A metró, a pestis és a zöld szalag
Budapesten egy 1972-es kormányhatározat döntött a 4-es metróról. Az új 7,4 km hosszú, 10 állomással rendelkező szakaszra, ha minden igaz, jövőre – 41 év elteltével – szállhatnak fel az utasok. Londonban jelenleg grandiózus metróbővítési munkák folynak, melynek eredményeképp 2019-ig 118 km-nyi új vonalat és 39 megállót adnak majd át. Az alagútfúrások nyomán a tapasztalt régészeket is nagy meglepetés érte: rátaláltak a 14. századi pestisjárvány nyomaira és a hírhedt Bedlam temetőre. Itt nyugszik Robert Lockyer, Cromwell követője és kivégzett katonája, valamint John Lilburne, röpiratíró és halálra ítélt lázadó. Vajon az archeológiai feltárás során előkerülnek-e ők is?
London: Európa első metrójának városa. Az 1863-ban két vonallal megnyílt, angolul „the Tube” becenévre hallgató közlekedési hálózat mára 400 km-es hosszúságban, mintegy 11 vonallal szeli át az angol fővárost a föld alatt.
2009 óta folynak a Crossrail nevű grandiózus metróbővítési munkák, melynek eredményeképp 2019-ig 118 km-nyi új vonalat és 39 megállót adnak majd át. Naponta mintegy három millió londoni utazik a metrón anélkül, hogy tudnák, mit rejt a föld mélye. Pedig ott van alattuk városuk egész történelme, teljes keresztmetszete, kezdve a kőkorszaktól egészen napjainkig.
Már a metróépítés előtti, mintegy negyven ponton végzett próbaásatások is döbbenetes eredményt mutattak. Előbukkant egy kitűnő mérnöki szakértelemről tanúskodó, agyag, farönkök, kövek és emberi csontok keverékéből lefektetett római út, amely valószínűleg egy, a Walbrook folyó fölött ívelő hídhoz vezetett. Állapota olyan jó, mintha nemrég épült volna. A kezdeti feltárás során 9000 éves, a Temze folyómedrének kavicsából készített, kőkorszaki pattintott köveket dobott ki magából a föld, így bizonyítva a szakembereknek, hogy már a paleolitikum alatt is lakóhely volt ez a terület. Az emberi maradványokon kívül, többek között találtak még egy fémből készült, egykor bőrszíjjal rögzített lópatkót – vajon ki bosszankodhatott az elvesztése miatt? –, egy kétezer éves sárgaréz pénzérmét, úgy nevezett, sestersiust és egy 16. századi velencei aranyérmét, amely a rajta található lyukból következtetve, feltehetőleg egy különlegesen elegáns ruhát díszíthetett. És még csak a próbaásatásoknál tartunk!
Ám az archeológusok számára a legizgalmasabb az új metró útjában álló, a jelenlegi Liverpool állomásnál található, hírhedt Bethlem nevű tébolydában elhunytak temetője. A 18. század elejéig használt Bedlam néven ismertté vált temetkezési hely átfogó képet fog nyújtani az adott korról és magáról Londonról. Ide temették a sokszor megvert, kiéheztetett, megkínzott elmebetegeket, akikért sohasem jelentkezett a családjuk. Külön érdekesség, hogy ebben a temetőben nem tettek különbséget kor és nem, gazdag és szegény, öreg és fiatal között. Mostanáig itt nyugodtak a London fél lakosságát megsemmisítő 1348-as pestisjárvány áldozatai és a különféle háborúkban elesett katonák holttestei is. 1714 után két méter vastag földréteggel borították a temetőt, amire később ránőtt a város.
„A háromszáz éve érintetlen temető híven és soha nem látott változatosságban tükrözi majd London mindennapjait” – nyilatkozta Jay Carver, az Egyesült Királyság legnagyobb régészeti feltárásának vezetője. „Az eddig talált csontvázak kiváló állapotban vannak, becsléseink szerint mintegy négyezer embert temettek ide, és még számos fontos felfedezésre számítunk, mert ezek a leletek mintegy három évszázadnyi londoni életet fognak megmutatni nekünk” – teszi hozzá.
A vezetőrégész két különleges bizonyíték megtalálásában is reménykedik. Ismereteink szerint ide temették John Lilburne-t, vagy ismertebb nevén Freeborn Johnt, az alacsony társadalmi rangban születettek jogaiért radikálisan kampányoló röpiratírót és lázadót, aki a Towerben raboskodott, és kétszer is száműzték a városból, míg végül a kegyelmi kérvénye tárgyalása közben 1657-ben meghalt.
A másik „csemege” – ha szabad az adott kontextusban ilyen kifejezéssel élnünk – Robert Lockyer, Cromwell követője és hadserege tagjának megtalálása lenne. Ő volt az egyetlen katona, akit az 1649-es Bishopgate lázadásért kivégeztek, s szintén itt temették el. A temetésére – a hatóságok legnagyobb rémületére – több ezer gyászoló gyűlt össze, ruhájukon a Levellerek (az Angol Polgárháború politikai mozgalmának tagjai) zöld szalagjával.
Ahogy épül a metró, úgy fogunk egyre többet megtudni a háromszáz évvel ezelőtti London életéről. S kissé elvonatkoztatva eredeti témánktól, érdemes elmerengeni azon, hogy a 18. századi angol – mai kifejezéssel élve – polgárjogi aktivisták itt látható zöld szalagja, hova fejlődött az eltelt évszázadokban, s napjainkban hányféle színben és hányféle jelentéssel fejezhetjük ki vele a szolidaritásunkat.
