A Magyar Gárda "romániai megfelelője", a Székely Gárda?!
A román sajtó meglepően sok újságcikkben foglalkozik a magyar nemzeti ünneppel, március 15-e jelentőségével, és sokan emlékeznek meg az 1990-ben történt marosvásárhelyi véres atrocitásokról is. Az ünnepet és megemlékezést azonban sok szerző nem hagyta meg tisztességben, és ez alkalomból is inkább a magyar irredentizmus és radikalizmus témáját feszegeti messze túllépve a "jó ízlés" határát.
Traian Băsescu román államfő magyarságnak szánt üzenetében méltatta a magyar történelmet és a magyar nép szabadságért való küzdelmét, megemlítve a 1848-as és 1956-os forradalmakat is. Üzenetében Băsescu abbeli véleményének is helyet adott, hogy a romániai magyaroknak ”büszkének kell lenniük román állampolgárságukra is”, majd boldogságot és jólétet kívánt minden magyarnak, bízva egy jobb európai jövőben - számolt be a
Kitekintő.A legtöbb március 15-ével foglalkozó cikk a Gândul (Gondolat) és Jurnalul Naţional (Nemzeti Napló) román napilapokban jelent meg. Ezek az írások többek között a magyar radikalizmussal, a székelyföldi követelésekkel, az autonómiával, a magyar nyelv székelyföldi hivatalossá tételével és a Székely Nemzeti Tanács nyilatkozataival foglalkoznak; de a sorok között a Magyar Gárda és ennek "romániai megfelelője", a Székely Gárda is szóba kerültek.
A Jurnalul Naţional honlapján már ennél hevesebb írások is helyt kaptak: az egyik a ”magyar irredentizmus fészkének” nevezi a magyar állami támogatással létrehozott és működtetett Sapientia egyetemet, ahol szerintük "irredentákat képeznek". A cikk megemlíti a radikális akcióiról elhíresült Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) ifjúsági szervezetet is, a Magyar és Székely gárda mellett a legaktívabb román-ellenes szervezetek közé sorolva azt.
Adrian Păunescu, a Moldova Köztársaság területén született román politikus a "Megtorló magyarság" (Hungarismul revanşard) című, minap megjelent gúnyos írásában magyar háborús bűnökről, sovinizmusról és szeparatizmusról értekezik. A cikkben Păunescu helyenként gátlástalanul megvádolja a magyarságot, annak háborús vétkei, kriminális cselekedetei, román-ellenes tettei miatt; állításait "történelmi tények" és események idézésével támasztja alá.
Az idei nemzeti megemlékezés ismét rámutatott, teljen el újabb évtized, legyenek bármilyen szorosak is az Európai Unió, a NATO, az európai nagycsalád, vagy a nemzetközi együttműködések, gazdasági kapcsolatok fűzte szálak, két ország között a legnehezebb dolog: túllépni a közös történelem okozta sérelmeken. Nehéz ez különösen akkor, ha mindkét országban újra és újra felütik fejüket a szélsőséges csoportosulások, hangosan követelve jussukat olyan történelmi időkre hivatkozva, melyekről nagyrészt fogalmuk sincs (és valószínűleg sohasem lesz). Amíg olyan erők mozgatják ezen indulatokat, mint a félelem és az ösztönös, zsigeri gyűlölet, addig kevés változással kecsegtet a jövő.
