A kurd Piemont – Népszavazást tartanak a Közel-Kelet egyik legforróbb problémájáról

A Közel-Kelet egyik legforróbb problémáját érinti a most kiírt népszavazás; a négy országban is jelentős kisebbségként, másutt szórványban élő, állam nélküli, mintegy 40 millió kurd ügyét. Egyetlen demokratikus ország sem ellenezhet egy népszavazást – érvelt Hosjar Zebari a lépés mellett. Majd mindjárt hozzátette, hogy nem a függetlenségről, hanem a népszavazásról beszél. Növeli a referendum ellentmondásosságát, hogy nemcsak az iraki központi kormány által is elismert területről szól, hanem arról is dönteni kellene, hogy erősen vitatott területek is a jövőbeni Kurdisztánhoz tartozzanak-e. Ilyen mindenekelőtt Kirkuk vegyes lakosságú városa. A KRG fegyveres erői ugyanis a Bagdad által kurdként elismertnél nagyobb területet tartanak megszállva, s mindenhol megtartják a referendumot.

Észak-Irak nem tisztán kurd vidék. A hegyes és kőolajban gazdag tartománynak arab, török (másként turkomán) és asszír lakói is vannak. Vallásilag is igen tarka e táj. Általában azt mondják, hogy a kurdok többsége szunnita muzulmán. De vannak síita és alevita kurdok is. Rajtuk kívül számtalan régi vallás követői, jazidik, sabakok, jarszanik gyakorolják sokszor titkos hitüket, miközben több ősi keresztény egyház is otthon van ezen a földön. A kurd nép törzsi és nyelvjárási szempontból is tagolt. Távolabbi vidékek lakói gyakran nem értik egymás beszédét, és közvetítő nyelveket használnak, a törököt, a perzsát, az arabot. A tagoltság gyakran politikai képet vesz fel. A két fő iraki kurd pártot két törzs hegemóniája határozza meg. A kormányzó Kurdisztán Demokratikus Pártját a Barzani, míg a Kurdisztáni Haladó Uniót a Sorani törzs, azon belül is a Talabani család határozza meg.

MTI/EPA/Ulas Yunus Tosun

A népszavazás kiírásakor a KRG arra hivatkozott, hogy a szuverenitás kijár a több mint negyvenmillió kurdnak. A fél magyarországnyi (41 710 négyzetkilométer) területen élő, hárommilliós lakosság által elnyerhető függetlenség azonban aligha elégíti ki a törökországi, iráni, szíriai és a kaukázusi államokban élő kurdok államiságigényét. A kurdok ősidők óta élnek itt. Az Oszmán Birodalom összeomlásával kezdték benyújtani államalakítási igényeiket a győztes hatalmaknál a helyi törzsi és politikai vezetők a kurdok által lakott vilajetekben. Nem nagyon hallgatták meg őket. A húszas évek elején rajzolgattak kurd határokat a mai Irak és Törökország hegyes vidékeire, de végül ebből nem lett semmi. Az 1916-os hírhedt Sykes–Picot-térkép valósult meg, kurd államiság nélkül. A második világháború után Irán szovjet zónájában rövid ideig létezett egy kurd állam, de a sah serege szétverte, amikor a szovjetek kivonultak. Azóta kurd állam nem létezik. Autonómia is csak Irakban alakulhatott, de ez sem volt soha rendezett helyzet.

A különböző bagdadi kormányok, diktatúrák elismerték ugyan a kurdok nyelvi jogait, az önkormányzatot is elvileg jóváhagyták, de békés fejlődés, együttélés nem volt. Szaddám Huszein véres háborút folytatott a kurd falvak ellen, ennek mélypontja a Halabdzsa városa elleni vegyi támadás volt 1988 márciusában. Ötezer halálos áldozata és hétezer sebesültje volt a légi csapásnak. Ez a mai napig meghatározza az iraki kurdok és a bagdadi kormányok viszonyát. A mostani Irakon belüli kurd terület akkor különülhetett el, amikor az első Öböl-háborúban az amerikaiak vezette szövetség először verte meg Szaddámot. A kurdok ekkor felkeltek a rezsim ellen, s az ellencsapást a szövetség akadályozta meg azzal, hogy a háború befejezése után is megtiltotta Szaddámnak, hogy légiereje berepüljön ebbe a légtérbe. A 2003-as, Irak elleni amerikai invázió tette véglegessé a terület valódi autonómiáját. Ezt az új iraki alkotmányban is rögzítették.

A kurdok fontos szereplővé lettek a bagdadi politikában, Dzsalal Talabani hét évig volt az ország jelképes jogkörökkel felruházott államelnöke. A KRG gyakorlatilag állammá vált Irakon belül. A kontraszt óriási, ha a kurd politika patriarchális rendezettségét egybevetjük az „arab Irak” terrortól, vallási belháborúktól tépett állapotaival. Különösen erős a kontraszt, mióta jelentkezett az ISIS a térségben. Sokáig Irakban a KRG pesmerga csapatai voltak egyedül képesek feltartóztatni a martalóc hordát. Részt vettek a Moszul felszabadításért folyó hadműveletekben. Fontosságukat mutatja, hogy a magyar kormány is a kurd fegyveres erők megsegítésére delegált kisebb kontingenst Irak területére. „A kurd függetlenség ügye olyan pályán mozog, amelyen nem az a kérdés, hogy megvalósítható-e, hanem az, hogy mikor” – mondta Vincent Stewart amerikai altábornagy, a Pentagon hírszerzési főnöke a szenátus fegyveres erők bizottsága előtt a múlt hónapban.

Hosjar Zebari, Irak korábbi külügyminisztere, a KRG főtanácsadója

A népszavazás bejelentése után az amerikai kormány szinte teljes összhangban a bagdadi, a teheráni és az ankarai illetékesekkel az iraki állam területi egysége mellett foglalt állást. Ki menyire gondolta ezt komolyan? Törökországnak most a KRG-vel van a legjobb szomszédi viszonya. Törökországon át juttatják ki a piacra a kurd területeken kitermelt kőolajat. A KRG visszafogott, amikor Recep Tayyip Erdogan rendszere a kurdok törökországi szervezete, a PKK gerillái ellen intéz támadásokat. Az ő fő bázisuk iraki kurd területen, az iráni határhoz közeli Kandil-hegységben van. Az iraki kurdok azokat a műveleteket is elnézték, amelyeket a török hadsereg a szíriai kurd önvédelmi erők ellen intézett, illetve amelyekkel Ankara mindenáron meg akarja akadályozni, hogy Észak-Irakban létezzen a kurd autonómia. Erdogan most azt mondta ugyan, hogy erre a függetlenségre senkinek nincs szüksége, de sokak szerint hasznot húzhatna a tengertől távoli, hegyek közé zárt ország megalakulásából. Van ugyanis, aki úgy látja, hogy a kurd állam gátat vethetne a síita hatalmi sáv működésének Irán felől. Ebből a szempontól érthető például, hogy Iz­­rael­­ben miért üdvözlik a lehetséges kurd függetlenséget.

Irán érthető módon ellenzi a különválás gondolatát is. Irak gyakorlatilag Irán kliensállama lett, s nem érdeke a teheráni hatalmi politikának egy újabb – ráadásul világias és demokratikus – szereplő megjelenése határainál. Az is világos, hogy ez az állam Nyugat-orientált lenne és szoros kapcsolatot tartana fenn az Egyesült Államokkal. Ráadásul Iránnak is vannak kurdok lakta tartományai. Az iszlám köztársaság viszonya a maga kurd lakosságával rendezetlen. A Kandil-hegységben a PKK gerillái mellett iráni kurd partizánok is vannak. Az iszlám színezetű szélsőségnek is vannak hívei – a legutóbbi teheráni terrorakciókat az ISIS iráni kurd születésű terroristái hajtották végre.

A helyi hatalmak megfontolásai mellett felvetődik a kérdés: hogyan reagálnak a népszavazási kezdeményezésre a különböző országban élő kurd nemzetiségű emberek? Úgy tekintenének-e iraki Kurdisztánra, mint a „kurd Piemontra”, ahonnan kiindul és egyesíti őket a nemzeti eszme? Mennyire eleven a 21. században a nacionalista eszme? Vagy egy újabb kaotikus közel-keleti Dél-Szudánra számíthatunk?

Nem lesz független

Az iraki Kurdisztán fővárosában, Erbilben élő Belényi Dánieltől megkérdeztem, miként fogadta környezete a függetlenségi népszavazás hírét. Elmondása szerint egyöntetű a vélemény, hogy nagyon fontos számukra a referendum, és biztosra veszik, hogy 90 százalék felett lesznek az igenek. Gyakorlatban ez nem jelent majd változást, ettől nem lesz független Kurdisztán. Az eredmény fegyvertény lesz, amellyel a jövőbeni tárgyalásokon felmutathatják: iraki Kurdisztán népe felhatalmazást adott a mindenkori kormánynak a függetlenség elérésére, és ezt a feleknek tiszteletben kell tartaniuk. A legfontosabb most a függetlenedés Bagdadtól.

Az iraki kormánnyal van a legtöbb konfliktus. Ilyenek az olajbevételek elosztása, a Moszul felszabadítása utáni rendezés, a felszabadított vitatott területek, a kirkuki olajmezők hovatartozása. Egyik beszélgetőpartnere úgy vélekedett, hogy Bagdad hajlik majd a megegyezésre, ha az csak a KRG területére vonatkozik, és végül Kurdisztán nem okoz nekik több fejfájást. Azt elképzelhetetlennek tartják, hogy Törökország vagy Irán lemondjon területekről egy majdani kurd állam javára. Előfordulhat, hogy a törökök azonnal lezárják a határokat, de az is, hogy elfogadják Kurdisztán függetlenségét, ha a PKK felhagy törökországi tevékenységével. Az is elképzelhető, hogy a törökök valamilyen beavatkozási lehetőséget, állandó katonai jelenlétet követelnek cserébe a függetlenség elismeréséért.

A KRG területén élő Michael Benjamin asszír keresztény aktivita, a térség kisebbségi ügyeinek jó ismerője szerint általában a kurd társadalom, a pártok, társadalmi szervezetek egyetértenek a népszavazás gondolatával. De vita közöttük a népszavazás időzítését illetően, illetve arról, hogyan és miként érvényesítsék a referendum döntését. Figyelembe kell venni, hogy a kurdisztáni parlament több, mint két éve nem működik. Sok a konfliktus Bagdaddal és nagyon súlyos a gazdasági válság. És nem dőlt el ezen kívül az sem, mely területekre terjed ki a referendum. Vannak a kisebbségek között (ilyenek az asszír, káldeus, szíriai katolikus keresztények) csoportok, amelyek vitatják a népszavazás gondolatát. Tudni szeretnék, miféle országban élnek majd, s az hogyan garantálja jogaikat. Sokaknak rossz a tapasztalatuk a kurdisztáni politikai életben való részvételüket illetően. Sok a vitás kérdés a demográfiai változások, a keresztény tulajdon kisajátítása miatt.