabig. Jó előre felkészültek, a fegyverek többségét elrejtették. Izrael – a humanitárius szempontokat szem előtt tartva – nem tudja felderíteni és megsemmisíteni az összes fegyverraktárat. És a Hamaszt sem tudja teljesen legyőzni, viszont jelentősen meggyengítheti. Ha két-három napig nem lő ki rakétákat a Hamasz, az izraeli hadsereg kivonulhat: elérte a célját. És talán sikerül helyreállítania az 1967-ben megszerzett és azóta folyamatosan gyengülő katonai renoméját.

És mi a Hamasz célja?

A túlélés. A létjogosultság bizonyítása. A Hamasz számára létfontosságú, hogy folyamatosan hírt adjanak róla, s ezért bármilyen áldozatot hajlandók meghozni. Még ha tudják is: minden újabb rakéta kilövésével katonáik életét is veszélyeztetik.

Izrael és a palesztin vezetés között évtizedek óta minden békekötési kísérlet kudarcba fulladt. Legutóbb a Hamasz szakította meg a tűzszünetet, és a jelek szerint a terrorista szervezetnek nem áll szándékában békét kötni. Már semmi esély a békés megoldásra? Egyáltalán: kivel köthetne békét Izrael, ha nem a Hamasszal?

Igazi, európai értelemben vett béke megkötésére semmi esélyt nem látok. A Hamasz felfogása szerint Izrael „idegen test” az arab világban, amelyet el kell pusztítani. A tűzszünet sem azt jelenti, hogy háborúskodás helyett diplomáciai útra terelnék a kérdést. A Hamasz számára a tűzszünet annyit tesz, hogy közben készülnek az újabb összecsapásra. A titkos alagutakon rakétát szállítanak, embereket toboroznak.

S mit tehet a Nyugat? A diplomáciai erőfeszítések nem sok eredménnyel járnak.

Pedig a diplomácia akár hatékony is lehetne. De Európa politikai elitjének egy része úgy gondolkodik: ötmillió zsidó miatt kerüljenek veszélybe az arab világgal folytatott kereskedelmi kapcsolatok? Vagyis a jeruzsálemi döntéshozók joggal aggódhatnak a világ Izrael-ellenessége miatt. Ugyanakkor Izrael sokat javított a kommunikációján, mert ha késve is, de felismerte: az izraeli–palesztin konfliktus egyben médiaháború is. A 2006-os libanoni háború alatt a Hezbollah még szabadon manipulálhatta a nyugati médiumokat. Ma Izrael van véleményt befolyásoló helyzetben.

Efraim Karsh történész szerint a hetvenes években, az izraeli megszállás idején Gáza a világ negyedik legdinamikusabban fejlődő gazdasága volt. Az izraeli hadsereg 1994-ben kivonult az övezetből, három éve a zsidó telepeket is felszámolták, Gáza autonóm területté vált. Gazdasága viszont lejtmenetben van, a mostani pénzügyi világválság pedig táptalaja itt a terrorizmusnak. Az ENSZ nemzetközi felügyelet létrehozását tervezi a harcok után. De vajon mit érhetnek el?

Az nagyban függ attól, milyen jogosítványokat kapnának a felügyelők. Egyébként az ENSZ számos intézményt üzemeltet Gázában. Amíg Arafat volt hatalmon, ő írta elő a játékszabályokat is az autonóm területen belül, és ezek – mi tagadás – vonatkoztak az ENSZ-re is. Számtalan tévéfelvétel készült arról, hogy palesztinok ENSZ-mentőautókat használtak harctéri mozgósításra. Gázának tényleges demokratikus hatalomra van szüksége, amely elfogadná és betartatná a demokratikus normákat.