A legpraktikusabb forma

Nem tudom, önök közül a kisgyerekesek hogyan oldják meg a nagy családi mozgásokat. Nálunk a nyár eleji Balatonra való leköltözés, majd a nyár végi visszacígölés erősen terheli a házi logisztikai központot. Amikor csak egy pici fiunk volt, még egyszerűen ment minden. Aztán jött a második: egy újabb autós gyerekülés, kisbicikli, gokart, még egy doboz játék, még egy táska ruha csatlakozott az addigi összecsukható gyermekágyhoz, egy doboz játékhoz, pár szatyornyi gönchöz.

A következő nyárra vettem is egy kombi Mercedest.

Aztán év közben beláttam, túllőttem a célon. Két, esetleg négy hosszabb út gyenge mentség arra, hogy a kis 190-es mellett egy nagy Mercedes kombit is tartsunk a családban. (Majd ha olyan jól megy, hogy lakáj is lesz, akkor talán.) A feleségem kisebb Mercije megmaradt, hiszen annak olcsó a fenntartása, ráadásul a két gyermek óvodába hurcolása indokolja is a létét, de az én, napi összesen tizenhat kilométert rovó autóm távozott a családi flottából. Most egy vénséges-vén Fiat Pandám van, bárhol lehet vele parkolni, soha nem rettegek attól, hogy összekarcolják. Úgy használom, ahogy Európa rendes autós kultúráiban, sűrűn lakott városokban szokás a kocsikat: fogyóeszközként.

Mivel azonban a nagyobbik fiam már kétkerekű gépen bicajozik, a kisebbik is szorgosan tekeri a kitámasztókerekes bringa pedálját, ráadásul a család rákapott a görkorcsolyázásra, ezért az idén négy kerékpárt, három teljes görkorcsolya-felszerelést is vinnünk kellett a Balatonra. De mivel a hosszú túrákat még nem bírják jól a fiaim, ezért két biciklire való gyerekülést is be kellett tuszkolnunk az eddigi tételek mellé.
A Mercedes vitte az utódokat és a táskákat, a Panda vasszállító járműként, kerékpárokkal, ülésekkel, korcsolyákkal telepakolva, furgonként tette meg az utat Balatonföldvárig. Mi tagadás, domborodott mindkét autó oldala.

Nagy belsejű, akár családilag is hadrendbe állítható járgányra lenne szükségünk, ez világos. Elgondolkoztam a nagy, használt furgonokon – VW Transportereken, Ford Transitokon –, de egy olyan végképp felesleges lenne év közben. Jóval kisebb, de azért tágas jármű kéne – hoppá, ez lesz az!

A Citroën, Fiat és a Peugeot évtizedek óta közösen készíti közepes méretű haszonjárműveit. Most nekiálltak egy kicsi szériának is. Elsőként a kétüléses, hátul kizárólag rakteres változatokat dobták piacra (Nemo, Fiorino, Bipper), de a Citroënnek már a félig furgon, félig személyautó kivitel is szerepel az árlistájában, Nemo Combi néven. Mindent tud, amit a nagy furgonok. Öt, kicsit fapados kivitelű, de nagy és azért hátul is tűrhetően kényelmes ülése van – az elsők kifejezetten nagyok és komfortosak. Meglepő, hogy a 2,8 millió forinttól megvehető Combi Plus-felszereltséghez már mindkét oldalra jár a tolóajtó. Aki szokott gyerekülést pakolgatni, csemetét beszíjazni zsúfolt áruházi parkolóban, talán sejti, milyen áldás az ilyen helytakarékos megoldás.

A Nemo Combi részletekbe menően kitalált jármű. A csomagtér ajtaja például kétfelé nyílik, akár a ruhásszekrényé. A bal oldali, nagyobb elem hordozza a rendszámtáblát, ezért a jobb oldali, kisebb rész nyitva is hagyható, ha kinyúló tárgyat kell szállítani. Természetesen akad kalaptartó is, amely alá 356 liternyi poggyász fér. Ha ennél többre lenne szükség, a kalaptartó a hátsó ülések támlája mögé csúsztatható, s a mennyezetig további, közel 300 liter szabadul fel. És aki magányos furgonistaként rója néha az utakat, mint én szoktam a Pandával a Balatonra, annak kivett hátsó ülésekkel már 2,5 köbmétere lesz pakolgatni. Így talán még egy kisebb quadot is be lehet tuszkolni a biciklik mellé.

Utasokkal sem kellemetlen az autócska, bár minden belső elemen látszik: annak tudatában tervezték őket, hogy olykor piszkos, karcolós, nehéz tárgyak szánkáznak majd a felületeiken. Ám a strapabírás nem ment a használhatóság rovására: tizenkét tárolórekesz, változtatható magasságú vezetőülés, négy irányban állítható kormány, az emelt futóművű XTR-kivitelben alapáras, a többihez 220 ezer forintos felárért rendelhető klímaberendezés, MP3-as zenei fájlokat is lejátszó, CD-s hifi ad némi otthonosságot. Utasaink tehát élvezik majd a Nemót, legfeljebb a tömör bazalthoz mérhető finomságú rugózás miatt sziszegnek kicsit.

Amellett, hogy célszerű, a Nemo még jól is néz ki. Tömpe, karakteres orra, tolóajtóin a külső síkokba simuló, ügyes formájú üvegei, szélesen terpesztő kerekei, nagy sárvédő-domborításai, jópofa lámpái ügyesen rejtik a haszonjárműves alapokat. Ha sikkes nem lesz is Nemo Combival mutatkozni, de kölcsönöz azért egyfajta jókedvű osztálytalanságot az embernek.

Minden ügyessége ellenére a Nemót sikerült beszuszakolni négy méter alá, tehát a mai kiskocsik után fennmaradó parkolóhelyre szépen bemanőverezhető. Kis méretei, könnyű vezethetősége, magasra tett váltója miatt a nők sem tartják majd kezelhetetlennek. Előre jól érezni a határait, hátrafelé pedig – nos, arra jobb, ha a 140 ezer forintos felárral mért parkolóradar vigyáz.

Mivel Citroënről van szó, a Nemót jó szívvel csakis dízelmotorral ajánlanám megvételre. Az 1,4 HDI elképesztően takarékos – városban sem lehetetlen 6 liter alá szorítani a száz kilométerenkénti fogyasztását. És bár nem versenymotor, de tűrhető lendülettel mozgatja az 1,1 tonnás furgontestet, s – nem mellesleg – az orgánuma is kellemes: morgós ugyan, de sosem tolakodó.

Egy klímaberendezéses, két tolóajtós, tolatóradaros 1.4 HDI már 3,5 millió forint alatt összeállítható a listáról. Utána pedig nem lesz szükség nagy limuzinra, városi minire, sem kombi Mercedesre. Egy nagyobb járműhöz képest a Nemo Combival alább adunk ugyan kényelemből, presztízsből pedig megütjük a földszintet, de ha a sokoldalú használat a cél, elsősorban városi üzemben, olykor-olykor beiktatott, pár száz kilométeres túrákkal, ennél okosabban nehezen választhatnánk. A jóval puhábban rugózó, körben ablakos, igazi személyautó kivitel lesz talán csak jobb vétel. De olyat még csak a Fiat mutatott be, Fiorino Cubo néven. És még arra is várni kell.