A kertváros visszavág – Újrarendeződnek az amerikai erőviszonyok
Egyre feszültebb szembenállást érzékel a két nagy párt közti viszonyban a Pew Research Center október végén közzétett elemzése, de árnyalja a képet a demokraták és a republikánusok belső megosztottsága is. Négy-négy csoportot különböztet meg a kutatóintézet mindkét pártban. A republikánusok eltérő álláspontokat foglalnak el a bevándorlás, a külpolitika és a jövedelemelosztás kérdéseiben. A demokratákat egyben tartja, hogy elutasítják Trumpot, de nem feltétlenül értenek egyet abban, milyen szerepet vállaljon Amerika a világban, hogyan kellene viszonyulni a vallásokhoz és erkölcsi kérdésekhez.
A republikánusok hagyományosnak nevezhető konzervatív magja a teljes lakosságnak csak 13 százalékát adja, de a politikailag aktív köztársaságiaknak már a 43 százalékát. Ez a tábor vagyonos fehérekből áll, akik támogatják, hogy Amerika aktívan formálja a világ dolgait, alacsonyabb adókat szeretnének, s mindinkább elfogadják a homoszexualitást.
A következő nagy csoport, amely a múlt évi elnökválasztások során a mérleg nyelvét Trump felé fordította az elektori testületben, a kevésbé iskolázott, az „Amerika mindenekelőtt” hívószóra ugró csoport, amely aggódik a bevándorlás, a külső kötelezettségek miatt. Összetartja e két nagy erőt, hogy feltétel nélkül kiállnak Trump mellett, igaz, abban már megoszlanak a vélemények, hogyan végzi az elnök a munkáját. A piac tisztességes működésében egyáltalán nem hívő republikánusok képezik aztán a következő réteget, s inkább adót emelnének, mintsem csökkentenének. A negyedik a fiatalabb, kevésbé fehér vállalkozók nagyobb családja, amely úgy gondolja, a bevándorlók inkább erősítik az amerikai gazdaságot, mintsem gyengítik.
A demokrata oldalon a liberálisok a politikailag aktívak csaknem felét képviselik, s részvételük a közéletben egyre erőteljesebb, okulván a tavalyi fiaskóból is. Hozzájuk képest a gazdaság nyújtotta szinte korlátlan lehetőségekben bízó csoport csak a vállalati profitok megítélésében tér el, inkább elfogadja a kirívó nyereségeket, mint a liberális tábor. A kiábrándultak és a hívők két kisebb tábora kevésbé művelt, szegényebb, támogató kormányt és biztonságos szociális hálót szeretne.
A két párton belüli két legnagyobb nézetegyüttes tagjai azt mondják, nagyon is részt vesznek a jövő évi félidős szavazásokon – amikor újraválasztják a teljes szövetségi képviselőházat és a szenátus egyharmadát –, mert nem mindegy, milyen lesz a törvényhozás összetétele. Éles küzdelem várható, melynek előfutáraként sok helyi erőpróbát rendeztek ebben a hónapban. S a demokraták, akik a Pew kutatói szerint is jóval nagyobb számban mutattak hajlandóságot a voksolásra, mint tavaly, mint kés a vajban, úgy törtek előre. Virginiában, ahol tavaly Hillary Clinton öt százalékponttal verte Trumpot, a demokrata kormányzójelölt, Ralph Northam kilenc százalékpontot vert ellenfelére, Ed Gillespie-re, aki nem kért ugyan Trump személyes jelenlétéből a kampányában, de a szavazókat rasszista kiszólásokkal is szerette volna feltüzelni. A fehér nacionalisták emlékezetes charlottsville-i felvonulása után azt ígérte, nem tünteti el a konföderációs emlékműveket, míg a demokrata bátran képviselte ennek az ellenkezőjét. A fővároshoz közel fekvő észak-virginiai megyékben és kertvárosokban, ahol jómódú, magasan képzett és etnikailag vegyes népesség él, elutasításra talált a republikánus szöveg. Az állam déli részének szegényebb, mezőgazdasági jellegű vidékein tartotta állásait a Republikánus Párt. De vesztett. Az 1800-as évek vége óta nem fordult elő, hogy az elnök pártja az állami képviselőházban ekkora vereséget szenvedjen el. A szavazatok végső összesítése előtt a száztagú alsó kamarában egyenlően oszlanak meg a mandátumok, vagyis a demokraták legalább tizenöt helyet hódítottak el. Steven Rogers, a Saint Louis-i Egyetem professzora rámutat: az elnök népszerűtlenségéből a történelmi tapasztalatok szerint két-három fős előretörés következett volna. Ám ez arra utal, hogy jövőre a demokraták akár tarolhatnak is.
Hasonló helyzet alakult ki New Jersey-ben, ahol a távozó republikánus Chris Christie helyére a demokrata Phil Murphy került, és az állam csatlakozott azon másik hathoz, ahol a kormányzó és a helyi kongresszus is demokrata kezekben van. A Philadelphia körüli megyékben is évtizedek óta nem látott sikert értek el a demokraták. A republikánusok számára ez azt sejteti, Trump inkább tehertételnek bizonyulhat a jövő évi félidős vizsgán. De egyben azt is sugallja, hogy a köztársaságiak is igyekeznek mozgósítani, és ezért próbálják meg most átnyomni a szövetségi törvényhozáson az adócsökkentést, egyéb eredmény híján, hogy legalább felmutathassanak valamit. Ám Virginia figyelmeztető jel más szempontból is: a szavazók számára a legfontosabb tényezővé a betegbiztosítás megőrzése vált, vagyis a Trump által megszüntetni óhajtott Obamacare megvédése. Republikánus stratégák most attól félnek, hogy 2018-ban a republikánusok lemondhatnak a nők és a kisebbségek szavazatairól, hacsak hangnemet nem váltanak.
Mi a tanulság? A demokraták különböző szárnyainak össze kell fogniuk – írja E. J. Dionne a The Washington Postban –, nehogy olyan belső küzdelmek gyengítsék a pártot, mint tavaly Hillary Clinton és Bernie Sanders csatája. Virginiában az előválasztások után Ralph Northam megkapta a szükséges támogatást, a szavazók pedig hajlandók voltak különböző ideológiájú emberekre szavazni – az első transznemű politikus is bekerült a képviselők közé – az általuk katasztrófaként megélt Trump-elnökség ellenében. A republikánus oldalon pedig azt hangoztatta John Kasich ohiói kormányzó, hogy véget kell vetni a felelősséget áthárító, bűnbakkereső retorikának, és az embereket érdeklő ügyekkel, a betegbiztosítással és a gazdasággal kell foglalkozni. Trumpra utalva megjegyezte: az egyes szavazók dühére épített politika egyszer bejöhet, de tartóssá nem válhat. – Istennek hála – tette hozzá.
