A téma az Élysée-palotában hever

Reggelenként a Párizsba akkreditált diplomaták, külföldi tudósítók, a francia közéletben érdekelt helyiek rákattintanak az Élysée-palota naponta frissülő honlapjára (informations@www.elysee.fr). Ahol nem csupán az örökmozgó, ötletgazdag Nicolas Sarkozy aznapi programjáról olvashatnak, s péntekenként láthatják a következő hétre vonatkozó előrejelzéseket, hanem az elnök által küldött gratuláló vagy kondoleáló üzeneteket, a francia és külföldi személyiségekkel folytatott telefonbeszélgetések listáját is böngészhetik.

Vidéki, külhoni útjairól videó készül. Olykor hetente többször is elrepül „villámlátogatásra”. A 2007 májusától 2008 szeptember közepéig megtett kilométerek révén ötször körberepülhette volna a Földet. A honlapon láthatóak azok a felvételek is, amelyek az elnök külföldi látogatásai során a helyi francia kolóniák tagjai által a tiszteletére rendezett fogadásokon készültek.

A videó és az internet az elnöki kommunikáció kivételesen fontos eszköze lett. Az Élysée-palotában tartott minisztertanácsok után elhangzott nyilatkozatok vagy a fogadásokon elmondott beszédek mind megtalálhatók a honlapon. Emellett mindennap beszámol itt munkájáról a kormány egy-egy tagja.

Tegyük hozzá: az elnök maga is megkereshető. Postán vagy e-mailen válaszol a honlap olvasóinak kérdéseire. A válaszokat egy 12 fős agytröszt készíti elő, de elküldésükhöz az elnök jóváhagyása szükséges. „Sarko” mindent látni akar.

A honlap bennfentesek számára legfontosabb rovatában olvasható az Élysée-palotában dolgozók neve és munkaköre. Egy-egy személynek a listáról való eltűnése bukást jelent. Az egyik leghíresebb eset David Martinon szóvivőé. Ő állítólag Sarkozy előző feleségének, Ceciliának a pártfogoltja volt, de miután Neuillyben (egy Párizs melletti elővárosban) polgármesterjelöltjeként csúfosan megbukott, egyik napról a másikra kegyvesztett lett.

Egyébként Sarko előszeretettel cserélgeti a körülötte lévő csapat tagjait. Így valószínű, hogy a francia EU-elnökség lejártát követően, tehát 2009 elején nagyszabású kormányátalakításra kerül sor.

Közben viszont a parlament elé kerül egy törvényjavaslat, amelynek értelmében a kormányból távozó és azelőtt képviselői mandátummal rendelkező személyek ezentúl pótválasztás nélkül viszszatérhetnek a Nemzetgyűlésbe. Ez legalább féltucatnyi ember számára jelent vigaszdíjat.

Sarkozy rendkívül ügyesen alkalmazza a kettős kormányzást. A szakminiszterek több-kevesebb sikerrel végrehajtják a felülről kapott utasításokat, amelyeket az Élysée-palotából sugalmaz az elnök vagy a pillanatnyi bizalmat élvező tucatnyi tanácsadó valamelyike. Olykor a külső megfigyelő számára úgy tűnik, mintha az Élysée-palotában titokban valamiféle politikai bizottság ülésezne. Ezen Sarkozy legközelebbi munkatársain kívül a kabinet négy-öt tagja is részt vesz. Valójában ők hozzák a tényleges gazdaságpolitikai vagy külpolitikai döntéseket.

Kétségtelen: a hatalom Nicolas Sarkozy kezében összpontosul. Minden kérdésben maga dönt. Akár lényeges az, akár nem. Ez utóbbira emlékezetes példa, amikor múlt júniusban bejrúti, egyébként jól sikerült villámlátogatása után – általános meglepetésre – egyik percről a másikra programot változtatott: az izraeli–libanoni határon állomásozó békefenntartó francia kéksisakosok tervezett meglátogatása helyett visszatért Párizsba. Ugyanis Carlita (ahogyan feleségét becézi) aznap este nagy vacsorát adott új lemezének elkészülte alkalmából.

Az ellenkezőjére is van példa. Augusztus közepén az elnök háromszor is megszakította felesége Cőte d’Azur-i villájában töltött vakációját, hogy néhány órát töltsön a pekingi olimpia megnyitóján, majd egy héttel később moszkvai és tbiliszi (nem egészen 24 órás) tárgyalásain igyekezett rendezni Grúzia ügyét. És mindezek mellett még arra is talált időt, hogy elkísérje anyósát a Cap Negra-i előkelő villanegyed évi lakógyűlésére, és ott – lakóként – a tulajdonosokat foglalkoztató csatornaépítés ügyében (a jelenlévők képzelhető csodálkozására) hozzászóljon.

Az elnök legmagasabb szintű állami látogatásai legfeljebb két napig tartanak, de gyakoribb, hogy – amint Magyarországon is történt – csupán néhány órát tölt a helyszínen. Néhány nappal ezelőtt jelent meg Air Sarko címmel az elnöki utazásokkal foglalkozó legújabb könyv. A szerző, Bruno Dive előszavában leírja, hogy 2007. szeptember 14-én, hatórás budapesti látogatásáról hazatérőben Nicolas Sarkozy a repülőgép fedélzetén környezete meglepetésére hosszasan beszélt arról, mennyire szeretett volna fürdeni egyet a Gellértben, este hangversenyre menni, másnap sétálni a budai utcákon, és végül leülni a Gerbeaud teraszára.

Tehát mégis ismeri a várost! És szeretne hoszszabb időt eltölteni Budapesten. Talán egyszer erre is sor kerül. De akkor már nem Nicolas Sarkozy de Nagybocsának fogják hívni a Francia Köztársaság elnökét.