A második helyezett Zöldek diákpolitikusa a Hallgatói Önkormányzat élén
A 85 tagú országos diákparlament erőviszonyai nemigen változnak – legerősebb a Néppárthoz közelálló csoport, visszaesett a szocialista diákegyesület, s csak nagy nehezen tartotta meg korábbi eredményét a jobboldali diákkör. Új elnök a Zöldek diákpolitikusa lett Kérdés, vajon pártpreferenciáik mennyiben követik a felnőttekét. Egy biztos: az országosan most először alkalmazott internetes szavazás csalódást okozott: inkább késleltette, mint elősegítette a kiértékelést.
Egy dologban kétségkívül közelítik a fiatalok a nagypolitikát: a vezetőválasztás ugyancsak nehezen ment. Végül három sikertelen szavazás után nem a legerősebb párt, hanem a Zöldek jelöltje szerezte meg a többséget. Az Osztrák Hallgatói Önkormányzat új vezetője a 24 éves tiroli Sigrid Maurer, akit nem saját frakciója, hanem a szocialista diákszervezet (VSSTÖ) jelölt a posztra. Döntéseit nem lesz könnyű keresztülvinni a testületen, ahol nincs kétharmados támogatottsága.
Ausztria 21 egyetemének összesen 230 ezer diákja járult az urnákhoz, pontosabban közülük 2200-an most először interneten szavazhattak, mégpedig egy héttel a tényleges voksolás előtt. A kiértékelés egyszerre történt, kicsit nehézkesebben a megszokottnál. Ugyanis az internetes rendszer nem működött tökéletesen. Igaz, az idén a korábbinál több, a 65 helyett 85 mandátumról döntöttek a hallgatók: most először az egyetemisták képviselőin kívül a szakfőiskolák is delegálhatták képviselőiket a hallgatói parlamentbe.
A választás az erőviszonyok tekintetében nem hozott változást. Az élen most is
az Osztrák Néppárthoz közeli AG (AktionsGemeinschaft) áll, huszonkét mandátummal (plusz kettő). A második-harmadik helyen a Zöldek és egy független szervezet osztozott. A szocialista diákszervezet (VSSTÖ) három mandátumot veszett, de a megszerzett nyolc elég volt a negyedik hely megtartásához. A jobboldal nem tűnik népszerűnek az egyetemisták körében: a Szabad Diákok Köre (RFS) éppen csak megőrizte egyetlen mandátumát. Ennyi sem jutott a liberális diákoknak, viszont az eddigi egy helyett most két, egymástól függetlenül indult kommunista szervezet jutott mandátumhoz.
A kétévenkénti hallgatói önkormányzati választásnak annyi előnye mindenképpen van, hogy ilyenkor a közvélemény figyelme jobban ráirányul az egyetemek helyzetére, a diákok gondjaira. A leköszönő diákvezetők beszámolhatnak mindarról, amit érzésük szerint programjukból megvalósítottak, és a helyükre pályázók is kapnak bőséges lehetőséget céljaik ecsetelésére. Mindez inkább szónoki képességeik fejlesztését szolgálja, hiszen az osztrák egyetemistákat egyre kevésbé érdekli, ki képviseli vélt vagy valós érdekeiket: az idei választáson újabb negatív rekord született, immár csak 25 százalékos volt a részvétel (két éve még 28, négy éve 30 százalék tartotta fontosnak, hogy szavazzon).
Ez az érdektelenség Ausztriában (is) általános jellemzője e korosztálynak: a választói korhatár leszállítása 18 évről 16-ra úgyszintén nemigen érdekli az érintetteket, s felmérések igazolják, hogy az ifjúság közömbös a politika iránt.
Talán ezért is nő azoknak a tábora, akik jobbnak tartanák, ha a hallgatói önkormányzatok inkább – és csakis - érdekvédelmi feladatokat látnának el. Persze ez sem mentes a politikától: a nagyobb beleszólási jog (például a szociális kérdések eldöntésébe, az ösztöndíjak odaítélésébe) csakis politikai harc eredménye lehet.
A most leköszönő diákvezetők mindenesetre jelentős sikert mondhatnak magukénak: két éve még programjuk szilárd része volt a néppárti kormány által 2001-ben bevezetett tandíj eltörlése, mára ez megvalósult. A diákok az intézkedésért következetesen harcoló AktionsGemeinschaftot jutalmazták, pedig nem úgy tűnt, hogy a szemeszterenkénti 363 euró befizetési kötelezettség túlságosan zavarta volna az érintetteket.
A tandíj eltörlése persze inkább felnőtt politikai megfontolások miatt valósult meg. És azért, mert a korrekció, a diákok anyagi helyzetének javítására bevezetett intézkedések nem voltak túl eredményesek. Köztük az az ötlet sem, hogy a tandíjat bizonyos kulcs szerint „elszámolt” önkéntes munkával lehessen megváltani. Az első akadályt maguk a kisegítésre szoruló szakmák emelték: az egészségügy például rögtön jelezte, hogy bármennyire is rászorul a házi ápolókra, a diákok kiképzése több pénzbe és energiába kerülne, mint amennyit a szolgáltatás megér. Más szakmák, ahol önkéntesek dolgoznak – mint a tűzoltóság - viszont mélységesen igazságtalannak tartották, hogy a ténylegesen térítés nélkül segédkezőkhöz csatlakozó egyetemisták a tandíj megváltásával közvetve pénzbeli juttatást kapnának.
A tandíj-kiváltó tevékenységként fennmaradó korrepetálással az volt a baj, hogy míg hivatalosan óránként 6 euróval számolták (volna) el, a szabadpiacon ugyanezért (feketén, persze) 30-40 euró a tarifa.
Két évig most nem kell a választásra gondolni. Kérdés, az új vezetők tudnak-e találni olyan célt, amely mozgósítja az egyre fásultabb egyetemi hallgatóságot
