A görög lecke

– Mintha temetésen lennék – mondta pár napja egy párizsi EU-konferencia szünetében a 168 Órának telefonon Jan Zielonka, az Oxfordi Egyetem európai tanulmányok professzora. A görög népszavazás utáni uniós hangulatra utalt.

Zielonka professzor így folytatta:
– Görögország régóta betegeskedik, ám évek alatt kiderült, tünetei kezelésére hatástalan, sőt káros gyógyszert adagoltak a hitelezői. És most továbbra is ugyanezt a terápiát alkalmazzák.

Eltérő vélemények

Kétségtelen, az IMF közgazdászai maguk is beismerték: az elmúlt öt esztendőben a hitelezők által elvárt megszorítások nem vezettek eredményre Görögországban. Inkább további recesszióba süllyesztették a gazdaságot. A görög GDP 25 százalékkal csökkent, a fiatalok 50 százaléka munkanélküli.

A 168 Óra megkereste telefonon Lukasz Cukaliszt, az Athéni Egyetem európai integrációval foglalkozó professzorát is, vajon ő hogyan látja belülről Görögország helyzetét. Szerinte elkerülhetetlenek voltak a megszorítások, még ha az intézkedések drasztikus mértéke és a rövid teljesítési határidők valóban jogosan kifogásolhatók is. Görögországban ugyanis öt éve még 50 százalékos volt a költségvetési hiány, s ilyen komoly deficit csak kiigazításokkal kezelhető. De azért azt is megjegyzi Cukalisz professzor: Írországban ugyanakkor semmi szükség nem volt kiigazításokra, mégis ezt várták a hitelezők.

– Általánosságban kijelenthető: a fűnyíróelv nyilvánvalóan sehol sem működik. Meg kellett volna találni azokat a területeket, ahonnan még el lehet vonni, illetve azokat, ahol inkább befektetés szükséges. Nincs gazdasági növekedés pusztán elvonásból, befektetés nélkül. És az is biztos: a szükséges intézkedések nagy részét már megtette Görögország. A további súlyos megszorításoknak katasztrofális hatásuk lehet – véleményez Lukasz Cukalisz.

Az újabb csomagot csak úgy kerülhették volna el, ha Görögország kilép az eurózónából.

– Ez visszafordíthatatlan károkkal járt volna. Nekünk nincs szükségünk önálló árfolyampolitikára, nem ez a görög gazdasági válság oka. Ám a kilépéssel a bankrendszer összeomolna, a gazdaság még súlyosabb recesszióba kerülne, s akár éhséglázadások is kitörhetnének – jegyzi meg Lukasz Cukalisz.

Az Oxfordi Egyetem professzora, Jan Zielonka viszont esélyét sem látja annak, hogy az EU „bástyaállamai” változtassanak hozzáállásukon és újragondolják eddigi gazdaságpolitikájukat.

– Ez egyre valószínűtlenebb. Tíz évvel ezelőtt nagyjából azonos szintű volt a munkanélküliség Németországban és Spanyolországban. Ma az előbbiben 5, utóbbiban 25 százalék. Már tíz éve sem látta be a német vezetés: a számukra hatékony gazdaságpolitika az eltérő gazdasági szerkezetű Spanyolországban az ellenkező hatást válthatja ki.
Abban mindkét professzor egyetért: ha az uniós válságkezelés nem használ, veszélyes folyamatok is elindulhatnak. Ha ugyanis belebukik a válságba Alexisz Ciprasz görög miniszterelnök, felerősödhetnek az országban a fasiszta erők. És ezzel Görögország egyre távolodhat az Európai Uniótól, és inkább a közel-keleti országokkal kereshet partneri kapcsolatokat.

Zielonka hangsúlyozza is: a görög válság eleve megelőzhető lett volna egy uniós gazdasági koncepcióval a közös ügyek kezelésére.

– A sok különutas gazdasági kormányzással az eurózóna sem lehet stabil – folytatta Zielonka –, hiszen a közös valuta másképp nem működhet. Nézze csak meg, mi történt 2008-ban, amikor beütött a nemzetközi pénzügyi válság. Újabb orvosi hasonlattal élve: Amerikát ledöntötte a lábáról az influenza, miközben Európa súlyos tüdőgyulladást kapott. És továbbra is tartotta magát az uniós vezetői babona: Aszpirinnel mindkét betegség gyógyítható.
Hogy mi lehetne a közös európai gazdasági koncepció?

Javaslatok

Cukalisz javaslata: Európa-szerte működtethető befektetési programokra van szükség. Olyanokra, amelyekkel kezelhető Európa jelenleg legégetőbb társadalmi-gazdasági problémája, a növekvő egyenlőtlenségek és ezzel összefüggésben az erősödő elszegényedés.

– Csakhogy ennek a válasznak nem a Sziriza-féle radikális, populista baloldalról, hanem a szociáldemokrata baloldal felől kell jönnie. Márpedig az elmúlt évek európai választásai jól mutatják: egyre inkább háttérbe szorulnak ezek az ideológiák. Az önök miniszterelnöke, Orbán Viktor az illiberális demokráciák jövőjéről beszél Európában. Ennek szerencsére nincs esélye. De elszomorítóak és ijesztőek az efféle megnyilvánulások.
Persze a közös gazdasági ügyeken kívül vannak kizárólag tagállami döntéskörbe tartozó kérdések is. Például az: hogyan lehet fenntarthatóvá tenni a nyugdíjrendszert?

Cukalisz kiemeli még: a közös gazdasági koncepció nem jelenti a kapitalizmusformák uniformizálását. Az Európai Unió ugyanis elbírja a gazdasági szerkezetek sokféleségét.

– De tény: a globalizációs trendek a kapitalizmus formáiban is érvényesülnek, és ez összetett helyzetet eredményez, amire a baloldalnak egyelőre nincsenek egyértelmű válaszai. Tagadhatatlan az is, hogy vannak sikeresebben működő kapitalizmusok. A skandináv országok jobban teljesítenek, mint mondjuk a déliek. De a gazdasági modell felépítése lassú folyamat, ráadásul egyéni kormányzati döntések függvénye. Központilag nem meghatározható – mondja Cukalisz professzor.
Másként látja Jan Zielonka. Szerinte nem jött el még az ideje annak, hogy hatékony gazdasági modelleket keressünk az unióban. Merthogy az EU jelenleg az alapvető és akut problémáit sem tudja kezelni.

– És itt nem csak a görög válságról van szó. Mégis milyen válasz született a keleti szomszédok, legfőképp Ukrajna ügyére? A migránshelyzetre? Az unió kiválóan maszatolja el és halogatja a végtelenségig a fontos döntéseit. Csakhogy ez így nem működik.

Eltűnt szolidaritás

Ijesztőnek tartja Zielonka azt is: ha az európai összgazdasági teljesítmény két százalékát kitevő Görögország krízisét nem tudja kezelni az unió, mi történne, ha egy nagyobb ország, például Olaszország omolna össze?

– Minden bajunk abból fakad, hogy eltűnt a szolidaritás Európából. Pedig az utolsó utáni pillanatban vagyunk, hogy megmentsük a közös európai értékeket. Máskülönben Európa szétesik.