A fegyver visszafelé is elsülhet

Néhány európai parlamenti képviselőnek ma is felhánytorgatják, hogy a nyilvánosság előtt túl keményen rontottak neki a sokat vitatott magyar médiatörvénynek. Az Orbán Viktor miniszterelnökkel folytatott parlamenti vitában Orbán gyorsan világossá tette, hogy bármikor kész kézbe venni a populista buzogányt, és a fegyvert visszafordítani. Mindezt annak tudatában, hogy „ő ül a vastagabb ágon”, mert az EU-nak semmiféle jogi lehetősége nincs a magyar médiatörvény lényegi elemeinek megváltoztatására.

Ennek megfelelően langyosnak és esélytelennek tűnik az EU Bizottság levele, amely a szükséges kiigazítást követeli. Ezért a magyaroknak nem lesz nehéz megtenni a már korábban bejelentett engedményeket ezen a héten, amikor állásfoglalásuk esedékes.

Az EU-jogban csak olyan irányelvek vannak, amelyek az audiomédiára és a belsőpiacra vonatkoznak. Ezek azok a területek, amelyeken az illetékes EU biztos, Neelie Kroes asszony aktív lehet. Az alapjogokért felelős biztos, Vivian Reding asszony meg sem kísérelte, hogy olyan energikusan támaszkodjon a nyilvánosság nyomására, mint ahogyan azt a roma-vitában tette. Vagy magasabb parancs kényszeríti hallgatásra, mert mindeddig semmiféle véleményt sem lehetett tőle hallani. Ha heves vitára kerülne sor, az az ő számára is nagyon kényes helyzetet teremthetne. Az Alapjogok Európai Chartája csak az EU intézményeire vonatkozik és nem a nemzeti törvényhozásra, amelynek illetékességébe a médiatörvény is tartozik. Ezért korlátozta magát kolléganője, Neele Kroes is csak arra a néhány kérdésre, amelyekre jogalapot talált. Azt írja, hogy az „eredet ország” elvét sérti meg, ha túlságosan szigorú regisztrációs szabály vonatkozik a TV-kre, a blogokra és video-szolgáltatókra. Állítólag az sem világos, hogy mit jelent a kiegyensúlyozottság kötelezettsége.

A magyar hatósághoz küldött levélben – amely a SN rendelkezésére áll – egyetlen elvi kifogás sem vonatkozik arra a vitatott médiahatóságra, amely kizárólagosan csak a kormánypárt képviselőiből áll, és amely valamennyi médiumot megbüntetheti. Szintén nincs szó a levélben a források megszüntetett védelemről, amely a szabad média számára alapvető jogot jelent. És ezt így lehetne tovább is folytatni.

Döntő tényező lehet, hogy hogyan tudná Orbán Viktor propagandisztikusan a saját javára fordítani az olyan hivatalos kritikákat, mint pl. azt, amely szerint nem biztosított az „eredet ország” elve. Az ugyanis kimondja, hogy csak a saját országuk joga vonatkozik azokra a médiumokra, amelyek az egyik EU tagállamból a másikba sugározzák adásaikat (pl. Ausztriából Magyarországra). A magyarok gyorsan világossá tették, hogy csak a pornográfiától, a rasszizmustól és a náci propagandától akarják megvédeni a polgárokat. Egy tehetséges populistának ez a megadott tizenegyes: ja, hát ha a „gonosz EU” ezt megengedi….

Innen nézve az elkövetkező napokra marad még izgalom: vajon a magyarok valójában mit akarnak megváltoztatni a médiatörvényükben. A hivatalos EU mindenesetre máris levett a hangerőből.