„A legrosszabból a legjobb”

A

Screen Dailyfilmszaklap úgy tudja, hogy a berlini ősbemutató nem marad el, mert létezik egy készre vágott, de német feliratok nélküli kópia. A dokumentumfilm jó részében a szereplők angolul beszélnek.

Cyril Tuschi harminchat éves orosz származású német filmrendező öt évig dolgozott a Hodorkovszkij-történeten, amelyben elsősorban az érdekelte, hogy egy olyan okos ember, mint Hodorkovszkij 2003-ban a számtalan figyelmeztetés és kérés ellenére miért szánta rá magát egy teljesen logikátlan lépésre, és az Egyesült Államokból visszatért Oroszországba, ahol még a novoszibirszki repülőtéren őrizetbe vették, és azóta is rács mögött van.

Az anyaggyűjtés öt évig tartott. „A legnehezebb volt megtalálni azokat az embereket, akik hajlandók beszélni erről a témáról” – mondta a rendező a

Kommerszantcímű orosz liberális független napilapnak adott interjújában. Tuschi megjárta Moszkvát és Szentpétervárt, Csitát – ahol Hodorkovszkij a 2005-ben, az első Yukos-perben kiszabott szabadságvesztését töltötte -, Berlint és New Yorkot, Tel Avivot és Londont, miközben állandó anyagi nehézségekkel küzdött.

A Kommerszant úgy tudja, hogy az egyik német alapítványnál becsületesen bevallották, azért nem támogatják a filmet, mert nem akarják magukra haragítani az orosz nagykövetséget. Az orosz illetékes hatóságoktól lehetetlenség volt hivatalos forgatási engedélyt beszerezni – a rendező leveleit és kérvényeit egyszerűen semmibe vették. De a legfőbb nehézség az volt, hogy szinte senki nem akart szóba állni vele - sem a hatalom, sem Hodorkovszkij oldaláról – mesélte a Kommerszant-nak a német filmes.

Végül mégis sikerült találkoznia néhány hozzátartozóval, a filmben megszólalnak barátok, volt kollégák és alkalmazottak, egy orosz és egy német politikus. - Túl sok a barát, és túl kevés az olyan megszólaló, aki szerint Hodorkovszkij egy csaló – írta a filmről

egy brit gazdasági honlapHodorkovszkij-szakértője”. A Kommerszant viszont úgy látja, hogy noha mind a két táborból jócskán hiányoznak fontos szereplők, a rendező mégis meggyőző dokumentumot állított össze. Hodorkovszkij ebben se nem szent, se nem bűnöző, hanem egy összetett figura, aki kora szabályi szerint élt, majd megpróbálta a szabályokat megváltoztatni. A dokumentumfilm lényegét egy angol gazdasági újságíró fogalmazza meg: eleinte Hodorkovszkij egyike volt a legrosszabb korporatív vállalkozóknak, de 2000 elején megváltozott és egyike lett a legjobbaknak, sőt ő lett a legjobb.

Maga a filmrendező a Kommerszántnak így beszélt erről: „Viszonyom Hodorkovszkijhoz számtalanszor változott a forgatás alatt. Eleinte egyszerűen érdekes karakternek tartottam, később áldozatnak, akiért küzdeni szeretnék. Még később rám szakadtak azok a borzalmas történetek, amelyekről nem tudom, megestek-e vagy sem a 90-es években – de megeshettek volna. Már le akartam állítani a projektet, amikor megkezdődött a második per, és megértettem, hogy nem tehetem, hogy a szívem vérzik”.

Cyril Tuschi legnagyobb fegyverténye – „valóságos csoda” , ahogyan ő mondja - az a tízperces interjú, amelyet a második Yukos-per első napjaiban sikerült a bírósági teremben a vádlottak padján ülő Hodorkovszkijjal leforgatnia. Hodorkovszkij ebben a többi között a következőket mondja: „2003-ban úgy jöttem haza, hogy tudtam, mi vár rám. A bíróságon akartam az álláspontomat megvédeni. Alighanem naiv elképzeléseim voltak az igazságszolgáltatásról”. „Megdöbbentett a nyugalma és az önfegyelme. Végig arra gondoltam, hogyan viselkednék az ő helyében ennyi a börtönben eltöltött év után! Biztosan nem lennék ilyen toleráns!„ – vallotta a találkozásról a rendező.

A Kommerszant beszámol arról is, hogy a Cyril Tuschival készített első interjúra és a filmről szóló írásukra sok dühös visszhang érkezett, mégpedig Hodorkovszkij elégedetlen híveitől, akik úgy látták, hogy a dokumentumfilm a volt oligarchát, a mai foglyot nem egynemű karakterként állítja be, hanem olyan személyiségként, amelynek egyaránt vannak jó és árnyoldalai. A Yukos egykori, most Londonban élő jogásza blogjában arról írt, hogy néhány, a film berlini bemutatójára meghívott volt munkatársának „nyomatékosan tanácsolták”, hogy ne utazzanak oda, mert „a film nem tükrözi adekvátan Hodorkovszkij személyiségének nagyságát”.

A Kommerszant azt a lehetőséget is fontolgatja, hogy „a projekt néhány szereplője később megbánta, hogy belement. A 180 órányi interjú bizonyos körülmények között, s különösen megfelelően megvágva akár kompromittáló is lehet”. Másfelől – viszi tovább a spekulációt a lap – az ellenérdekelt felet, Mihail Hodorkovszkij ellenségeit is roppant módon érdekelhetik a felvételek. A Cyril Tuschi által rögzített interjúk akár anyagot is szolgáltathatnak a harmadik Hodorkovszkij-Lebegyev ügyhöz, amiről mostanság elég sok szó esik.

A témához tartozik:

• Oroszország leghíresebb börtönlakója


• 13 és fél: A második Yukos-ügy

További írások Oroszországról az

oroszline.huoldalain