A fogpiszkáló és az atombomba

Magyarország a maga részéről „jó gondolatnak” tartja – voltaképpen már tavalyi első felmerülésekor is annak tartotta – azt a kezdeményezést, amelyet eredeti formájában a dán, finn, holland és a német külügyminiszterek jegyeztek, és amelynek lényege, hogy az alapvető jogok és értékek tagállami nyomon követésére és betartatására hozzanak létre egyfajta uniós mechanizmust – foglalta össze Martonyi János a magyar álláspontot a kérdés első miniszteri szintű vitája után. „Bármilyen rendszer jobb annál, mint amikor eseti jelleggel, netán megalapozatlan vélekedések alapján lépnek fel valaki ellen” – mutatott rá a magyar külügyminiszter, aki szerint „nekünk az a jó, ha vannak világos, lefektetett kritériumok”, kerülendő azt, hogy „bárki vádolhasson bárkit”. Hozzátette ugyanakkor, hogy ahhoz, hogy egy ilyen rendszer a valóságban is elkezdjen működni, „nagyon sok dolgot még tisztázni kell”. Magyar részről például alapvetésnek tekintik az „egyenlő megítélés és egyenlő bánásmód”, valamint a tagállami identitás – alapszerződés 4. cikkében rögzített – tiszteletben tartását.

Az általános ügyekért felelős miniszterek hétfői luxembourgi ülésén ez a tisztázó vita indult el. Különböző tájékoztatók és információk nyomán azonban az is kiderült, hogy az eszmecsere a vélemények plenáris feltárásán túl egyelőre nem jutott sokkal messzebb – írja a

A tagországok mintegy kétharmada szorgalmazta, hogy a kérdés immár kicsit konkrétabb tovább gondolása érdekében az Európai Bizottság készítsen vitaindító anyagot, amely alapján elkezdhetik részletekbe menően megvizsgálni a téma különböző vetületeit. A Bizottság részéről viszont az ülésen részt vevő alelnök, Viviane Reding láthatóan tartózkodóan viszonyult az ötlethez, arra hivatkozva, hogy sok minden már jelenleg is adva van – vagy (mint az igazságszolgáltatási eredménytábla) már folyamatban van –, és először mindenekelőtt ezeket kellene maradéktalanul kihasználni. Az alapjogi és igazságügyi biztos fontosnak tartotta ismét azt is hangsúlyozni – ennek újbóli tudatosítására néhány percre még az ülés sajtóközpontjában is feltűnt, ahol rövid improvizált tájékoztatót is tartott –, hogy egy ilyen mechanizmus szerinte amúgy is mindenképpen szerződésmódosítást tenne szükségessé.

„Úgy tűnik, a Bizottság egyelőre nem vállalkozik ilyenre” – summázta a testület reagálását Martonyi János is, egyes tanácsi források pedig elmondták, hogy Reding vonakodása láttán Guido Westerwelle német külügyminiszter kifejezetten „vissza is szólt”, emlékeztetve a biztost, hogy a többség márpedig szívesen látna valamilyen bizottsági papírt. Az ülés végül azzal a faramuci eredménnyel zárult, hogy maguk a résztvevők sem voltak teljesen biztosak abban, mi is lesz a következő lépés a történetben. Elnökségi források úgy értelmezték a kialakult helyzetet, hogy Reding késznek mutatkozott „a felvetést elemezni”, és a leszűrt következtetésekről a tanácsot akár még az ír elnökség alatt tájékoztatni, de újabb papírok gyártását egyelőre nem tartotta időszerűnek.

A luxembourgi biztos vonakodása az ülés helyszínén többeknek feltűnt, és különböző véleményeket váltott ki. „Reding szerint a Bizottság már jelenleg is évente készít jelentést az alapvető jogok európai chartájában foglaltaknak tagállami végrehajtásáról”, a következő most májusban lesz esedékes, ezt kellene jobban kihasználni egyfelől, továbbá formálisan is támaszkodva majd az „igazságszolgáltatási eredménytábla szemeszteresítésére” másfelől – jegyezte meg erről egy tanácsi bennfentes. Egy tagállami diplomata eközben úgy vélte, hogy Reding a szerződésmódosítás bemondásával „dupla vagy semmit alapra helyezte a kérdést”: vagy megteremtenek egy, a nemzeti költségvetések ellenőrzéséhez hasonló, közösségi hatásköröket is felölelő mechanizmust, amelynek tényleges „foga” is van, vagy pedig a már meglévő bizottsági jogosítványoknak biztosítanak ezen a téren is érdemi szerepet.

A vitából egyébként értesülések szerint az is kiderült, hogy a tagállamok között is érezhető volt bizonyos szóródás a kezdeményezés megítélésében. Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszter például egyfajta megbántottságot is éreztetett, midőn kifejtette, hogy az alapjogi „problémák” visszatérő emlegetése egy kicsit olyan, mint a hírbe hozott úri hölgy, akiről minél többet beszélnek, annál kényelmetlenebb helyzetbe kerül még akkor is, ha a híresztelés alaptalan. David Lidington brit európai ügyi miniszter eközben arra emlékeztetett, hogy furcsa helyzetet idézhet elő, ha legitim módon választott tagállami kormány programjának a végrehajtása kapcsán Brüsszelből próbálnak majd alkalmanként „beszólni”.

Frans Timmermans holland külügyminiszter ugyanakkor nagyon is hasznosnak vélte, ha létrejön egy fórum, ahol adott esetben ilyen kérdéseket is meg lehet beszélni. Mint – országokra történő utalás nélkül – megjegyezte, a közelmúltban akadtak e témakörbe vágó kérdések vagy ügyek, amelyeket azonban eddig csak az Európai Parlament tudott megvitatni, nem az EU Tanácsa, nem lévén hozzá hivatkozási alap, bejáratott forma. Finn és svéd kollégái arra is rámutattak, hogy ha van mód tagállami egyeztetésre a gazdaságpolitikában, akkor vélelmezhetően nem kevéssé hasznos lenne hasonló politikai témákban is. Ezen a ponton egyúttal számos hozzászóló, különböző szemléletes példával utalt arra, hogy ehhez képest ma még csak a végletek állnak rendelkezésre: egyfelől az „atombomba”-alapszerződés 7. cikkelye, másfelől a szemeszter és a kötelezettségszegési eljárás, amelyet Westerwelle az iméntihez képest „fogpiszkálónak”, holland kollégája „Cola Light”-nak minősített.

A négyek nevében felszólaló német külügyminiszter amúgy kezdeményezésük bemutatásakor mindenesetre a már ismert három alapelvre helyezte a hangsúlyt, miszerint: nincs szó szerződésmódosításról, nincs szó szankciókról, és a dolog hangsúlyozottan nem irányul egyetlen tagállam ellen sem. Az utóbbi kapcsán Martonyi János is megerősítette, hogy a vitában senki nem tett említést Magyarországról. Viviane Reding is csupán annyiban, hogy múlt időben utalt – Romániával együtt – bizonyos korábbi intézkedések esetenként vitatott jellegére – jegyezte meg a magyar külügyminiszter.