A középkori Európa és a kereszténység 1000 éves története
Paderborn, az egykori Hanza-város, napjaink egyetemi városa, még novemberig kínál páratlan látnivalót: három múzeumában a keresztény vallás európai elterjedésének útját mutatja be a római kori kezdetektől a reformációig, ritkán, vagy máskor nem is látható műtárgyakkal, régészeti leletekkel illusztrálva.
A helyszín nem véletlen: a vesztfáliai városban 799 -ben találkozott III.Leó pápa Nagy Károllyal, ekkor született meg a döntés Nagy Károly császárrá koronázásáról és ebben az évben alapították meg a püspökséget. Ennek fontos szerepe volt az európai térítésben s Paderborn, ahol kereskedelmi utak találkoztak, egyik székhelye volt a 800-ban Rómában császárrá koronázott Nagy Károlynak, az új vallás szorgos terjesztőjének, helyszíne a középkori Német Birodalom országgyűléseinek. (Zárójelben magyar vonatkozás: kalandozó eleink 924-ben már harmadszor próbálták elfoglalni a várost, ám a fegyvert ragadó polgárok ezúttal is visszaverték őket. A harcias múlt nem akadályozta, hogy Paderborn 1994 óta testvérvárosi kapcsolatot ápoljon Debrecennel).
Ugyancsak nem véletlen, hogy a nagyszabású kiállítást, amely Európa sok országából, 24 múzeumából, köztük a Magyar Nemzeti Múzeum anyagából mutat be értékeket, ebben az évben rendezték. A 2013-as évhez 313 kapcsolódik: az utóbbi esztendőben kötötte a nyugat – és a kelet-római császár. Konstantin illetve Licinius, a milánói megállapodást. Az vallásszabadságot biztosított a birodalomban s megfosztotta előjogaiktól az „öröklött” római isteneket. Ekkor indult a folyamat, amely 380-ra római államvallássá tette a kereszténységet.
Mindeddig nem vállalkozott kiállítás a feladatra, hogy megvilágítsa: hogyan törhetett utat magának egy obskúrus galileai szekta a magasan civilizált római világbirodalomban? S hogyan nyerhette azután meg magának a szláv erdőlakókat és a grönlandi vikingeket, a vérszomjas germán törzseket és a művelt római patríciusokat? Hogyan lett Európa keresztény?
A kiállítás ezt az utat mutatja fel. Ahogyan az új vallás először, egyfajta „diffúziós” folyamatban hatotta át a római birodalom politikáját, gazdaságát. Majd amikor e folyamat már szervezetté, tudatossá vált, és Nagy Gergely pápa útnak indította hittérítőit „az ismert világ határáig.” Így indult útnak Szt. Patrick Angliába és Írországba, Szt. Bonifác a franciák földjére. Összetett folyamat volt az, amelynek kölcsönhatásai az egyházat is formálták.
Politika, háborúk és a pogányok
A kiállítás második része az Újkor kezdetéig ívelve tükrözi, hogyan párosult később a kereszténység a háborúkkal, a politikai terjeszkedéssel, hogyan alkalmaztak immár erőszakot is a térítésnél. Annál inkább, hiszen minél távolabb jutottak Rómától keletre – amint a fennmaradt császári és pápai okmányok tükrözik – a térítők mind nehezebben tudták megértetni magukat a „pogányokkal.” Igaz, lehetett a hitet terjeszteni szelíd módszerekkel is, amint Kirill és Metód, a szlávok megtérítőinek példája mutatja.
Vagy 600 kiállítási tárgy illusztrálja ezt a sokrétű utat, köztük páratlan ritkaságok. Mint pl. egy angolszász főúrnak 700-ból származó, az angliai Southendnél nemrég feltárt sírja, amelyben gazdag ékszergyűjteményt találtak, a halott szemeire pedig két kis arany kereszt volt elhelyezve. A halott feltehetően egy korán megtért uralkodó, Saebert király.
A tárlatok harmadik része a keresztény vallás mitoligizálásával, tanításainak felhasználásával foglalkozik a későbbi korokban, az európai államok kialakulásának idejében, napjainkig, „Quo vadis” cím alatt, bemutatva annak pozitív és negatív vonásait.
A kiállítást fő védnöke, Joachim Gauck államelnök (korábban maga is protestáns lelkész) nyitotta meg, hangoztatva: „ A keresztény középkorral foglalkozva nagyon sokat tudunk meg saját magunkról, eredetünkről, gyökereinkről, a bennünket ért s máig érvényesülő hatásokról...Európában hosszú, közös történelem, köt össze bennünket, sokkal több, mint a közös pénz....”
Magdolna Wiebe
Tekintsék meg a kiállítás néhány további kincsét:
