A metró, a pestis és a zöld szalag
Budapesten egy 1972-es kormányhatározat döntött a 4-es metróról. Az új 7,4 km hosszú, 10 állomással rendelkező szakaszra, ha minden igaz, jövőre – 41 év elteltével – szállhatnak fel az utasok. Londonban jelenleg grandiózus metróbővítési munkák folynak, s ennek eredményeképpen 2019-ig 118 km-nyi új vonalat és 39 megállót adnak majd át. Az alagútfúrások nyomán a tapasztalt régészeket is nagy meglepetés érte: rátaláltak a 14. századi pestisjárvány nyomaira és a hírhedt Bedlam temetőre. Itt nyugszik Robert Lockyer, Cromwell követője és kivégzett katonája, valamint John Lilburne röpiratíró és halálra ítélt lázadó. Vajon az archeológiai feltárás során előkerülnek-e ők is?
London: Európa első metrójának városa. Az 1863-ban két vonallal megnyílt, angolul „the Tube” becenévre hallgató közlekedési hálózat mára 400 km-es hosszúságban, mintegy 11 vonallal szeli át az angol fővárost a föld alatt.
2009 óta folynak a Crossrail nevű grandiózus metróbővítési munkák, s ennek eredményeképpen 2019-ig 118 km-nyi új vonalat és 39 megállót adnak majd át. Naponta mintegy hárommillió londoni utazik a metrón anélkül, hogy tudnák, mit rejt a föld mélye. Pedig ott van alattuk városuk egész történelme, teljes keresztmetszete, kezdve a kőkorszaktól egészen napjainkig.
Már a metróépítés előtti, mintegy negyven ponton végzett próbaásatások is döbbenetes eredményt mutattak. Előbukkant egy kitűnő mérnöki szakértelemről tanúskodó, agyag, farönkök, kövek és emberi csontok keverékéből lefektetett római út, amely valószínűleg egy, a Walbrook folyó fölött ívelő hídhoz vezetett. Állapota olyan jó, mint ha nemrég épült volna. A kezdeti feltárás során 9000 éves, a Temze folyómedrének kavicsából készített, kőkorszaki pattintott köveket dobott ki magából a föld, így bizonyítva a szakembereknek, hogy már a paleolitikum alatt is lakóhely volt ez a terület. Az emberi maradványokon kívül találtak még többek között egy fémből készült, egykor bőrszíjjal rögzített lópatkót – vajon ki bosszankodhatott az elvesztése miatt? –, egy kétezer éves sárgaréz pénzérmét, úgynevezett sestersiust és egy 16. századi velencei aranyérmét, amely a rajta található lyukból következtetve feltehetőleg egy különlegesen elegáns ruhát díszíthetett. És még csak a próbaásatásoknál tartunk!
Ám az archeológusok számára a legizgalmasabb az új metró útjában álló, a jelenlegi Liverpool állomásnál található, hírhedt Bethlem nevű tébolydában elhunytak temetője. A 18. század elejéig használt, Bedlam néven ismertté vált temetkezési hely átfogó képet fog nyújtani az adott korról és magáról Londonról. Ide temették a sokszor megvert, kiéheztetett, megkínzott elmebetegeket, akikért sohasem jelentkezett a családjuk. Külön érdekesség, hogy ebben a temetőben nem tettek különbséget kor és nem, gazdag és szegény, öreg és fiatal között. Mostanáig itt nyugodtak a London fél lakosságát megsemmisítő 1348-as pestisjárvány áldozatai és a különféle háborúkban elesett katonák holttestei is. 1714 után két méter vastag földréteggel borították a temetőt, amelyre később ránőtt a város.
„A háromszáz éve érintetlen temető híven és soha nem látott változatosságban tükrözi majd London mindennapjait – nyilatkozta Jay Carver, az Egyesült Királyság legnagyobb régészeti feltárásának vezetője. – Az eddig talált csontvázak kiváló állapotban vannak, becsléseink szerint mintegy négyezer embert temettek ide, és még számos fontos felfedezésre számítunk, mert ezek a leletek mintegy három évszázadnyi londoni életet fognak megmutatni nekünk” – teszi hozzá.
A vezető régész két különleges bizonyíték megtalálásában is reménykedik. Ismereteink szerint ide temették John Lilburne-t, ismertebb nevén Freeborn Johnt, az alacsony társadalmi rangban születettek jogaiért radikálisan kampányoló röpiratírót és lázadót, aki a Towerben raboskodott, és kétszer is száműzték a városból, míg végül 1657-ben, kegyelmi kérvényének tárgyalása közben meghalt.
A másik „csemege” – ha szabad az adott kontextusban ilyen kifejezéssel élnünk – Robert Lockyernek, Cromwell követőjének és hadserege tagjának megtalálása lenne. Ő volt az egyetlen katona, akit az 1649-es Bishopgate-lázadásért kivégeztek, s szintén itt temették el. A temetésére – a hatóságok legnagyobb rémületére – több ezer gyászoló gyűlt össze, ruhájukon a levellerek (az angol polgárháború politikai mozgalmának tagjai) zöld szalagjával.
Ahogy épül a metró, úgy fogunk egyre többet megtudni a háromszáz évvel ezelőtti London életéről. S kissé elvonatkoztatva eredeti témánktól, érdemes elmerengeni azon, hogy a 18. századi angol – mai kifejezéssel élve – polgárjogi aktivisták itt látható zöld szalagja hova fejlődött az eltelt évszázadokban, s napjainkban hányféle színben és hányféle jelentéssel fejezhetjük ki vele a szolidaritásunkat.
További, Nagy-Britanniával kapcsolatos írásokat olvashat az
angolosan.huweboldalon.
