A Lufthansa mint mentőangyal
2001 őszén úgy járt a gazdag Svájc nemzeti légitársasága, a Swissair, mint a közelmúltban a Malév: a nagy múltú cég tönkrement, adóssága 15 milliárd frank volt s gépei többé nem szállhattak fel. 2002 húsvétjakor azonban már levegőbe emelkedett az utód, a Swiss első gépe. Ám a nehézségek tovább tartottak, amíg a veszteséges vállalkozást a német Lufthansa meg nem mentette. A Swissnek, amely ma a Lufthansa-csoport legsikeresebb tagja, 90 gépe van, 38 ország 72 városába repül, tavaly több, mint 15 millió utast szállított és egyike a mindössze néhány európai légitársaságnak, amely nyereséges
.A jól vezetett, megbízható Swissair évtizedeken át fogalom volt. „Repülő bankként” is emlegették, hiszen Európa egyik gazdasági és pénzügyi központjából mindig rengeteg üzletember utasa volt, a világ minden tájára. Talán ez a siker téveszthette meg az állami támogatást is élvező vállalat vezetőit, akik a nyolcvanas években még magasabb törtek. Részben vagy egészben megvásároltak egy sor légitársaságot, köztük pl. a belga Sabenát, a portugál TAP-ot és másokat. Azt hirdették, hogy hamarosan már csak négy nagy légi-közlekedési vállalkozás marad majd talpon Európában: a német, a brit, a francia – és a Swissair. Ebbe azután belebuktak, hiszen túldimenzionált volt a flotta, miközben romlott a világgazdasági helyzet, emelkedtek az üzemanyagárak. S miután Svájc nem csak az EU-ba, hanem (népszavazás után) a szorosabb kapcsolódást jelentő Európai Gazdasági Térségbe sem lépett be, légitársasága további versenyhátrányba került.
Állami tőke-injekció sem segített
Tíz éve állami tőke-injekcióval látott munkához a Swiss, de a romló külső feltételek, hozzá a rossz vezetés, a belső ellentétek miatt ez távolról sem hozott megoldást. Azt a Lufthansa jelentette, amely szinte jelképes összegért, 339 millió frankért felvásárolta a céget, s az egyúttal a nemzetközi légitársaságok nagy tömörülése egyikének, a Star Alliance-nek is tagja lett. A német-svájci vállalat élére 2004-banx a német Christoph Franz, a német államvasút egyik vezető embere került, aki két év alatt nyereségessé tette a céget. Jóllehet a Swiss immár nem volt nemzeti légitársaságnak tekinthető, útja ettől kezdve felfelé vezetett. A nagy német konszern keretében igen jelentősen lehetett és lehet takarékoskodni, hiszen – jóllehet a Swiss önálló vezetés alatt áll – közösek a beszerzések, a gépektől a karbantartásig és közösek az ügyfélszolgálati irodák. A társaságnak ma nagyobb a hálózata, mint amekkora a Swissairnek valaha volt, fennmaradásukkal 7.500 munkahelyet sikerült megmenteni – további ezreket a beszállítóknál. Franz sikerére mi sem jellemzőbb, mint hogy néhány év után a Swiss felvirágoztatója a Lufthansa második embere lett, tavaly óta pedig a konszern élén áll.
Christoph Franz egyébként a Neue Zürcher Zeitungnak meglehetős borúlátással nyilatkozott a légi-közlekedés helyzetéről, kilátásairól. Mint mondotta, a piaci helyzet igencsak törékeny, hiszen a kormányok takarékoskodnak, ami csökkenti a kereseteket, így az utazási kedvet is. A csökkenő utas-szám, a növekvő költségek és adók miatt az európai légitársaságok jövedelme rendre csökken. Egyre nehezebben állják a versenyt a tengerentúli cégekkel, miközben éppen az éles verseny csak igen szerény áremeléseket tesz lehetővé. Külön hátrány a Swissnek a frank magas árfolyama – de a cég ezzel együtt kivételesen sikeres. Tudnivaló, hogy legfeljebb egy-két fapados légitársaság tud még Európában nyereséges maradni, mondotta a Lufthansa első embere.
